Több mint egy évvel azután, hogy Oroszország indokolatlanul megtámadta Ukrajnát, miközben a másként gondolkodók történelmi mértékű elnyomása zajlik az országban, egy maroknyi orosz továbbra is életét és szabadságát kockáztatja azért, hogy meggyőzze országát az irányváltás szükségességéről.
A Szentpétervárott, Oroszország második legnagyobb városában és Vlagyimir Putyin elnök szülővárosában élő nagyjából 5,5 millió ember közül jelenleg nyolc ellen folyik büntetőeljárás az ország drákói törvénye alapján, amely az Ukrajna elleni indokolatlan invázióról szóló „hamis” információk terjesztésére vonatkozik.
Az egyikük a 35 éves Vszevolod Koroljov író, aki jelenleg bíróság előtt áll, és akár évekig tartó börtönbüntetésre is számíthat két, közösségi médiában közzétett poszt miatt. Ezekben bizonyítékokat idézett arra vonatkozóan, hogy az orosz katonák háborús bűnöket követtek el az ukrajnai Bucsa városában és másutt.
„Meg kell állítanunk a gyűlölethullámot – írta a börtönből a Szabad Európa North.Realities című műsorának kérdéseire válaszolva. – Mindenekelőtt önmagunkban. Mert ez nem vezet sehová.”
Moszkva 2022. februári ukrajnai invázióját követően az orosz kormány szigorú törvények egész sorát fogadta el, amelyek kriminalizálják a másként gondolkodókat. A fegyveres erőkről és az állam által hamisnak ítélt információk tudatos terjesztéséről szóló törvény mostantól 15 évig terjedő börtönbüntetést von maga után.
Alekszej Gorinov moszkvai helyi törvényhozó 2022 júliusában közel hétéves börtönbüntetést kapott a törvény alapján. Nemrégiben Ilja Jasin ellenzéki politikust és Dmitrij Ivanov Telegram-csatornán posztoló bloggert is hosszú börtönbüntetésre ítélték. A törvény alapján összesen 149 ember ellen indult büntetőeljárás Oroszország-szerte.
A súlyos következmények növekvő kockázata ellenére az oroszok egy kis része, mint Koroljov, továbbra is erkölcsi alapon kiáll a háború és a Putyin egyre tekintélyelvűbb Oroszországában zajló események ellen. Ők azonban szembetalálják magukat a körülöttük lévő társadalom nagy részével.
„Biztosan tudom, hogy ha elhagytam volna Oroszországot, szemrehányást tennék magamnak és boldogtalan lennék, mivel nem tettem volna meg mindent, amit csak tudok – mondta Koroljov a Szabad Európának, hozzátéve, hogy nem azt a több százezer oroszt akarja bírálni, akik a teljes körű háború kezdete óta elmenekültek az országból. – Én már egyszerűen csak ilyen vagyok.”
„Féltem, hogy senki sem fog megölelni”
Március 19-én Nyikita Gorbunov húszéves vállalkozó az oroszországi Udmurtföld fővárosában, Izsevszkben kiállt egy nyilvános parkba kezében egy táblával, amelyen ez állt: „Ölelj meg, ha ellenzed a háborút”.
„Féltem – vallotta be a Szabad Európa Idel.Realities műsorának. – A Kirov parkban voltam, a város egyik legnépszerűbb helyén. Emlékszem, hogy a plakátommal sétáltam, és féltem. Nem tudom pontosan, mitől is féltem. Fogalmam sem volt, hogy mi fog következni.”
„Amikor a tiltakozásomra indultam, attól féltem, hogy senki sem fog megölelni – tette hozzá. – De legyőztem a félelmemet, és elkezdtem a tüntetést. Amíg ott álltam, a félelmem eltűnt. Sokan odajöttek hozzám, és az ölelésükkel fejezték ki a támogatásukat. Minden percben jött valaki.”
Úgy becsülte, hogy végül közel ötven ember ölelte meg az alatt az egy óra alatt, amíg ott állt, és mielőtt elvitte volna a rendőrség.
„Egy kisgyermekes család azt súgta nekem: Sajnos nem tehetjük ugyanezt” – emlékezett vissza Gorbunov.
Nem minden járókelő volt azonban ilyen együttérző.
„Egy pár haladt el mellettem, és durva gesztust tett felém – mesélte Gorbunov. – Később visszajöttek, és elkezdtek fényképezni engem (…) Aztán közelebb léptek, és elkezdtek szidalmazni. Kellemetlen volt.”
„Később kiderült, hogy kihívták a rendőrséget, és még vallomást is tettek ellenem” – mondta.
Gorbunov ellen most „az Orosz Föderáció fegyveres erőinek lejáratása” gyanújával folyik nyomozás, mert egy táblát tartott a kezében, amelyen az állt: „Ölelj meg, ha ellenzed a háborút”.
Miután Oroszország megkezdte az inváziót, Gorbunov hónapokig nem tiltakozott nyilvánosan. Január 14-én azonban egy orosz rakéta csapódott be egy lakóházba az ukrajnai Dnyipro városában. Több tucat ember, köztük hat gyermek vesztette életét.
„Vannak rokonaim Dnyipróban – mesélte. – Olyan volt, mintha velünk történt volna. Régebben voltam ott meglátogatni őket.”
„Hirtelen felelősnek éreztem magam a történtekért – tette hozzá. – Tennem kellett valamit.”
Elmondása szerint Izsevszkben szinte minden sarkon katonai plakátok és szimbólumok vannak.
„Elvesztettem a hitemet, hogy Oroszországban még vannak normális emberek, de a tiltakozásom megváltoztatta – tette hozzá. – Kiderült, hogy még mindig sok jó ember van. Kellemesen meglepődtem. Helyreállt a hitem.”
„Nem tudtam hallgatni”
Oleszja Krivcova, egy 19 éves diáklány az északi Arhangelszk városából akár tíz év börtönbüntetésre is számíthat az egyetemi közösségi médiában közzétett kijelentései miatt, miután egy diáktársa feljelentette a rendőrségen. Még tárgyalása megkezdése előtt a kormány feltette őt a terroristák és szélsőségesek listájára. Korábban már megbírságolták, mert háborúellenes matricákat helyezett el nyilvános helyeken.
Két hónapig házi őrizetben tartották és nyomkövető készülék viselésére kényszerítették. Az ügyészek őrizetbe akarták venni, miután azt állították, hogy vonatjegyet vett, hogy távozzon a városból.
„Azokban a hónapokban életemben először éreztem igazi dühöt, amikor a fogaimat összeszorítva hallgattam, ahogy a bíróságon a nyomozó azt hazudta, hogy én vettem azokat a jegyeket” – emlékezett vissza.
Akkor jött rá, hogy nincs értelme várni, hogy börtönbe kerüljön.
„Valódi gyűlöletet éreztem – mondta. – Megértettem, hogy senki sem fog meghallgatni (…) Ez volt az, ami kiváltotta a döntésemet. Teljes kétségbeesésemben hoztam meg a döntést, hogy elszököm.”
Levette a nyomkövető bilincset a bokájáról, és kiszökött az országból, végül Lettországban kötött ki.
„Ha nem lett volna büntetőeljárás ellenem, Oroszországban maradtam volna – mondta. – De előbb-utóbb úgyis ez lett volna. Nem tudtam csendben maradni.”
„Nehéz az emberekkel beszélni”
Az izsevszki tüntető Gorbunov azt mondja, hogy rokonai támogatják háborúellenes álláspontját, de sok ismerőse elfordult tőle.
„Van egy barátom, aki jóval idősebb nálam – mondta –, aki az első háborúellenes posztom után egyszerűen mindenhonnan letiltott. Talán nyolc barátom blokkolt.”
„Nehéz beszélni az emberekkel a háborúról” – zárta a beszélgetést.
Koroljov szentpétervári író hasonlóan nyilatkozott. Azt mondta, hogy Lev Tolsztoj Háború és béke című regénye sokat tanított neki arról, hogyan változtatja meg a háború az embereket és a társadalmat.
„Félelmetes hallani, hogy az emberek hogyan beszélnek most más emberekről, és mit mondanak arról, hogy mit hajlandók tenni velük – írta a börtönből küldött levelében. – Ez egy olyan mély szakadék, amelyből nagyon nehéz lesz kimászni.”
„Sötét pillanataimban – ismerte el – úgy tűnik, hogy semmit sem számít, mit teszek.”
