Vitézy Dávid szerint minden budapesti ügyet áthat az országos politika, Lázár János minisztériuma pedig azért állított le minden nagy szimbolikus budapesti fejlesztést, mert a miniszter őszintén tart Budapest fejlődésétől. A főpolgármester-jelölt szerint ma Budapesten nincs közös vízió. A kitelepülést az agglomerációba értelmetlenül torzított ösztönzők segítik, de ő korlátozással is fellépne ellene.
„Egy kiemelt, szimbolikus nagyberuházás nem zajlik Budapesten, ilyen az én életemben nem volt” – jelentette ki Vitézy Dávid, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK) és az Egyensúly Intézet március 19-i Smart Budapest városfejlesztési konferenciáján. Vitézy pár órával korábban jelentette be, hogy indul a főpolgármesteri tisztségért, ezzel pedig valószínűleg azonnal Karácsony Gergely egyik legfontosabb kihívójává vált.
A főpolgármester-jelölt Ilyés Mártonnal, a BVK elnökével, a Momentum politikusával, illetve Boros Tamással, az Egyensúly Intézet igazgatójával beszélgetve különösen Lázár Jánost és minisztériumát kritizálta a jelentős budapesti fejlesztések leállításáért. Boros kérdezett rá a fővárosi nagyberuházások leállására.
Vitézy szerint budapesti fejlesztésektől félti a vidéket több döntéshozó
Vitézy Dávid érvelése szerint minden budapesti ügyet áthat az országos politika, ráadásul a hazai közpolitikai döntéshozóknál érdemben létezik egy mély Budapest–vidék-ellentét, különösen például Lázár Jánosnál, aki szerinte „őszintén azt gondolja”, hogy Budapestet nem kell fejleszteni, ezért is állított le minden nagyobb korszerűsítést.
„A mezőhegyesi ménesbirtokon nagyobb beruházások zajlanak, mint egész Budapesten” – érzékeltette a különbséget Vitézy Dávid, aki szerint a Budapest–vidék-ellentétben gondolkodóknál a főváros már így is túl nagy, túl fejlett, és attól félnek, hogy elszívja az embereket vidékről.
Szerinte azért sem érdemes a kormánynak elvenni Budapesttől a fejlesztési pénzeket, mert ha többéves leállások vannak, akkor a legjobb szakemberek el fognak menni külföldre dolgozni. Abban a jelenlévők egyetértettek, hogy Budapestben egyébként óriási gazdasági és innovációs potenciál van, aminek kihasználása az egész ország javát szolgálná, messze nem csak a budapestiekét.
Ilyés Márton kiemelte, hogy nincs igazi önállósága Budapestnek a nagy beruházási döntéseinél: abból lehet valami, amire jön uniós pénz, vagy érkezik rá valami állami segély. Akkor viszont abba a projektbe „megpróbálnak mindent belepakolni, amit lehet”, miközben a közbeszerzési törvény és gyakorlat nem segíti, hogy a kiíró az ellenőrzése alatt tudja tartani az egész folyamatot, ettől pedig túlárazottá válik a projekt. Így lehetséges, hogy Budapesten metró épül, aztán évtizedekig nem. Az sem független az előbbiektől, hogy a Déli Körvasút pár kilométerének kivitelezésére a teljes magyar vasútrendszer éves költségének megfelelő nagyságrendet tervez elkölteni az ország.
Ehhez kapcsolódóan: Soha nem látott mértékben túlárazott vasúti építkezés lehet a Déli Körvasút hat kilométere
Vitézy szerint ma Budapestnek nincs víziója, egyfajta ügyfélszolgálati szerepbe került. Városfejlesztő erő szerinte egyrészt a magánszférában van, de jelenleg nem kell érdemben figyelembe venniük egy közös fővárosi víziót. Másik szereplőként a kormány a saját szempontjait érvényesíti, például „a várat újítja fel, vagy arab befektetőknek árusítja ki a rozsdaövezetet”. Vitézy megemlítette azt is, hogy a kormány jelenleg bármilyen előzetes egyeztetéssel kialkudott tervet keresztbe vághat azzal, ha kiemelt beruházássá nyilvánítja valamelyik ötletét.
Perverz ösztönzők az agglomerációba költözésre
Hangsúlyos problémaként került elő, hogy hogyan lehet megfordítani a kiköltözést az agglomerációba. Ez az egész fővárosi régió szempontjából előnytelen, többek között egyre nehezebben bírják közszolgáltatásokkal a kisebb települések az agglomeráció gyors népesedését, miközben az odaköltözők jelentős része a mindennapokban Budapestre akar bejárni, többségük autóval.
A Nemzeti Közlekedési Központ 2021-es reklámvideója. Feltehetően azóta nem változtak érdemben az ingázási, autóhasználati arányok
Vitézy szerint az egyik fő gond az, hogy a lakásárak már európai szintűek, a jövedelmek viszont nem, ezért nagyon ösztönözné a lakásépítést. Új városi központokat is szorgalmazna a külső kerületekben, hogy egy külső kerületi HÉV-megállóban is szívesen igyon az ember egy jó kávét, vagy a posták igazán lehetnének ott, ahol átszállnak az emberek.
Ettől viszont az agglomerációból ingázók problémája nem oldódik meg. Ahhoz egyrészt a HÉV-ek és az elővárosi vasutak fejlesztése kell, illetve a szabályozásnak is be kellene segítenie, hogy ne termelődjön újra a probléma. Vitézy az agglomerációs polgármesterekkel karöltve korlátozná az érintett települések további beépíthetőségét, már csak azért is, mert akik már odaköltöztek, azok jellemzően becsuknák maguk mögött az ajtót, nem szeretnék, hogy mások is odaköltözzenek.
Ilyés szerint nem jó irány a tiltás, szerinte az ösztönzőrendszer átalakítása is megfelelő lenne, jelenleg ugyanis „perverz ösztönzőkkel” erősítik a kiköltözést. Példaként hozta fel, hogy egy családi házra lehet támogatott áron napelemet szerelni, egy ötlakásos társasházra viszont nem, noha Budapesten pont bírná még a rendszer az új kapacitásokat.
A rossz ösztönzők sokaságával Vitézy is egyetértett. Szerinte nem jó ötlet, ha ugyanannyiba kerül a bérlet annak az utazásához, aki ötven kilométerről jár be, mint egy budapestinek, vagy hogy a bérlet árának 85 százalékát meg kell térítenie a munkaadónak, ha a dolgozója Érdről jár be, de ha Budafokról, akkor már semennyit.
Lázáréknál már nem Bécs a rém
A konferencián előadott többek közt Bécs képviseletében Omar Al-Rawi, a város innovációs, várostervezési és mobilitási bizottságnak tagja. Ez pikáns volt, mert előtte Lánszki Regő, Lázár János államtitkára Bécset is kiemelte az előremutató városfejlesztési példák között.
Lázár János 2018-ban még emlékezetes helyszíni videóval próbálta megrémiszteni a budapestieket azzal, hogy húsz év múlva olyan lehet Budapest, mint Bécs, ha nem a Fidesz nyer a fővárosban. A miniszter bejelentette, hogy a bevándorlók megváltoztatták a régi város több kerületét, a muszlim bevándorlók szegénységet, mocskot és bűnözést hoztak, ezeken a helyeken félelemben élnek a bécsiek, menekülnek a fehér bőrszínű lakók, ráadásul a negatív folyamat ott már megállíthatatlan.
A bagdadi születésű Omar Al-Rawi mindenesetre megköszönte a dicsérő szavakat, és a közös hosszú távú vízió fontosságát emelte ki. Víziójuk első pontja az volt, hogy Bécs szociális város legyen, aminek legfontosabb részeként a megfizethető lakhatást emelte ki. Itt nem a tulajdonjogra gondolt, hanem a kiterjedt bérlakásrendszerükre, illetve az egyéb célzott támogatási programjaikra az energiaköltségek, a közlekedés vagy az egészségügy területén.
A második fő szempontjuk a természeti értékek megtartása, hangsúlyosan beleértve a zöldterületek megtartásának kikényszerítését. A harmadik összefoglalva az innováció és a helyi kutatás-fejlesztés, hogy a legokosabb emberek ne akarjanak nyugatabbra költözni.
