Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozó kelet-európai tagállamok közül Magyarországon a legalacsonyabb a kétkeresős, két gyermeket nevelők átlagos nettó bére. Ebben benne van a családi adókedvezmények pozitív hatása is. Szakértők szerint az erőltetett iparosítás hatására olyan jellegű munkahelyeket teremtünk, amelyek alacsony hozzáadott értékkel bírnak, alacsony fizetést nyújtanak.
Magyarországon nettó 27 ezer euró volt a kétkeresős, két gyermeket nevelők éves átlagos bére 2023-ban, amivel igencsak a lista legvégén kullogunk, egyedül Romániát, Horvátországot és Bulgáriát sikerült megelőzniük a magyar fizetéseknek. Igaz, mindhárom ország csak hazánk után csatlakozott az Európai Unióhoz, így ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy a 2004-ben csatlakozó kelet-európai országokban hogyan alakultak a fizetések, akkor azt látni, hogy Magyarországon a legalacsonyabbak.
Ebben az összehasonlításban azért szűrtünk a kétkeresős, kétgyermekes családokra, mert ebben a magyar kormány gyermekeket nevelőknek járó adókedvezménye is benne van, és ez a legelterjedtebb, átlagosnak tekinthető családforma az Európai Unióban.
A legtöbbet Szlovéniában visznek haza a kétgyermekes dolgozó szülők, évente nettó 37.533 eurót. Az észtek a másodikak 37.336, a csehek harmadikok 36.620 euróval. Ez azt jelenti, hogy átlagosan majdnem negyven százalékkal több pénzt visznek haza a szlovének, az észtek és a csehek, mint a magyarok.
A rendszerváltás után nagyon alacsony aktivitás és részvételi arány jellemezte a hazai munkaerőpiacot. Virovácz Péter, az ING vezető elemzője szerint magas volt a munkanélküliség, nagy volt a fluktuáció. Ez Kánaán volt a munkaadók számára, hiszen könnyen cserélhető volt a munkaerő: ha valakinek bért kellett volna emelni, kerestek mást, akinek nem kellett magasabb fizetést adni.
Nem volt kényszer
A szakértő szerint a 2010-es kormányváltás után elindult egy komolyabb munkaerőpiaci reform. Első körben az aktivitási ráta emelkedett, miután sokan tértek vissza a munkaerőpiacra. 2010-ben 3,4 millió alkalmazott volt, ez 2023-ra 4,1 millióra nőtt.
„Ez azt is jelentette, hogy a vállalatoknak nem kellett hatékonyságot javítaniuk, nem kellett feltétlenül bért emelniük, hiszen megfelelő számban, szabadon rendelkezésre állt a munkaerő. Emiatt éveken keresztül stagnált a termelékenység, vagyis az egy munkaórára jutó termelési érték” – tette hozzá. Nem azért, mert nem nőtt a gazdaság, hanem azért, mert a vállalatok folyamatosan vették fel az újabb és újabb munkaerőt. Ez volt a munkaerőpiac mennyiségi bővülésének időszaka.
Virovácz Péter szerint 2017-től kezdődött a minimálbér nagyobb ütemű emelése, amikor a munkaerőpiac kezdett telítődni, feszesedni, ahogy egyre inkább fogyatkozott a szabadon rendelkezésre álló, könnyen bevonható munkaerő.
„Innentől datálódik a nagyobb ütemű bérfelzárkózás kezdete, vagyis a minőségi munkaerőpiac széles körű elterjedése” – mondta. Az elemző szerint ennek ellenére Magyarország – ahogy a statisztikai adatokból is kitűnik – lemaradt a bérversenyben a többi volt szocialista országhoz képest.
Virovácz Péter úgy gondolja, hogy bár nagyon sok munkaerőt felszívott a magyar gazdaság a mennyiségi bővülés időszakában, az állások nagy része az alacsony hozzáadott értékű termelőszektorban volt, azaz alacsony bért nyújtó munkahelyeken.
Hiába van 3,4 millió alkalmazottunk, majd 4,1 millió – ha a hétszázezer pluszdolgozó jelentős része összeszerelő üzemekben dolgozik, az lehúzza a bérnövekedési dinamikát. (Az alacsony fizetésű, kékgalléros, vagyis kétkezi munkás munkahelyek lefelé, míg a magasan képzett, nagy hozzáadott értékkel bíró, például mérnöki pozíciók, az úgynevezett fehérgalléros álláshelyek tömeges megjelenése felfelé torzítja az átlagbéreket.)
Bár Virovácz Péter nem kutatta a témát, de szerinte más, az EU-hoz Magyarországgal egy időben csatlakozó kelet-európai országok nagy valószínűséggel feljebb léptek a „mosolygörbén”, vagyis a fehérgalléros irányba mozdultak. Ez lehet az oka, hogy magasabbak az átlagbérek, mint hazánkban.
Ugyanakkor némileg cáfolja ezt a hipotézist az OECD adatbázisa, miszerint a vizsgált országokban hasonló folyamatok mentek végbe az elmúlt húsz évben, mégpedig a hazai hozzáadott érték arányának némi csökkenése az exportban, ami nem támasztja alá Magyarország leszakadását.
Eközben a magyar gazdaságpolitika elsődleges stratégiája az, hogy az ipar részaránya érje el a bruttó hazai termék (GDP) harminc százalékát, és jelentősen növekedjen az export. „A fejlett gazdaságok jellemzője, hogy egyre nagyobb arányt hasít ki magának a szolgáltatási szektor, hiszen ha fejlődik a gazdaság, növekednek a bérek, emelkedik az életszínvonal, a fogyasztók jobban keresnek és többet költenek.” Hozzátette: ennek természetes folyománya, hogy a GDP-ben elkezd nőni a szolgáltatószektor aránya, szerepe.
Az erőltetett iparosítás nem ebbe az irányba megy, legalábbis a 2020-as években. Az iparosítás hatására olyan jellegű munkahelyeket teremtünk, amelyek alacsony hozzáadott értékkel bírnak, alacsony fizetést nyújtanak. „Horgonyként fékezi a gazdaság természetes, a mennyiségiről a minőségi munkaerőpiacra történő átalakulási folyamatát. Nem katalizátorként hat, hanem béklyóként” – mondta.
Virovácz Péter szerint lehetnek ugyan az iparosításnak olyan ágazatai, amelyek kifejezetten az innovációt szolgálják, és minőségibb munkahelyeket teremtenek, de Magyarországra továbbra is összeszerelő üzemek érkeznek, egyre kevésbé szofisztikált termékekkel, például az akkumulátorgyárak. Úgy látja, hogy ezekben az üzemekben szinte száz százalékban importált termékeket szerelnek össze, nagyon csekély hazai hozzáadott érték mellett.
Pótlékokkal kicsit jobb a helyzet
„A magyarországi keresetek vásárlóerő-paritáson számolva az Európai Unió 67 százalékán állnak” – mondta a Szabad Európának Mihályi Máté, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzője. A bérek és keresetek közötti legfőbb különbség, hogy utóbbiban a béren kívüli juttatások és a pótlékok, bónuszok is benne vannak. A szakértő szerint az elmúlt húsz évben, vagyis Magyarország uniós csatlakozása óta két és félszeresére nőttek a keresetek, ami reálértelemben évi 3,1 százalékos növekménynek felel meg.
Szerinte kevésbé derűs képet kapunk, ha a régebbi tagállamokkal és a régiós országokéval vetjük össze a hazai kereseteket. „A 27 tagállamból a 22. helyen állunk. Alapvetően közelítünk az uniós átlaghoz, de például a román keresetek az elmúlt évben lényegében utolértek, a lengyelek pedig le is köröztek minket” – tette hozzá. Bár Szlovákiát megelőzzük, a vásárlóerő-paritáson mért adatok erős módszertani kérdéseket vetnek fel a szlovák adatokkal kapcsolatban. (Vásárlóerő-paritás nélkül számítva például az uniós átlag 41 százalékán állnak a magyar keresetek.)
Mihályi Máté szerint Csehországgal párhuzamosan fejődnek a hazai fizetések, viszont ők sokkal magasabb bázisról indultak, így a cseh bérek sokkal magasabbak a magyarnál. A szakértő szerint a fizetések összege nagyban függ egy adott gazdaság termelékenységétől. „Lengyelországban komoly oktatási reform zajlott le, ami már a bérekben is megmutatkozik” – tette hozzá.
Szerinte az alacsony hozzáadott értéket képviselő munkahelyek, vállalatok betelepülésének támogatása előnytelen a hazai gazdaság számára. „Nehéz összeszerelő üzemként előbbre jutni a bérversenyben” – tette hozzá. Az IT-szektorban és a szolgáltatások piacán nagyban nőtt a diplomásmunkahelyek száma, ami jó irány lehet a magasabb bérek elérésére.
