Egy ukrán háborús menekült kétgyermekes anya Romániából segít egy olyan önkéntes műhely üzemeltetésében, amely golyóálló mellényeket és más tárgyakat gyárt az ukrán védők számára.
Miután a háború betett a kisvállalkozásának, és ukrajnai szülővárosában egyre nagyobb aggodalmat okoztak a légvédelmi riadók, Irina Horosajeva április közepén végül úgy döntött, hogy ideje távozni.
Hat héttel az orosz invázió kezdete után összeszedtek két gyermekét, és édesanyjával és a család macskájával együtt a szomszédos Romániába menekült.
Irina addig légfrissítőket és más autókozmetikumokat gyártott, de a vállalkozószellem a kényszerű száműzetésben sem hagyta el. Bár a közép-ukrajnai Cserkaszi hétszűz kilométerre fekszik, sikerült a távolból kibővítenie golyóálló mellényeket előállító rögtönzött gyártósorát, hogy ezzel segítse a háborús erőfeszítéseket.
„Nekünk, akik külföldön vagyunk, tennünk kell valamit, amíg itt vagyunk” – mondta a Szabad Európa román szolgálatának.
A Duna-parti Brăilába való költözése után néhány héttel Horosajeva máris visszatért az otthoni miniüzembe, hogy katonai minőségű szövetet szállítson további védőmellényekhez. Azóta is folyamatosan gondoskodik a további szállításokról.
Határokon átnyúló erőfeszítése része annak az aktív önkénteshálózatnak – belföldön, külföldön és néha egyszerre itt is és ott is –, amely szerszámokkal és más alapvető dolgokkal látja el az ukrán katonai és polgári védőket, akik a második világháború óta a legnagyobb inváziós erő ellen küzdenek Európában.
Azért nem ekéből kovácsolt kardokról van szó, „de egyszerre az autókozmetikumok gyártóiból katonai felszerelések gyártói lettünk Ukrajna védői számára” – mondta.
Légitámadások és élet tűz alatt
Horosajeva légfrissítőket és más autókozmetikai termékeket gyártó vállalkozása a február 24-i háború kitörése után nem sokkal megbénult, mert eltűntek a vevők és a megrendelések, és értelemszerűen logisztikai gondok merültek fel.
Most ő és családja is azon több mint 5,5 millió ukrán közé tartozik, akik azóta menekültek el az országból, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök megindította az inváziót.
Irina azonban nem állt félre. Amellett hogy folyamatosan kiáll a béke mellett, és adományt gyűjt Ukrajnának, továbbra is fontos láncszeme a Kijev-párti harcosokat támogató, állampolgárokból alkotott termelési láncnak.
A háromszázezer lakosú Cserkaszit nem támadta olyan hevesen az orosz légierő, mint más településeket.
Ezért sok belső menekült ukrán keresett itt viszonylagos biztonságot az olyan ostromlott városokból, mint Mariupol, Irpiny, Bucsa és Dnyipropetrovszk.
Ahogy az invázió után egyre nagyobb létszámúra duzzadt a helyi önkéntesközösség, a nő és egy barátja átállt a háborús erőfeszítésekhez szükséges tárgyak gyártására.
Horosajeva az édesanyjával együtt a lányát és a fiát is a Cserkaszin kívüli vidékre küldte.
„Ez megkönnyítette számomra, hogy a légitámadások idején a saját fürdőszobámban bújjak el, és ott rendezzek be egy műtermet” – mondta.
Változó értékek
A hazafias tematikájú autóillatosítók és egyéb tárgyak mellett Horosajeva és más önkéntesek hálózata hamarosan golyóálló mellények szövetrészeinek varrásába kezdett (ezekbe lehet becsúsztatni a más forrásból származó védőlapokat), miután megkapta a hadseregben szolgáló barátaitól a szükséges tárgyak listáját.
„Elkezdtünk golyóálló mellényeket varrni, mert a külföldről vásárolt mellények nagyon drágák, másrészt a fronton és a frontvonalon lévőknek nagyon gyorsan szükségük van rájuk – mondta. – Így jutottunk el oda, hogy néhány napon, sőt néha néhány órán belül tudtunk szállítani.”
Irina néhány harcostól személyes elismerő üzenetet kapott.
Elmondása szerint egy kicsit kezdetleges a gyártósor, amelyet pusztán az önkéntesség és a felajánlások működtetnek.
A mellényeket női önkéntesek – közgazdászok, jogászok, tanárok – varrják, majd a kész mellényeket töltik meg a fémötvözetből készült védőlemezekkel.
„Az értékek változnak, az embereknek különböző a nézőpontjuk, de a legfontosabb, amit tapasztalunk, az az ukrán nép egysége és a győzelembe vetett nagy hite” – mondta.
A háborús erőfeszítések hazai és nemzetközi crowdsourcing tömegadományokra, nem csak az önkéntesek lelkesedésére támaszkodnak. Ebből tudják az ország védelmezőit fegyverekkel, eszközökkel és egyéb szükségleti cikkekkel ellátni.
Harc egy normális világért
Körülbelül hat héttel a háború kezdete után Horosajeva arra a következtetésre jutott, hogy Cserkaszi már nem elég biztonságos a család számára.
„Most már mindenki számára ijesztő a helyzet az országban, ezért el kellett mennünk, hogy mentsük a gyerekeinket” – mondta.
A brăilai letelepedést követő egy héten belül gyerekeit az édesanyja gondjaira bízta, és úton volt Cserkaszi felé az első nemzetközi ruhaanyag-szállítmánnyal, amelyet Romániában vásárolt.
Irina Romániában részt vett az Ukrajnának szánt adománygyűjtésben, többek között hatszáz kilométert utazott, hogy az ukrán bajnok Dinamo Kijev és a CFR Cluj közötti labdarúgó-mérkőzés szervezői által viselt jelvényeket megszerezze jótékonysági célra.
Részt vett egy félmaratonon a moldovai határ közelében fekvő Jászvásáron, hogy ezzel is adományt szerezzen.
„Meg kell mutatnunk, hogy erős, normális ország vagyunk, hétköznapi, okos emberekkel, akik csak normálisan akarnak élni a saját országukban – mondta. – Egyesek a hadseregben harcolnak, mások mentő munkát végeznek, megint mások üzleti problémákat oldanak meg, vagy a médiában jelennek meg.”
Az ukránoknak már nincsenek barátaik, mondta, csak testvéreik.
És ez nem csak az ukránokra igaz.
„Már a románok is így látnak minket. Lehet, hogy korábban nem voltunk nagy barátok, de testvérekké váltunk” – mondta Horosajeva.
Irina reményét fejezte ki, hogy a háború végeztével több külföldi partner fog üzletelni Ukrajnával.
„Mindenki Ukrajna oldalára állt – magyarázta. – Ez nem csak orosz–ukrán háború, ez egy háború Európáért, egy normális világért.”
