Brutális bevételek, hiányos nyilvántartás – egyre több fejtörést okoz a Mol hulladékos cége, a MOHU a piacot felügyelő Energiaügyi Minisztériumnak. Nem lenne szabad ilyen sok nyereséget termelnie, hiszen azért lett 35 éves a koncesszió futamideje, mert csak ennyi idő alatt térülnek meg a Mol befektetései. Egy esetleges uniós eljáráson nehéz lesz megmagyarázni a fél év alatt termelt többmilliárdos nyereséget. Eközben egy birtokunkba került dokumentum szerint a MOHU-nak még az éves beszámolót sem sikerült jogszabályszerűen elkészítenie, gondok vannak a könyveléssel is. Az iratok szerint szaktárca ebben az esetben már keményen beszólt a MOHU-nak: „A feladat elvégzése nem lehetőség, hanem törvény által előírt kötelezettség.”
A hulladékpiac működését felügyelő tárca, az Energiaügyi Minisztérium szakemberek szerint mindeddig kesztyűs kézzel bánt a Mol koncessziós cégével, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-vel (MOHU). Az állam pedig többször is a társaság segítségére sietett, ha kellett törvényt is módosítottak az érdekükben.
Állami mentőöv
Ez történt tavaly is, amikor a Molnak nem sikerült időben beszereznie a hulladékpiaci működéshez szükséges környezetvédelmi és fémkereskedelmi engedélyeket. Pedig a koncessziós pályázatban, amelyet a Mol egyedüli indulóként nyert meg, és az állammal kötött koncessziós szerződésben is az szerepelt, hogy a Mol 2022. december 31-ig megszerzi az engedélyeket – az egyébként az állam által felügyelt – hatóságoktól.
Az olajtársaságnak ezt az akadályt – amelyet sok száz hazai kis- és közepes vállalat (kkv) megugrott – nem sikerült teljesítenie. A kormány egy törvénymódosítással sietett a Mol segítségére: az újonnan hozott jogszabályok értelmében elég, ha az olajtársaság hulladékos leánycégének alvállalkozói rendelkeznek a szükséges engedélyekkel.
Ehhez kapcsolódóan: Jávor Benedek: „Összeomlott a visszagyűjtési rendszer”
„Őszintén mondom, nem gondoltam volna, hogy a Molnak már az engedélyeket sem sikerült beszereznie. Elég amatőr magatartást tanúsít” – mondta egy piaci forrásunk.
Ezt követően a kormány újból átírta a hulladéktörvényt, hogy kedvezzen a Molnak. Bár a koncessziós szerződés értelmében a Mol hulladékos leánycégének, a MOHU-nak meg kellett volna vennie az állami kukaholdingnak becézett Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t, az új jogszabályok szerint már nem kell, az továbbra is állami kézben marad.
Ezzel milliárdos tételt spórolt meg a MOHU. Mindkét esetben a törvénymódosítást megelőzően jártak le a határidők, a szerződés értelmében a koncessziós megállapodást is fel lehetett volna bontani, ennek ellenére a piacot felügyelő szaktárca, az Energiaügyi Minisztérium passzív maradt.
Mint ismert a hazai hulladékpiac nagy részét a kormány kiszervezte, és tavaly július 1-től egy 35 éves koncessziós szerződés értelmében egy magáncég, a Mol olajtársaság leányvállalata, a MOHU működteti.
Keményebb hangvétel
A MOHU-nak a törvények értelmében május 31-ig kell leadnia az előző évre vonatkozó jelentést a szaktárcának, a minisztériumnak pedig szeptember 30-ig kell ez alapján kiadnia a teljesítésigazolást a koncesszornak, vagyis a MOHU-nak. Ebben a jelentésben nagyon részletes adatokat kell prezentálni a különböző hulladékáramokról és a cég pénzügyi mutatóiról.
A koncessziós rendszer tavaly július 1-jén indult, vagyis az idei volt az első év, amikor a MOHU beszámolót küldött az Energiaügyi Minisztériumnak. Ez a Szabad Európa birtokába került, valamint az arra adott minisztériumi reakció is.
A dokumentumok alapján szürreális kép alakul ki a hulladékkoncessziós rendszerről. A koncesszió hatálya alá tartozik a lakossági, vagyis a kommunális szemétszállítás (közszolgáltatási résztevékenység). Ez korábban állami és önkormányzati feladat volt, a Mol egyszerűen átvette a cégeket a munkásokkal és a kukásautókkal együtt. Lényegében ugyanazok a cégek és emberek végzik a munkát, akik eddig, de a koncesszió alá tartozik az értékkel bíró ipari hulladékok piaca is (intézményi résztevékenység).
Ebben a szegmensben nagyobb változás történt. A koncesszió indulása előtt szabadon adták-vették a hulladékot az erre szakosodott cégek: néhány nagyvállalat és sok száz kis- és közepes vállalkozás, családi cég. Ezek abból éltek, hogy kezelték, feldolgozták, szállították és továbbértékesítették a fém-, papír- vagy műanyaghulladékot, de magáncégek üzemeltették a MÉH-telepeket is. A koncesszió tavaly júliusi indulását követően megszűnt a szabadpiac, a vállalatok csak a MOHU alvállalkozójaként tevékenykedhetnek, ha elfogadták a cég ajánlatát és feltételeit. Az érintettek nagy része azt mondta, hogy bérmunkás lett az új rendszerben.
A munkát tehát ugyanazok a cégek végzik a közszolgáltatási és az intézményi résztevékenység esetében is, a MOHU egyfajta koordinátorként viselkedik. Adatokat is szolgáltatnak, nyilvántartást vezetnek. Ez azért fontos, mert bár a MOHU-hoz befutnak ezek az adatokat, valamiért mégsem volt képes prezentálni éves beszámolójában a nyilvántartásokat a minisztériumnak .
Annyi derült ki, hogy közszolgáltatás során 1,63 millió tonna hulladékot gyűjtött be, intézményi résztevékenységből pedig 320 ezer tonna származott. A MOHU nem tudta megmondani, mennyi hulladékot adtak le a hulladékudvarokon, átvételi helyeken, gyűjtőhelyeken, hulladékgyűjtő pontokon és átrakóállomásokon. Üres maradt az előkezelőnek, hasznosítónak, ártalmatlanítónak, külföldi kezelőnek átadott hulladékmennyiséget jelezni hivatott rubrika is.
De a MOHU még RDF- (másodlagos tüzelőanyag) mennyiségi adatokról sem tudott beszámolni. Az RDF az, amit a kevert települési hulladék, illetve a szelektív hulladékgyűjtés maradék hulladékának kiválogatása után nyernek. Erőművekben vagy cementgyárakban hasznosítják.
A hiányos nyilvántartással kapcsolatban az Energiaügyi Minisztérium a MOHU-nak címezve megjegyezte: ezeknek a szakmai értékelése gyakorlatilag nem lehetséges. Hozzátették: „a koncessziós társaságnak ezen feladat elvégzése nem lehetőség, hanem törvény által előírt kötelezettség.”
Azt is furcsállta a szaktárca, hogy a MOHU az adatok hiányában hogyan számol el az alvállalkozóival, és hogyan tervez a szükséges létesítményfejlesztésekkel, ha nincsenek pontos nyilvántartások. (A Mol 185 milliárd forintos beruházást vállalt a koncessziós szerződésben.)
Ehhez kapcsolódóan: A hazai kisvállalkozások üzletét adta oda az állam a Molnak a hulladékos koncesszióval
Túl nagy a profit
Ahol viszont adatokat szolgáltatott a MOHU, ott sem volt minden rendben. Például egy csatolt Excel-táblázatban azt írta, hogy a közszolgáltatási résztevékenységben gyűjtött hulladék 1,95 millió tonna volt, ez alapján az intézményinek nullának kellett volna lennie. Ez nem valós, hiszen 320 ezer tonnát gyűjtött az intézményi esetében, legalábbis a beszámoló elején ezt közölte.
A házhoz menő gyűjtés esetén 1,57 millió tonnát jelez a számítás, de a szaktárca nem tudta megállapítani, hogy az 1,95 millió tonna összmennyiség közötti különbség a hulladékgyűjtő udvarokról, a hulladékgyűjtő szigetekről vagy honnan érkezett. A minisztérium további példákat sorol a mértékegység nélküli mennyiségekről, a nem stimmelő vagy értelmezhetetlen adatokról, amelyekről nem állapítható meg, hogy napi, heti vagy havi statisztikát tartalmaznak.
A minisztériumnak kellett a MOHU figyelmét felhívni arra is, hogy kifelejtette a táblázatból két régiókoordinátor – a Dunakeszi Közüzemi Nonprofit Kft.-t és a Városi Szolgáltató Nonprofit Kft. – telephelyeinek statisztikáját.
A pénzügyi beszámolóval kapcsolatban a minisztérium megjegyezte: nem állapítható meg, hogy mit takar a koncessziós tevékenységen kívüli tevékenység. Forrásunk szerint ez azért is furcsa, mert a Molnak külön a koncessziós hulladékpiacra kellett létrehoznia egy leánycéget. „Emiatt nem is foglalkozhatna a MOHU koncesszió hatálya alá nem tartozó hulladékokkal és körön kívül eső üzleti tevékenységgel” – tette hozzá.
A minisztérium szerint az EPR-hez kapcsolódó, igénybe vett szolgáltatásokhoz nem párosítottak mennyiségi adatokat, illetve a „költségek további részletezése nélkül nem állapítható meg azok realitása, illetve jogossága”.
Az EPR – ez a kiterjesztett gyártói felelősségrendszer rövidítése – váltotta fel a július 1-jén elindult koncessziós rendszerben a korábbi termékdíjat, amelyből 80-85 milliárd forint folyt be évente az államkasszába. Az EPR-befizetések már nem a költségvetést gyarapítják, hanem a MOHU bevételeit növelik, miután a cégek közvetlenül neki utalnak. Nem is keveset, éves szinten 240 milliárd forintot a korábbi 85 milliárd helyett.
Ehhez kapcsolódóan: A Mol-koncesszió ára: egy monitor hulladékdíja közel ötször drágább lett, mint Ausztriában
A MOHU tavaly a második fél évben 115 milliárd forint EPR-díjat számlázott ki és 95,4 milliárd forintnyi költséget számolt el. Ebből a tevékenységből a szaktárca szerint 19,6 milliárd forint nyereséget realizált tavaly, ami több mint 17 százalékos arány.
A minisztérium azért aggódhat, mert a MOHU eleve 5,6 milliárd forintos nyereséget könyvelt el 2023-ban. Nehéz lesz egy esetleges uniós eljárás során bebizonyítani, hogy miért 35 és nem ötéves időtartamra kötötte meg a kormány a koncessziós szerződést. Az indok az volt, hogy csak ilyen hosszú idő alatt térül meg a Mol beruházása és lesz nyereséges a rendszer. „Ha már az első fél évben több milliárd forintos nyereséget könyvel el a cég, az Európai Bizottság előtt nehéz lesz megindokolni a koncesszió létjogosultságát és leginkább a 35 éves időtartamot” – mondta forrásunk.
A szakértő szerint az uniós szabadpiac lezárása a versenyző cégek előtt ilyen hosszú időre uniós jogot sérthet. Igaz, egyelőre nincs hivatalos vizsgálat, az Európai Bizottság közel három éve csak kérdéseket küldözget a hulladékkoncessziós rendszerrel kapcsolatban, vagyis csak szaglászik az ügyben.
A minisztérium talált egy 12,185 milliárd forintos összeget is a Mol koncessziós cégének a beszámolójában. Ez a MOHU haszonanyag-értékesítésének az árbevétele, amely a tárca szerint láthatólag nem jelenik meg az eredménykimutatásban. Annak ellenére nincs benne, hogy költségoldalon megjelenik, vélhetően az igénybe vett szolgáltatások között.
A minisztérium végül nem javasolta elfogadásra a beszámolót abban a formában, ahogy a MOHU leadta, így a teljesítésigazolást sem állította ki a hulladékkoncessziós szerződés értelmében a 2023-as évre. Kerestük a MOHU-t, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a pontatlan és hiányos nyilvántartás az Európai Bizottságnak is feltűnt. Emiatt írtunk arról, hogy „szédületes levelezést folytatott az Európai Bizottság az Energiaügyi Minisztériummal”. Decemberben Magyarország halasztást kért az EU-tól, mert nem tudja teljesíteni a hulladékhasznosítási célszámokat – pedig éppen azért adta a kormány a Molnak koncesszióba a hazai hulladékpiac jelentős részét, hogy ezzel ne legyen gond. Pont abban a két anyagáramban – üveg és műanyag – kértünk halasztást, amelynek intézményi begyűjtése szinte teljesen leállt a koncesszió indulása után. A bizottság nem tudta értékelni a halasztási kérelmet, ezért visszadobta a magyar kormány nevében eljáró Energiaügyi Minisztériumnak.
Ehhez kapcsolódóan: Az EU azt sem érti, miért kérünk halasztást hulladékügyben
