Nyolc hónap telt el azóta, hogy a Mol átvette a hazai hulladékgazdálkodás nagy részét. A fémhulladékok esetében óriási a visszaesés, a második félévben az anyag negyven százaléka eltűnt a piacról, az akkumulátorok esetében hatvan százaléka. Akkora a baj, hogy a kormány az Európai Bizottsághoz fordult, mert nem tudjuk tartani a vállalt újrahasznosítási számokat. Pedig az állam éppen azért szervezte ki koncesszióba a piacot, hogy növekedjen az újrahasznosítási arányszám.
„Átlagosan mintegy negyven százalékkal csökkent a magánszemélyek és a vállalatok által leadott fém mennyisége a koncesszió elindulása óta” – mondta a Szabad Európának Szlávik Mónika, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete (MFSZE) elnöke.
A magyar állam 2023. július 1-jétől adta koncesszióba a hazai hulladékpiac nagy részét 35 évre a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-nek (Mol). A Mol erre egy külön céget alapított, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t (MOHU).
A fémek esetében már megbízható adatok vannak, mivel a 2013-as fémtörvény életbelépése óta mindennap jelenteniük kell a fémkereskedőknek a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV), hogy ki, mennyi és milyen fajta fémet adott le a MÉH-telepeken és egyéb átvételi pontokon.
A magánszemélyek összes adatát, személyiigazolvány-számát, adószámát, lakcímkártyájának adatait rögzítik, vagyis a NAV igen részletes, pontos és naprakész adatbázissal rendelkezik. Az adatoknak köszönhetően tényszerűen bemutatható, milyen hatása volt annak, hogy a kormány egy magáncéget, egy olajtársaságot bízott meg a hazai hulladékpiac feletti kontrollal.
A grafikonból jól látszik, hogy 51 százalékkal csökkent a MÉH-telepeken megjelenő magánszemélyek száma. Ez azt jelenti, hogy míg 2022 második fél évében 648 ezren adtak le fémet, addig tavaly ugyanebben az időszakban már csak 333 ezren.
A koncesszió júliusi indulását követően a MÉH-telepeket feleannyian keresték fel, mint az előző év hasonló időszakában.
Ha a NAV adatbázisát nézzük, nemcsak a lakosság esetében csökkent a tranzakciók száma, hanem a vállalkozásoknál is. 2022 második fél évéhez képest 29 százalékkal kevesebb fémleadás történt céges szinten is 2023 júliusa és decembere között.
Kérdés, hogyan alakult a leadott mennyiség. A NAV adatai szerint ez 41,5 százalékkal zuhant, miután 227 ezer tonnáról 133 ezer tonnára csökkent a tavalyi második fél évben 2022 hasonló időszakához viszonyítva.
Az intézményi, vagyis a céges fémleadás tipikus esete például, ha egy autószerelő beviszi a MÉH-telepre, fémudvarba a régi, elromlott alkatrészeket, amelyeket kiszerelt a gépkocsikból. A céges leadott mennyiség a koncesszió előtti 1,07 millió tonnáról 619 ezer tonnára csökkent, a visszaesés 42,2 százalékos.
Szlávik Mónika szerint a visszaesésben komoly szerepe van annak, hogy sem a kormányzat, sem a Mol nem egyeztetett érdemben a koncesszióról a szakmai szervezetekkel. „A koncesszió indulását megelőzően, közben és azóta is sok a bizonytalanság, nem lehet pontosan tudni, hogy milyen fém tartozik a koncesszió hatálya alá, és mi az, ami nem” – mondta.
A fémkereskedők szakmai szervezetének elnöke szerint az emberek elbizonytalanodtak, hogy mit vihetnek be a fémtelepre, és mit nem.
A jogszabályi paragrafusokat és a minisztériumi állásfoglalásokat úgy lehetne lefordítani, hogy minden olyan hulladék, amely a háztartás napi szintű működése során keletkezik, és a hulladékbirtokosok által a vegyesen és szelektíven gyűjtött gyűjtőedényzetben elhelyezésre kerül, a koncesszió hatálya alá tartozik, továbbá a körforgásos termékek hulladékai tartoznak még egyértelműen ide.
Fémek estében például a fém csomagolási hulladék, mint a konzervdoboz vagy az alumíniumból készült sörösdoboz.
„Lényegében az a fémhulladék, ami jellemzően a szelektív kukába kerül, vagy amit lomtalanításkor dobnak ki az emberek” – mondta Szlávik Mónika. Az MFSZE már a koncesszió kihirdetésekor vitába keveredett a Mollal, mert a cég úgy értelmezte, hogy az építési-bontási hulladékon kívül lényegében minden fém a koncesszió hatálya alá tartozik, ami egy háztartásban előfordul egy ingatlan körül.
Szlávik Mónika szerint túl későn érkezett meg az adóhivatal és a minisztérium állásfoglalása arról, hogy ez nem így van. A NAV és a szaktárca szerint azok a fémek koncessziókötelesek, amelyeket korábban is közszolgáltatás keretében szállítottak el a szelektív kukákból vagy lomtalanításkor. Minden más szabadon értékesíthető bármely fémkereskedő részére.
„A mai napig gondot jelent ennek értelmezése, mert például az adóhivatal is csak vélelmezi, mi is csak vélelmezzük, hogy mi tartozik a koncesszió hatálya alá. Olyan jogszabály ugyanis, amely felsorolná fémfajtánként a koncesszióköteles anyagokat, a mai napig nem készült” – mondta Szlávik Mónika.
Az is gondot okozott, hogy július közepére, vagyis két héttel a koncesszió indulása után csak 47 cég kötött szerződést a MOHU-val, miközben júniusban még 456 engedéllyel rendelkező fémkereskedő volt az országban. A NAV adatai szerint tavaly augusztus elején mintegy 590 telephely rendelkezett fémkereskedelmi engedéllyel. Ezek közül – a MOHU honlapján látható legfrissebb lista szerint – 123 telephelyen lehet fémet átadni.
A koncesszió alá tartozó fémeket csak a MOHU-val szerződött fémudvarokban lehet leadni, vagyis azáltal, hogy közel ötödére zuhant az átvevőhelyek száma, sokkal nagyobb távolságot kell megtennie annak, aki legális keretek között szeretne megszabadulni a fémhulladéktól.
Az ólomtartalmú fémhulladékok során tartja számon a NAV az akkumulátorokat. Míg 2022 második fél évében 8611 tonna szerepelt ezen a soron, addig a tavalyi második fél évben már csak 3434. Ez hatvanszázalékos csökkenés. Kevés helyen lehet leadni a régi aksikat, a MOHU csak 187 forintot fizet kilogrammonként, miközben Szlovákiában 250–270 forintos kilónkénti áron veszik át.
„A hulladékpiacról eltűnt mennyiség jelentős része illegális fémkereskedőkhöz kerülhetett, akik a határ menti, elsősorban schengeni országokban működő szlovák, osztrák és szlovén fémtelepeken adták el” – mondta Szlávik Mónika. A szakértő szerint ezzel több gond is van.
A magyar állam kevesebb adóbevételre tett szert. A fémleadáskor a magánszemélyeket szja-fizetési kötelezettség terheli, vagyis ennyivel kevesebb pénzt kapnak az átadott fémért a MÉH-telepen. A NAV adatai szerint a 2022. július–október közötti négy hónapban levont adó címén 685 millió forint folyt be a költségvetésbe, míg 2023 hasonló időszakában már csak 362 millió. Csak négy hónap alatt 323 millió forintot bukott emiatt az állam. (A tavaly novemberi és decemberi adatok még nem elérhetők az adóhivatalnál.)
Szlávik Mónika szerint a fém nagyon hiányzik a rendszerből, mert ezáltal romlanak Magyarország újrahasznosítási arányai. Az Európai Unió felé azt vállaltuk, hogy például csomagolási hulladék kategóriában a vasfém esetében 2025-ig hetven, míg 2030-ig nyolcvan százalékban, az alumínium esetében ugyanaddig az időpontig hatvan, illetve hetven százalékban újrahasznosítjuk.
„Ha a fémek átlag negyven százaléka eltűnik a rendszerből, nagyon nehéz lesz a vállalásokat tartani” – tette hozzá. Információnk szerint a koncessziós modell más hulladékfajtákban sem sikeres. Pedig éppen azért indult el a koncessziós rendszer, hogy sikerüljön elérni az uniós célszámokat.
„A Mol a 35 éves hulladékgazdálkodási koncesszióval azt a célt tűzte ki, hogy teljesítse az Európai Unió újrahasznosítási célszámait, és hosszú távon jövedelmezően működtesse a rendszert” – mondta Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Planet Budapest 2023 panelbeszélgetésén tavaly szeptember 27-én.
De az állammal kötött koncessziós szerződés preambulumában is leírták, hogy a koncesszor, vagyis a Mol „teljesítse az állami hulladékgazdálkodási közfeladat körébe tartozó hulladékáramokra meghatározott célértékeket”.
Ehhez kapcsolódóan: Halasztást kérünk az EU-tól, mert nem tudjuk teljesíteni a hulladékhasznosítási célszámokat
Tavaly novemberben írtunk arról, hogy információnk szerint az Energiaügyi Minisztériumban már készül a beadvány, amely a hasznosítási célszámokra kér derogációt az Európai Uniótól, mert nem fogjuk tudni teljesíteni a 2025. december 31-ig vállalt kötelezettségeinket.
A hazai menetrendet tartalmazó Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2021–2027 szakmai anyaga szerint a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására 2025-re 55, míg 2030-ra hatvanszázalékos arányt vállalt a magyar kormány. A derogációs célszám mindkét dátum esetében öt százalékponttal alacsonyabb érték, vagyis ötven és 55 százalék. A települési hulladék esetében 2018-ban egyébként 37 százalékos volt a feldolgozás aránya.
A kormányzati dokumentum szerint a derogációs jogosultság megszerzéséhez végrehajtási tervet kell készíteni és benyújtani az Európai Bizottság részére 24 hónappal a kötelezettség határidejének lejárta előtt. Az Energiaügyi Minisztériumban azért kellett sietni a munkával, mert ha nem akartak kicsúszni a határidőből, 2023. december 31. előtt meg kellett küldeni a bizottságnak a kérvényt.
A derogációs kérelem meg is érkezett decemberben Brüsszelbe, az Európai Bizottsághoz. Kerestük az Energiaügyi Minisztériumot, de nem reagáltak. Kerestük a Mol koncessziós cégét is.
A MOHU lapunknak küldött válasza szerint a koncesszió indulása óta folyamatosan nő a leadott fémhulladék mennyisége. „Az éves összehasonlításban szerepet játszhat a fogyasztás visszaesése, a koncesszió indulása előtti megnövekedett leadások mennyisége, illetve az, hogy december 31-ig moratórium volt érvényes a történelmi készletekre, vagyis a július 1. előtt begyűjtött hulladékot a koncesszión kívül lehetett értékesíteni” – közölte a MOHU. (Fontos megjegyezni, hogy a NAV adatbázisában, amely a fémek esetében átlagosan 40 százalékos visszaesést mutat, a koncesszión kívüli fémeket is tartalmazza).
A MOHU szerint jól körbehatárolt, hogy mely hulladékok tartoznak a koncesszió hatálya alá, és melyek nem.
Ahogy korábban beszámoltunk róla, szakmai szervezetek és a piacon tevékenykedő cégek szerint eleve hibás elvek alapján épült fel az egész koncesszió: a Mol ugyanis nem gondolt a kis begyűjtőkre, a „méhecskékre”. Ezek a kis szolgáltatócégek vagy egyéni vállalkozók nem feleltek meg a pályázati kiírásnak, egész egyszerűen azért, mert a MOHU a nagyobb vállalatokra koncentrált.
„Úgy gondolták, hogy majd a nagy cégek behozzák a kicsiket alvállalkozóként a rendszerbe. Csakhogy ha egy olyan vállalat, amely leszerződött a MOHU-val, behoz egy kis begyűjtőt maga alá, akkor komoly kötbérteher mellett felelősséget kell vállalnia érte” – fogalmazott egy korábbi cikkünkben forrásunk.
Ez azt jelenti, hogy a teljesítésért, a vállalt mennyiségért és a minőségért is felelősséget kell vállalnia a kis cég helyett. A legtöbben ezt nem vállalták. A nagyobb hulladékos cégek nagy része csak úgy tud rentábilisan működni, ha nagyobb hulladékkibocsátóktól szerzi be az anyagot. A kicsikhez, mint például egy falusi kisbolt, nem fognak kimenni, mert nem éri meg.
Ezeket a kisebb helyeken koncentrálódó, de összességében jelentősnek mondható mennyiségeket rendszerint az egy-két főt foglalkoztató „méhecskék” hozták be a rendszerbe. A koncessziós rendszerben nagyon hiányoznak ezek a kis cégek és az általuk gyűjtött anyag.
