Az orosz elnök igyekszik kerülni annak látszatát, hogy epekedve reméli a két ország közötti viszony enyhülését, vagy hogy bármiféle engedményre kész lenne a vitás ügyekben régi-új amerikai kollégája hatalomra kerülése miatt.
Miközben a világ vezetőitől özönlöttek a gratulációk, miután világossá vált Donald Trump győzelme az amerikai elnökválasztáson, Vlagyimir Putyin nem állt be a sorba, a Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov pedig azt sugallta, hogy talán nem is fog. A Kreml honlapján – ahol az ilyesmit általában közzéteszik – az volt a fő hír, hogy az orosz elnök részt vett egy atommeghajtású jégtörő ünnepélyes vízre bocsátásán.
A jelzés kristálytiszta volt, és az lett volna akkor is, ha Peszkov nem mondta volna, hogy a jégtörő vízre bocsátása fontosabb az oroszok számára, mint az amerikai választás. Mindez része az orosz vezetés és média törekvésének, hogy közömbösnek tüntessék fel Moszkvát az eredmény kapcsán.
Putyin egészen november 7-ig nem kommentálta a fejleményeket, ekkor egy Szocsiban megrendezett fórumon végül informálisan gratulált Trumpnak.
Az orosz elnök dicsérte régi-új amerikai kollégáját, hogy bátran viselkedett az ellene elkövetett nyári merényletkísérlet során. Úgy fogalmazott, hogy „finoman szólva is figyelmet érdemelnek” Trump kijelentései, amelyek „az amerikai–orosz kapcsolatok helyreállításáról és az ukrajnai krízis lezárásának előmozdításáról” szólnak.
A Szocsiban elhangzott megjegyzések alátámasztani látszanak azt az elemzői véleményt, amely szerint a közömbösség csak színjáték. Jóval valószínűbb, hogy a Kreml Trump győzelmében reménykedett, főleg azért, mert az kétségessé tenné az Ukrajnának biztosított amerikai támogatások jövőjét, esetleg Kamala Harris alelnök szűk győzelmében, ami káoszt okozhatott volna az Egyesült Államokban.
Az elgondolás az lehetett, hogy Trump győzelmével veszélybe kerülhet Ukrajna támogatása, az európai országok pánikba esnek, és akár a NATO is felbomolhat – írta Mark Galeotti szakértő. „Számítottak arra is, hogy Trump támogatói csalást kiáltanának, ha Harris győzne, és az ezt követő vádaskodások és kihívások megbénítanák az új kormányzatot” – tette hozzá.
A Nyugatot gyakran gúnyoló, reményeit, terveit és indítékait titkoló Putyin szeptemberben azt állította, hogy Harrist favorizálja. Ez is része volt a Kreml összehangolt erőfeszítésének, nehogy azt a látszatot keltse, hogy Putyin és kormánya Trump győzelmében reménykedik. Ennek érdekében az állami televízióban a kampány előrehaladtával rengeteg kritika hangzott el Trumppal szemben. Júliusban az állami Egyes Csatornán például Dmitrij Drozsgyenko katonai elemző „a mélyállam rabszolgájának” nevezte, aki „nem tehet semmit, nincs hatalma, mert így van megszervezve Amerika”. „2016-ban jórészt szenvedélyesen szerettük Trumpot. Még olyanok is voltak, akik triptichont festettek: Trump, Le Pen és Putyin. Végül mit lett ebből?” – tette fel a kérdést egy kommentátor egy online csatornán.
Trump győzelme után aztán a Kreml-barát kommentátorok körében derűsebb lett a hangnem. Vlagyimir Szolovjov, az orosz közmédia népszerű műsorvezetője ugyanakkor november 6-án óva intett a túlzott lelkesedéstől: „Nincs szükség fanfárra. Nem szabad túlságosan örülnünk és ünnepelnünk. Érdeklődve kell figyelnünk, mi történik, és értelmes következtetéseket kell levonnunk.”
Noha Putyin november 7-én nem hivatalosan gratulált, több oka is van annak, hogy miért nem tette meg előző nap a világ többi vezetőjével együtt. Egyrészt démonizálta az Egyesült Államokat, és az „agresszív és erkölcsileg becsődölt” Nyugat elleni civilizációs harc részének állította be ukrajnai invázióját. Az orosz elnök el akarja kerülni a látszatát is annak, hogy epekedve reménykedik a kapcsolatok enyhülésében, vagy hogy hajlandó lenne engedményeket tenni bármely vitás kérdésben.
A távolságtartás illúziójára irányuló törekvések valószínűleg még erősebbek a jelentések után, amelyek szerint Trump titokban Covid-teszteket küldött Putyinnak a koronavírus-világjárvány idején, és hogy az utóbbi években többször is beszéltek, amit az amerikai politikus kampánya tagad. A látszat mellett, hogy hűvösen pártatlannak és közömbösnek tűnjenek, a Kreml óvatossága tükrözheti a jövőbeli amerikai Ukrajna-politikával kapcsolatos bizonytalanságot is. A több tízmilliárd dollár értékű amerikai támogatásokat bíráló Trump megjegyzései tükrében Moszkva azt remélheti, hogy hatalomra kerülésével gyorsan elapadnak majd a segélyek, ezzel az orosz haderő elsöprő fölényhez juthat a harctéren.
Trump a kampány során többször is azt állította, hogy megválasztása esetén nagyon gyorsan véget vet a háborúnak. Ukrajnában és a szövetségesek körében sokan aggódnak amiatt, hogy az Egyesült Államok új kormányzata olyan megállapodást szorgalmaz majd, amely Oroszország számára lenne előnyös. Nem árult el sokat arról, mégis miként próbálná meg a feleket tárgyalóasztalhoz ültetni, így egyelőre legalábbis Putyinnak nem áll érdekében jelezni, hogy az eredeti feltételein kívül máshogy is készen állna békét kötni. Az orosz követelések közé tartozik a részben vagy teljesen megszállt öt ukrajnai terület feletti ellenőrzés megtartása, illetve az, hogy Ukrajna soha nem lehet a NATO tagja.
Nem sokkal Putyin szocsi beszéde előtt az orosz Biztonsági Tanács új titkára, Szergej Sojgu volt védelmi miniszter azt hangoztatta, hogy „a Nyugat most választás előtt áll: vagy folytatja az ukrán védekezés finanszírozását és az ukrán lakosság elpusztítását, vagy elismeri a realitásokat, és tárgyalásokat kezd”.
