Milyen otthagyni az Európai Parlamentet, és visszailleszkedni a civil (vagy nem is annyira civil) életbe? Nehéz hazaköltözni Brüsszelből? Mekkora egzisztenciális váltást jelent, ha valakinek már nem a képviselői juttatásaiból kell megélnie? Ezekről beszélgettünk volt EP-képviselőkkel.
„Én úgy álltam hozzá, hogy volt egy életem, egy szakmai pályafutásom az Európai Parlament előtt, teljesen természetes, hogy ugyanazt folytatom azután is, amikor abbahagyom a képviselőséget – mondta a Szabad Európának Göncz Kinga. A 2015-ben elhunyt Göncz Árpád köztársasági elnök lánya az MSZP listavezetőjeként jutott ki Brüsszelbe 2009-ben. – Nem ambicionáltam feltétlenül, hogy európai parlamenti képviselő legyek. Addigra már voltam esélyegyenlőségért felelős miniszter, szociális ügyekért felelős miniszter, külügyminiszter, volt egy politikai karrier a hátam mögött. De kellettem a listára húzónévnek” – fogalmazott.
Az Európai Parlamentben az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság alelnöke lett, ebben a minőségében például 2012-ben EP-delegáció tagjaként járt Budapesten, és tárgyalt az Orbán-kormánnyal a magyar jogállamiság állapotáról. (Akkor a kormány még szóba állt a delegációkkal.) Foglalkozott a Tavares-jelentéssel és a magyar médiatörvénnyel is.
EP-képviselőként ő is az ingázást választotta, mint a legtöbben, vagyis egy héten három napot töltött Brüsszelben, illetve Strasbourgban, a hét többi részén idehaza volt. Megkönnyítette ezt az életformát, hogy a fia ekkor már felnőtt volt, az Európai Bizottság tagjaként maga is Brüsszelben élt, míg a férje Németországban dolgozott. (A lánya ekkor már az Egyesült Államokban lakott.)
Ingázásból ingázásba
Így az sem okozott különösebb nehézséget, hogy egy ciklus után abba kellett hagynia a képviselősködést. „Még egy mandátumot bevállaltam volna, de már láttam, hogy a párton belüli politikai csaták egyre élesebbek a parlamenti befutó helyekért, ezekben pedig nem akartam részt venni, nem is lett volna értelme, ezért inkább elengedtem a dolgot” – mondta.
Az ingázás azonban a brüsszeli évek után sem szűnt meg, csak most Bécs és Budapest között folytatódott, mert a pszichiáter–pszichoterapeuta végzettségű Göncz Kinga az osztrák fővárosban nyitott magánpraxist, miközben a CEU-n tanított. „A férjem szerette volna, ha hozzá költözöm, Németországba, de az túl messze lett volna Budapesttől. Bécs így lett földrajzi kompromisszum” – mondta. 2020-ban aztán, miután a magyar kormány távozásra kényszerítette a CEU-t Budapestről, és az intézmény Bécsben folytatta a működését, ez a probléma is megoldódott.
Arra a kérdésre, hogy szerinte mennyire nehéz idehaza régi-új életet kezdeni az EP-mandátum után, Göncz Kinga meglehetősen kemény választ adott: „Magyarországon ebből a szempontból abnormális a helyzet egy csomó más országhoz képest. Máshol egy ilyen tisztség után, még ha politikai pozíció is, simán lehet valaki egyetemi vezető vagy tanácsadó valahol, egyszerűen értékelik azt a szakmai tapasztalatot, amit az EP-képviselőség jelent. Nálunk ez nem így van. Amikor hazajöttem, engem is hívtak az ELTE-re, de aztán ők maguk is megijedtek, és közölték, hogy megpróbálnak úgymond elbújtatni valahol a nevem miatt, én meg erre közöltem, hogy akkor köszönöm szépen, így nem vállalom.”
Szanyi Tibor is maradt volna még
Szanyi Tibor 2019 márciusában tudta meg, hogy csak a harmadik lesz az MSZP választási listáján Tóth Bertalan pártelnök és Ujhelyi István EP-képviselő mögött, utána a Párbeszéd képviselője, Jávor Benedek következett. „Korábban az volt a megállapodás, hogy ha egy mandátumunk lesz, én megyek ki, ha pedig kettő, akkor Benedek és én. De amikor láttam, hogy a párt választmánya ezt a listát fogadta el, nyilvánvalóvá vált, hogy én csak akkor jutok ismét mandátumhoz, ha legalább négy helyet szerzünk, ami tökéletesen reménytelennek tűnt, szóval eldőlt, hogy nem fogok újrázni” – mondta lapunknak. Nem tagadta, hogy váratlanul érte a döntés, de azért volt több hónapja arra, hogy előkészítse a hazatérését. Mert az, hogy esetleg Brüsszelben marad, fel sem merült benne.
„Nem akartam kint maradni. Pontosabban ahhoz valami nagyon-nagyon jó állásajánlat kellett volna. Szerintem az Európai Parlament volt a legjobb. Csak azért nem akartam keresni valamit, hogy kint maradjak. Baloldaliként fel sem merült, hogy lobbista legyek, alkalmazott nem akartam lenni valamilyen cégnél. Egy olyan ajánlatom volt, amin meginogtam, de végül nemet mondtam. Bevallom, számomra Brüsszel mint város sem volt vonzó hosszabb távon, sem kulturálisan, sem egyéb szempontból” – fogalmazott. Szerinte azokat a volt képviselőket, akik valamilyen alacsonyabb beosztású céges ajánlatot fogadnak el a mandátumuk lejárta után, „amúgy sem veszik komolyan Brüsszelben”.
A korábban számos kormányzati tisztséget betöltő Szanyi Tibor szintén ingázott („Még a 2019-es kampányt is tisztességesen végigcsináltam idehaza, pedig tudtam, hogy nem magamnak korteskedek”), a családja viszont a belga fővárosban élt. Akkor két óvodáskorú gyermeke volt (azóta született egy harmadik is), a fiú éppen iskolába ment volna, de így már Budapesten kezdte az elsőt. „A gyerekek nagyon hamar beilleszkedtek az itthoni környezetbe. A feleségem a Corvinus egyetemen oktató, akkor fizetés nélküli szabadságon volt, de a PhD-jén dolgozott, és időnként hazajárt oktatni. Így neki sem jelentett nagy váltást, hogy hazajöttünk: visszament az egyetemre tanítani.”
Ő maga 2020-ban nyugdíjba ment. Ez havonta 1700 eurót (mostani árfolyamon 657.900 forintot) jelent. Ugyanabban az évben megalakította az ISZOMM-ként elhíresült Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalmat. „Nem lettem civil. Továbbra is aktívan politizálok, még ha ez a magyar sajtó ingerküszöbét nem is nagyon éri el, vagy egyenesen lesajnálóan nyilatkoznak rólunk; de ezzel már nem foglalkozom” – mondta. Telefonon zajló beszélgetésünk idején is éppen Bécsben tartózkodott az Európai Baloldal Pártja rendezvényén, mivel novemberben Budapesten lesz az Európai Fórum nevű nagy baloldali összejövetel, amelynek szervezésében részt vesz.
Politikai kormányzás, politikai EP-frakció
„Bevallom őszintén, nagyon elkeseredtem, hogy nem lesz második ciklusom. Nem azért, mert attól féltem, hogy egzisztenciálisan nehéz helyzetbe kerülök a családommal, megtörik a szakmai karrierem, hanem azért, mert elveszett személyi befektetésnek tartottam, hogy sem én, de a 2004-ben első körben kijutó Barsiné Pataki Etelka vagy az MDF-es Olajos Péter sem újrázhat. A második öt évünk alatt ért volna be az a munka, amit az elsőbe fektettünk szakmailag. Meggyőződésem, hogy komoly szakpolitikai pozíciókba juthattunk volna. A legtöbb országban így csinálják, de amikor már látszott 2009-ben, hogy a Fidesz úgyis megnyeri a 2010-es országgyűlési választásokat, Orbán Viktor közölte velünk, hogy politikai kormányzás lesz, amihez »politikai EP-frakció« kell” – ezek Becsey Zsolt szavai.
Mivel a képviselő – aki egyébként a kis- és közepes vállalkozásokkal foglalkozó munkacsoport elnöke volt – nagyon sokat foglalkozott az EP-ben a vajdasági magyarok ügyével, ott még aláírásgyűjtés is indult azért, hogy megtarthassa a mandátumát, de Orbán Viktort ez sem hatotta meg. „Igaz, azt megígérték, hogy a kormányban számítanak rám, konkrétan Matolcsy György. Így a 2019-es hazajövetelem és a kormányalakítás között egyszerűen elmentem munkanélkülinek. A külügyminisztériumban ugyan volt egy státuszom formálisan, de nem akartam pénzt egy nem valódi munkáért, elmentem fizetés nélküli szabadságra, és készültem az új pozíciómra.”
Becsey Zsolt 2010 júniusában lett államtitkár a Nemzetgazdasági Minisztériumban, 2016-ig több kormányzati pozíciót is betöltött, azóta a Károli Gáspár Református Egyetemen tanít. EP-mandátuma alatt ő is ingázott, a felesége itthon maradt három gyermekükkel. „Tudom, hogy neki akkor nagyon nehéz volt, főleg, hogy csütörtökön hazajöttem, péntek-szombaton még itthoni választókerületi ügyeket intéztem. Nagyon keveset látott a családom, de szerettük volna, ha itt nőnek fel, itt szocializálódnak, magyar iskolába járnak, és ez így is lett” – tette hozzá.
Aki csak öt évre tervezett
Meszerics Tamás viszont pontosan tudta, hogy csak öt évet akar eltölteni az EP-ben. „Alapvetően tudományos karrierre vágytam mindig, de az LMP indulásánál azt mondtam, belekóstolok a politikába, és adok magamnak maximum tíz évet. 2009–2019 között pontosan ennyi is lett, bár a pártból már 2018-ban kiléptem” – mondta lapunknak a CEU oktatója, aki az egyetemről ment ki Brüsszelbe, és oda is tért vissza.
Kéthetente jött haza, de két hazamenetel között vagy a felesége, vagy valamelyik gyermeke utazott ki hozzá néhány napra, ha volt rá lehetőség. Mivel a CEU Politikatudományi Tanszékén tanított, „volt hipotézise arról, hogyan működik egy jó képviseleti rendszer, ahol nincs túlnyomó többséggel rendelkező szereplő”. Szerinte „az Európai Parlament valóban így működik, jó intellektuális kaland volt ezt belülről látni”. Bár „politikai értelemben nem volt sikeres”, hiszen „a siker az lett volna, ha maradok”, szakmailag mégis annak tartja a brüsszeli öt évet: az EP több indítványát is elfogadta. „Egészen konkrétan másfél hónap alatt többet, mint amennyit két ciklus alatt az LMP részéről a magyar parlament.”
Azt elismeri, hogy „itthon nem nagyon látszott, hogy kint mit csinál”, de mindig is „távol állt tőlem, hogy mondjuk egy YouTube-csatornán mondjak jól hangzó hülyeségeket, vagy olyan jól hangzó kérdéseket adjak be, amire előre tudjuk a választ. Én ezért nem akartam egy előadót ugráltatni, csak hogy itthon villoghassak vele.” Szerinte a különböző parlamenti tisztségek „inkább csak a névjegykártyán néznek ki jól, a legtöbb fölösleges, értelmetlen tevékenységgel jár, nem okoz intellektuális élményt.”
Aki félig kint maradt
Olajos Péter viszont úgy jött haza, hogy a családja odakint maradt. Az MDF EP-képviselője éppen akkor házasodott meg, amikor kint tartózkodott. A felesége az Európai Bizottságnál dolgozik, a gyermekeik is kint élnek. Pályafutása hasonlít Becsey Zsoltéra. „Matolcsy György már előre szólt, hogy csapatot gyűjt arra az esetre, ha megnyerik a választást 2010-ben. Megújuló energiákkal, zöldgazdasággal, klímapolitikával foglalkoztam mérnökként, képviselőként is, logikus volt, hogy a terület helyettes államtitkára legyek a Nemzetgazdasági Minisztériumban” – mondta.
Ő is maradt volna szívesen még egy ciklust („Túl sok időt azért ott sem szabad eltölteni.”), mert úgy látta, az újonnan csatlakozó országok friss delegáltjait ekkorra fogadták volna el „teljes értékűnek”, de azt is megértette, hogy az új kormánynak szüksége van olyan emberekre, akik „látták, értik Brüsszelt, tudják, hogy zajlik az uniós jogszabályalkotás”.
Brüsszeli évei után alapított egy tanácsadó céget, amely megújulóenergia-beruházásokkal foglalkozik. Bár ez Magyarországon van, Olajos Péternek az Európai Szociális és Gazdasági Bizottság delegáltjaként Brüsszelben is sok időt kell töltenie.
2004-ben még az volt a szabály, hogy minden tagállam maga fizeti a saját képviselőit, így a magyar delegáltak is a magyar országgyűlési képviselői fizetéseket kapták. Ezért Olajos Péter (és Becsey Zsolt) majd ez után lesz jogosult nyugdíjra, bár – mint Olajos Péter elmondta – az EP-nek volt egy saját magánnyugdíjpénztára, ahová önkéntes alapon be lehetett fizetni, amit ő meg is tett, így majd innen is származik valamennyi jövedelme.
