Szerdán megszavazta az Országos Bírói Tanács (OBT), pénteken már alá is írták a bírói szervezetek vezetői és az igazságügy-miniszter azt a megállapodást, amely a bérrendezés – nem a bíróságok által kért – mértékét és módját, illetve a majdani igazságügyi jogalkotás irányait tartalmazza. Az igenek szűk többsége az OBT-ben és a bírók jó részének felháborodása mutatja, hogy a tanács nagy kockázatot vállalt azzal, hogy politikai alkuba bocsátkozott a kormánnyal.
Ahogy az Országos Bírói Tanács elnöke vélhetően nem örült a pár hónappal ezelőtti közös fotónak Erdoğan török elnökkel, úgy Tuzson Bence igazságügy-miniszter pénteki boldog videójának sem, ugyanis nem erősíthette Szabó Péter reputációját bírói körökben – legalábbis a Tuzson boldog mosolya miatt hozzánk érkező felháborodott bírói reakciók alapján. Tuzson a kormány, az OBT, az Országos Bírósági Hivatal és a Kúria közötti négyoldalú megállapodás péntek délelőtti aláírását jelentett be a videóban, külön megköszönve az OBT elnökének és a testület tagjainak „a magas színvonalú, konstruktív együttműködést”.
Szabó Péter a Türk Igazságügyi Szervezet ülésén csak megfigyelőként volt jelen, de a másik (saját önmeghatározása szerint) illiberális kormánnyal való együttműködést már az aláírásával is szentesítette, így azt, hogy „a felek minden lehetséges intézkedést megtesznek, hogy előmozdítsák a fenti célok megvalósulását”.
Ezek a célok pedig a bírósági rendszer jelentős átalakítására irányulnak, és bár csak főbb vonásaikban vannak felvázolva a megállapodásban, máris biankó hozzájárulását adta hozzájuk az OBT egy 8:7 arányú szavazás után.
Ez volt ugyanis a kormány elvárása a független hatalmi ág képviselői, az OBT, az OBH és a Kúria elnökei felé. Mivel a kormány által évek óta halogatott bírósági béremelés feltételéül ennek a megállapodásnak az aláírását kötötte ki a kormány (ahogy ezt Gulyás Gergely korábban egy Kormányinfón is jelezte), a független bírói hatalmi ág képviselői – két-három év kiszárítás után – beleegyeztek.
Nem tudni még, hogy milyen reformok következnek a kormánnyal kötött megállapodásból, de az aláírás ellen nem csak a hét, nemmel szavazó OBT-tag tiltakozott, hanem a legtöbb, általunk megkérdezett bíró és a bírók Res Iudicata egyesülete is.
A nagy múltú érdekképviseleti szerv, a MABIE véleménynyilvánításra kérte a bíróságokon dolgozókat, köztük a bírókat; ezeket az egyesület elérhetővé fogja tenni. Facebook-falán már most sem fukarkodnak az észrevételkel a kommentelők: „Köszönjük az OBT-nek a megalkuvást!” „Azért annak a hét kollégának köszönettel tartozunk, akik megpróbáltak kiállni!” „Nem csinálták volna meg a hozzájárulásuk nélkül ugyanígy?! Csak megmaradt volna a tartásunk.”
Sok bíró felháborodott az eljárás lefolytatásának titkosított, rapid módja és a szervezeti reform és a bérrendezés összekapcsolása miatt, amit több megkérdezettünk zsarolásnak, de volt, aki csak „nagyon erős politikai nyomásgyakorlásnak” nevezett.
Matusik Tamás, az idén januárig regnáló, előző OBT utolsó elnöke is azt posztolta a Twitteren angolul, hogy az OBT feladta a függetlenségét, meghajolt az igazságügyi miniszteri nyomás előtt azzal, hogy a fizetésemelésért cserébe aláírta a megállapodást „egy veszélyes bírósági reformról”. Az OBT már nem független, mert nyomásgyakorlás alatt hozta meg a döntését: ez az aláírást kritizálók legfőbb állítása.
Miért írták alá?
Mert a kormány ezt a feltételt állította a már három éve változatlan bírói/bírósági fizetések emelése elé. (A 7500-7800 bírósági – nem bíró – alkalmazott jelentős része, legalább negyven százaléka garantált bérminimumért dolgozik, a többiek is megalázóan alacsony pénzért, elvándorlásuk már az ítélkezést veszélyezteti.) Akárhogy finomíthatjuk, ezt zsarolásnak hívják, ami legalább egy éve tart. És úgy néz ki, még három évig fog: hiába terjesztett be a minisztériumnak 35 százalékos illetményemelési javaslatot Senyei György Barna, az OBH elnöke (amit a kormány törvénysértő módon nem változatlan formában küldött a parlament elé), mégis három évre elnyújtott béremelés szerepel a kormánnyal kötött megállapodásban.
Megkérdeztük csütörtökön az OBH-t, hogy az elnök miért engedte el 35 százalékos előterjesztését. Azt a választ kaptuk a sajtóosztálytól, hogy a megállapodás még nincs aláírva. Azóta aláírták, választ a kérdésünkre nem kaptunk. Ugyanerre a kérdésünkre az OBT – amelynek két határozata is van a 35 százalékról – pedig azt, hogy „az Országos Bírói Tanács tagjai a megállapodás mellett, illetve ellene szóló összes érv alapos mérlegelése alapján hozták meg döntésüket”.
Persze amit a köznyelv zsarolásnak nevez, az a politikában mindennapos eszköz. Úgy tűnik, hiába – elvileg – mellérendelt viszonyban álló felek tárgyalásáról volt szó, ebben az esetben az diktált, aki fizet, és a bírói szervezetek elfogadták a szereposztást. A kormány nem hagyott kétséget afelől, hogy ennek a megállapodásnak az elfogadása a feltétele a bírósági bérrendezésnek, cserébe pedig az igazságügy rendszerének – újabb – átalakítására kért biankó felhatalmazást.
Két kommentelő párbeszéde a MABIE honlapján:
„A.: A kormány – okosan – borzasztó helyzetbe hozta a döntéshozókat. Pénz vagy demokrácia? Melyikre mondjanak igent? Mennyire lenne lincshangulat, ha nemleges döntés született volna, és egy fillérrel sem emelkednének az illetmények? Hányan vannak, akik nem ugyanezt a döntést hozták volna úgy, hogy tudják, vagy ez, vagy semmi? Hányan gondolják vajh a több hónapos huzavona után, hogy bármi mást el lehet érni? Hányan vállalnák fel, hogy azt mondják sok ezer embernek: nincs pénz, de nem adtuk meg magunkat. Ma Magyarországon, a krumpliosztás idején, amikor ellopott milliárdokkal és a jogállamiság eltiprásával sem foglalkozunk némi valós vagy látszólagos »biztonságért« cserébe? Nem lennék most a döntéshozók helyében.
B.: Egy igazi bíró egy másodpercig nem hezitálhat a krumpli/vaj/30 ezüst vs. bírói függetlenség kérdéskörben.
A.: Ez így van. De itt igazgatási vezetőként döntöttek.”
Utóbbit több forrásunk megerősítette: a bírósági dolgozókért (is) érzett felelősség vezetett több tanácstagot, akik ki is mondták: nem bíróként szavaznak, hanem igazságügyi vezetőként. Mások szerint viszont ezzel megszegték OBT-megbízatásukat.
Taktikázás
Több bíróval beszélgetve biztosnak látszik, hogy hiába csak az ülés előtt két nappal kapták meg az OBT-tagok a szavazásra bocsátott megállapodástervezetet (a MABIE-elnök néhány nappal korábban, ő is, mint a tagok, titoktartási kötelezettség hangsúlyozásával), az OBT elnöke már találkozott a korábbi változatával. Valószínűleg a Tuzson Bence miniszterrel folytatott megbeszélésén, november elején, vagy közvetlenül azelőtt, amelyik megbeszélés tartalmáról nem volt hajlandó tájékoztatni az OBT november 6-i ülésén a tagokat, hiszen akkor jegyzőkönyvbe is került volna.
A tíz nappal később a testület elé kerülő változat így már az ő valószínűsíthető finomításait mutatja. A kormány a tízes évek elején, az EU-val való huzakodás idején is alkalmazott (például a médiatörvény módosításainál) módszerét vette elő: prezentált egy nagyon kemény szövegváltozatot, majd engedményt téve elengedte a legdurvább hajtásait, miközben megvalósulhattak az eredeti céljai.
Ebben az értelmezésben – ahogy az igennel szavazó OBT-tagok egy része – Szabó Péter elnök is csak mentette a menthetőt; amihez persze az kellett, hogy előzetesen elfogadja azt a játékteret, amelyet a kormány felrajzolt számára. Ezt a miniszterrel közös közlemény kiadásának ténye mutatta. Szabó Péter az OBT-ülés – törvény biztosította – bírók előtti nyilvánosságának korlátozásával is a kormány kezére játszott: nem tette fel szavazásra, hogy a Gyulán rendezett OBT-ülésre bejelentkező több tucat bíró e-mail-címére kiküldjék-e a részvételi meghívók linkjeit, így csak néhány gyulai bíró vett részt személyesen az ülésen, online pedig (Boros Katalin MABIE-elnök kivételével, aki Gyulára utazott) az állandó és eseti meghívottak, köztük a Bírósági Dolgozók Szakszervezetének elnöke.
Nem tett senki javaslatot a megállapodás szövegszerű módosítására, igaz, az ellenzők egy része eleve ellenezte a napirendre vételét, mások az OBT-elnök általi aláírhatóságát kérdőjelezték meg, de voltak, akiknek a tartalmával kapcsolatban voltak kifogásaik.
Több bíró beszámolt lapunknak arról, hogy a MABIE egyesületi levelezésében sok bíró állt ki amellett, hogy a tagok ne írják alá. Voltak OBT-tagok, akik informálisan tájékozódtak a környezetükben, onnan kaptak jelzéseket, hogy ne írják alá. Valószínűleg nem véletlen, hogy a hét, nemmel szavazó bíró mind vidéki bíróságon dolgozik (az igennel szavazók között is vannak vidéken dolgozók, náluk más kötődéseket említettek forrásaink), ahol a bírói közvélemény jobban érzékelhető.
Egy, a kényszerű aláírást alapvetően megértő bíró szerint az „önmagában a szervezet átalakítására vonatkozó elképzelések, ha megfelelő tartalommal vannak kitöltve, nem sértik a bírói függetlenséget. A gond az számunkra, hogy már Gulyás Gergelytől elhangzott a Kormányinfón is, hogy ez a megállapodás együtt megy a fizetéstervezéssel.” Ő inkább azt pártolta volna, ha ezen az ülésen még nem születik döntés, de a költségvetési módosítók benyújtásának november végi határideje miatt szerinte kényszerhelyzetben volt az OBT. Ő is hozzáteszi, hogy nagy nyomás volt a kormány részéről, alulról pedig az alulfizetett igazságügyi alkalmazottaktól. „Felpaprikázott a helyzet, én mind a két oldal érveit megértem. Nem irigylem az OBT-tagokat, hogy ilyen helyzetbe hozta őket a politika” – mondta.
Több forrásunk említette, hogy nemcsak Gulyás Gergely, hanem Szabó Péter sem hagyott kétséget afelől, hogy ennek a megállapodásnak az aláírásával nyílik meg a lehetőség a 212 milliárd forint költségvetési forrásra.
Pedig az OBT valójában nem volt döntéskényszerben, nyugodtan várhatott volna pár hetet, legalább azt kivárva, hogy a szintén véleményezési joggal rendelkező OBH és Kúria elnöke elfogadja a tervezetet. „Az elvi problémákon túl Szabóék rosszul is taktikáztak. Bejött a csapda, a nyilvánosság előtt az OBT volt az első, amelyik befeküdt a kormánynak, és részt vállalt a jórészt továbbra is csak ígért béremelés és a bírósági változtatások miatti felelősségben” – mondja egy másik megkérdezett bíró.
Miért nem írták alá? Mi a gond az egésszel?
Legtöbb forrásunk szerint az OBT ugyan bármit megtárgyalhat, de aláírási joga nincs, ezt a megállapodást sem írhatta volna alá a többségi felhatalmazással bíró elnök, maximum egy nyilatkozatot adhatott volna ki a testület. Egy bírósági vezető szerint viszont „lehet ezt vitatni, de ha jogászkodunk, akkor egy elsőfokú döntésről egy másodfokú bíróság mond véleményt. Ha most az OBT saját maga úgy döntött, hogy erről tud szavazni, akkor ezt tiszteletben tartom.”
A kritikák fő csapásiránya az, hogy ezzel sérült a hatalmi ágak szétválasztása. „A hatalmi ágak közötti együttműködés törvények, nem különmegállapodások által szabályozott” – mondja egy bíró.
Farkas Erika, a Helsinki Bizottság bírósági szakértője nem tartja szerződésnek a dokumentumot, mert akik aláírták, olyan dolgokat vállaltak benne, amit nem tudnak megtenni, hiszen az illetményemelést országgyűlési képviselők hajthatják végre. Másrészt – mondja – a bírói szervezeteket képviselő vezetőknek nem volt erre felhatalmazásuk, nem erre kaptak képviseleti jogot. „A Kúria-elnök egy százfős bírósági szervet képvisel, az OBH-elnök egy hivatalt. Az OBT ugyan képviseli a bírákat, de csak arra kapott felhatalmazást, hogy ellenőrizzen és felügyeleti jogot gyakoroljon. Van olyan jogosultsága, hogy véleményezzen jogszabálytervezeteket, de ez a joga akkor nyílik meg, amikor megkapja a tervezetet.”
Itt pedig az OBT előre azt mondja, hogy együtt fog működni ebben a nagy ecsetvonásokkal felvázolt reformban. Farkas Erika szerint „a megállapodást csak politikai nyilatkozatként lehet értelmezni, arra viszont nincs felhatalmazásuk, hogy politikai alkuba kezdjenek”. Ha viszont ez mégis egy szerződésjog alapján kötött megállapodás, akkor bejön az, hogy jogellenes fenyegetéssel vették őket rá az aláírásra. „Érvénytelenségi ok ugyanis az, ha valakit vagyoni hátrány kilátásba helyezésével vettek rá egy szerződés aláírására.”
Ez pedig Gulyás Gergely Kormányinfón tett kijelentéséből levezethető: a béremelés és az igazságügyi reform összekapcsolásáról beszélt. Információink szerint Szabó Péter OBT-elnök is többször említette, hogy a kormány egyértelművé tette a két dolog összekapcsolását.
Farkas Erika még ezen is túl megy: szerinte ha ez szerződés, akkor jogellenes célra irányul. „Ez a jogellenes cél a bírói függetlenség csorbítása. Úgy kell megkötni egy szerződést, hogy az a szerződéskötők minden más egyéb kötelezettségére figyelemmel van. Ezt a bírók úgy kötötték meg, hogy elfelejtették, hogy bírók, kötelességük függetlennek maradni.”
Egy másik bírósági vezető forrásunk nem a hatáskör formai okával utasítja el a megállapodást, hanem jogilag értelmezhetetlen tartalma miatt. „Hogy lehet egy ilyet aláírni, mit gondolnak arról, hogyan teljesül a tartalma? A felek megállapodnak abban, hogy három ütemben ilyen illetményemelést hajtanak végre. A Kúria és az OBT hogyan hajt végre illetményemelést? – Szerinte egyébként az OBT voltaképpen bármit a napirendjére tűzhet, az előző OBT is tett olyat, ami nem tartozott a hatáskörébe. Például akkor nem volt a hatásköre, hogy jogszabály-módosítást kezdeményezhet, mégis készített egy Bszi.-módosítási tervezetet, amelyet megküldött az OBH elnökének – mert akkor csak ő volt jogosult rá –, hogy kezdeményezze a törvény ilyen módosítását. – Most mindenki azt mondja, hogy nincs hatáskörében. A Bszi. (a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény – K. Gy.) tételesen felsorolja, hogy az OBT-nek mi a hatásköre, mik a feladatai. Minden OBT tárgyalt olyat, amit a Bszi. nem sorol föl. Az OBT-nek hol van az a hatásköre, hogy a bérrel foglalkozzon? Egy éve csak ezt teszi. Állandóan hoz mindenféle határozatokat ebben, ezeket senki nem kifogásolta.”
Mit írtak alá?
Míg a törvénykezés jövendő irányai csak vázlatosan szerepelnek a megállapodásban, a béremelést részletesen taglalja, arról konkrét számok vannak. Szó nélkül maradt mind Senyei György OBH-elnök 35 százalékos javaslata, mind az OBT ezzel kapcsolatos két határozata; a februári 2024 januárjától visszamenőleg kérte a 35 százalékos béremelést. Az OBT nem módosította ezeket a határozatait, hallgat arról, hogy nem teljesülnek.
A kormány jelentős változtatásokra készül az igazságügyben: Alaptörvény-módosítással tennék lehetővé, hogy nem ügyész is betölthesse a legfőbb ügyészi pozíciót. Ehhez kapcsolható a bírósági vezetőkkel aláírt megállapodásnak az a pontja, miszerint a bíróvá válás feltételei között megjelenne a más, tehát nem bírósági területen „szerzett tapasztalat hangsúlyos értékelése”. Idekapcsolódik a bíróvá váláshoz szükséges életkor felemelése is harmincról 35 évre.
Ez Farkas Erika, a Helsinki Bizottság bírósági szakértője szerint azt eredményezheti, hogy a most harmincéves bírósági titkároknak még várniuk kéne öt évet ahhoz, hogy pályázhassanak a megnyíló bírói álláshelyekre. Ebben az ötéves lyukban megjelenhetnek a közigazgatásból vagy máshonnan, de jogi területről érkező káderek.
Egy bírósági forrásunk szerint „ezzel az öt évvel nagyon megszívatták őket, és most szépen behúzzák a nem titkárként vagy nem a bíróságokon dolgozók helyett a jogvégzetteket a bírói helyekre”. Ő viszont nem érti, miért emelték fel 35-re a korhatárt, ha hetvenévesen is dolgozhatnak a bírók, és csökkenteni akarják a bírói létszámot.
A megállapodásban szerepel a bírói életkor felemelése hetven évre, amit egyébként pont a Fidesz szüntetett meg a tízes évek elején, nyugdíjazva a bírósági vezetők közel kétharmadát. Most visszahoznák úgy, hogy a bírósági vezető döntheti el néhány évvel a normál nyugdíjkorhatár betöltése előtt, hogy engedélyezi-e a hetven évig történő bírói aktivitást. Farkas Erika szerint a pozícióban maradás lehetősége ebben a formában szintén dermesztő hatású lehet az utolsó, munkában töltött évek bírói döntéseire. „Egy lengyel ügyben kimondta a luxembourgi bíróság, hogy egyrészt a feltételeknek garantálniuk kell, hogy objektív alapon történik ez a bírósági vezető által gyakorolt szelekció, másrészt ilyen esetben jogorvoslatot kell biztosítani. Ez utóbbiról itt nincs szó.”
Előbb említett bíró forrásunk nem érti, hogyan akarják úgy csökkenteni a bírói létszámot (jóval kevesebb már a bíróság elé kerülő ügy, mint korábban), hogy nem törlik a nyugdíjazás miatt megürülő álláshelyeket, hanem lehetővé teszik a további munkát. Épp ezért ezt megint a személyre szabott jogalkotás előkészületének tartja: valakiket bent akarnak tartani bíróként a rendszerben. Kúriai példákat említ. „Külsősök” eddig is jöhettek a testületbe, például a közigazgatási bíróságok bevezetésével sokan jöttek át a NAV-tól, ügyvédek is átnyergelnek bíróvá (és viszont), de az egyéb jogi területen végzett tapasztalat preferálása mindenképp segítheti az államigazgatásból érkezőket.
Itt inkább az az érdekes, hogy az OBT-nek általános jogszabály-véleményezési jogán kívül egy ponton van egyetértési joga, mégpedig az alkalmassági pontrendszer kapcsán – hívja fel rá a figyelmünket. Vagyis az OBT most rábólintott arra, hogy ha majd jön a pontszámrendelet módosítása, beleegyezik a kormány által most jelzett újrasúlyozásba. Persze az is érdekes kérdés, hogy Szabó Péter mostani aláírása mennyire kötelezi majd az OBT-tagokat későbbi jogszabályszavazásoknál.
Biankó adtak felhatalmazás az OBT-tagok arra is – ami ugyan megkönnyíti a bírók életét, de több forrásunk szerint ront a bíráskodás hitelességén –, hogy polgári jogi ügyekben nem kell majd részletes indoklást fűzni az ítéletekhez, kivéve, „ha a felek jogorvoslati igényeikkel valószínűsíthetően élni kívánnak”. Mindezt „a felesleges adminisztrációs teher csökkentése és az érdemi munkavégzésre fordítható idő növelése” érdekében.
Farkas Erika szerint viszont a peres felek számára pont az indoklás az egyik legfőbb garanciája annak, hogy amit ítéletként kapnak, az megalapozott. „Az érdemi munkavégzés egy ítéletben pont az indoklás” – mondja. A korábban ügyvédként dolgozó szakértő furcsállja a feltételezhető jogorvoslatról szóló passzust is, hiszen azt, hogy „akarsz-e élni a fellebbezési jogoddal, az indokolás alapján döntöd el”.
A bírói működés „hatékonyságát és versenyképességét” növelné a megállapodás azon pontja is, miszerint „a bíróság cégek és más jogi személyek nyilvántartásával kapcsolatos azon döntései, amelyek egyszerűek, illetve automatizálhatóak, közigazgatási útra terelődjenek a bírósági garanciák megtartása mellett”. Ez lefordítva a cégnyilvántartás, vagyonjogi nyilvántartás kormányhivatalokhoz rendelését jelentheti.
Van persze olyan ország, ahol kormányhivatalok végzik a jelentős vagyontárgyak nyilvántartását – mondja Farkas Erika –, de ezt komoly garanciákkal kell körbevenni. „Nem véletlen, hogy amikor az új Polgári törvénykönyvet alkották annak idején, még arról is szó volt, hogy esetleg a telekkönyvet is át kéne szervezni a bírói körbe, mert olyan mértékű korrupció volt éveken át az ingatlan-nyilvántartás körül. Egy kormányhivatalnál ez sokkal egyszerűbb, könnyebben fordul elő, utasításos rendszerben a belső nyomásgyakorlás is nyíltabb lehet. Ráadásul ha a cégnyilvánosságot is korlátozzák ezzel egyidejűleg, annak súlyos következményei lehetnek. A megállapodás pontjai nagyon általánosak, nincs mögöttük a megnyugtató részletes szabály, benne a garanciákkal. És ezt aláírták az OBT-tagok.”
Egy bíró forrásunk szerint a kormányhivatalba telepített új jogosítványoknál is az a fő kérdés, hogy milyen jogorvoslati lehetőség nyílik meg.
A Kúria feladata elsősorban a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása legyen – áll a megállapodásban. Ez most is feladata, de emellett ítéletek felülvizsgálatát is végzi. Farkas Erika szerint Varga Zs. András korábban jelezte, hogy vissza kell szorítani a felülvizsgálat körét, rendkívülivé kéne tenni. „Ez az állampolgárok joghoz való hozzáférésének szűkítése lenne azért, hogy a Kúria arra tudjon fókuszálni, hogy a többi bírósági szint jogértelemzését befolyásolhassa.”
Sok bírót érint majd, ha az öt ítélőtáblából kettő lesz, és ha a járásbíró a saját hozzájárulása nélkül mozgó bíróvá tehető egy megyében az eddigi kirendelés helyett (amelyhez a bíró hozzájárulása is kellett). „A bírók nagy része járásbíró; ők most bizonytalanok és szoronganak – mondja bíró forrásunk. – Ők a törvényszékhez lesznek kinevezve, tehát mondjuk nem a Siófoki Járásbíróságra, hanem a Kaposvári Törvényszékre, és majd az elnök osztogatja be, hogy ki hogyan, hol fog dolgozni. Ez nagy bizonytalanságot eredményez úgy, hogy nem lehet tudni, hogy milyen garanciák vannak emellett. Többen megtapasztalták már, hogy az elnök el tud lehetetleníteni bírót, ha akar. Mert nem mindegy, hogy egy bírónak néhány naponta kell-e utazgatnia száz kilométert oda és százat vissza, vagy a lakóhelyén ítélkezhet.”
Mi jön most?
Legtöbb bíró megkérdezettünk meglepődött a 8:7-es szavazati aránytól, azt gondolták, hogy sokkal nagyobb lesz az igenek mellett álló többség. Ezután várhatóan az igennel szavazók is igyekeznek majd beleállni a reformtörvények véleményezésébe, amit mindjárt az Alaptörvény-módosítással kezdhetnek, amelyet most kaptak meg.
Jön a ventilálás. Egy bíró megkérdezettünk a MABIE bírói véleménynyilvánításokat kérő felhívását is így értékelte: „Most már szabad, vezessétek le a bírók feszültségét.”
Szabó Péter csütörtökön egy körlevéllel igyekezett nyugtatni a kedélyeket: ebben értesítette a bírókat, hogy az OBT idei, 260 milliós megtakarításából minden bíró kaphat százezer forintot. Erre egy bíró forrásunk így reagált: „Amikor azt magyarázzuk mindenhol, hogy nekünk milyen fontos a bírósági dolgozók megtartása, akkor szimbolikus üzenetértéke lett volna annak, ha nekik utalják, és nem a bíróknak, hiszen ők sokkal rosszabbul keresnek.” Erről az OBT már korábban döntött; egyedül Nagy István OBT-tag javasolta, hogy a pénzt egyenlően osszák el a bírók és a bírósági alkalmazottak között.
Egy bíró forrásunk szerint Szabó Péter – akinek vezetői módszereit, illetve testületi felhatalmazás nélküli fellépéseit több OBT-tag kritizálta a jegyzőkönyvek szerint, Gergye Tamás OBT-tag részben emiatt le is mondott tavasszal – „kezd egyre jobban elszabadulni”.
Már az előző OBT-nek is volt béremeléssel kapcsolatos kezdeményezése, amire nem reagált a kormány. Információink szerint Szabó Péternek már a megalakulástól elsődleges, maximális prioritást élvező témája volt a bérkérdés, mert így akarta megnyerni vagy megtartani a bírák bizalmát, tudva, hogy ez mindenkinek fontos. Az előző OBT-nek a független sajtó és sok bíró által is nagyra értékelt kiállása és szabadságharca után persze nehéz megúszni, hogy ne mindig azzal hasonlítgassák össze az új testületet. Az elnök ennek megoldására a bérkérdést választotta, amitől a jegyzőkönyvek tanúsága szerint is kezdett érdekképviseleti szerv jellege lenni a testületnek. Ezt persze a kormány is kihasználta, és a bírák kiszárításával sikeresen lekötötte a kapacitásokat és tematizálta a közbeszédet – a sajtót is. Kérdés, hogy sikerül-e Szabó Péternek a pénzhozó szerepével eltakarni azt, hogy egy – legalábbis – vitatott megállapodásba húzta be a testületet, még ha a bírók anyagi érdekeinek képviselete vezette is.
Több, általunk megkérdezett bíró szerint voltaképp mindegy, milyen majdani reformokra bólintott rá az OBT, a lényeg szerintük az, hogy a testület politikai dealt kötött a kormánnyal, ezzel elveszítette a függetlenségét. Ráadásul – mondja egyikük – a három évre elhúzott béremeléssel (jövőre csak 15 százalék lesz a bírók által kért 35 helyett) „az OBT nyakán marad a gyeplő, hitelesen nem tud majd később reklamálni”.
A kormány ráadásul megteheti azt is, hogy Brüsszelre fogja, ha elmarad a béremelés következő üteme, mondván, onnan nem jön pénz; ahogy a tanári béremeléseknél tette.
Közben fontos jogszabály-módosítások érkeznek gyorsítottan, idő sincs érdemi értékelő munkára.
Információink szerint januárban érkezik az EU-tagállamok bírói tanácsait képviselő European Network of Councils for the Judiciary (ENCJ), amelynek az OBT is tagja. Ők jelentkeztek be, ami több forrásunk szerint nem jót jelent. „Fel fogják kérdezni az OBT-t erről a megállapodásról és a függetlenségéről” – mondja egyikük. És ez a tagság felfüggesztését is eredményezheti, ahogy ez történt korábban a törökökkel, a lengyeleket pedig ki is zárták.
Akkor viszont lehet, hogy a kormány a most aláírt megállapodással elintézte az OBT-nek, hogy ne csak megfigyelő legyen a Türk Államok Szervezete igazságügyi tanácsában.
