Az egyik isztambuli bazár eper- és olajbogyóhegyei mögül feminista hang hallatszik: „Szabaduljunk meg Erdoğantól!”
„Védd meg a jogaidat a második fordulóban, május 28-án” – kiabálja kifakult, bő ruhájában a karcsú Rojda Aksoy.
„Reis (a főnök) fog nyerni!” – kiált vissza egy másik nő. Ő Recep Tayyip Erdoğan elnököt, a „főnököt” támogatja, aki két évtizede irányítja Törökországot, és a május 14-i szavazás első fordulójában alig maradt le az újraválasztásról.
A szóváltás csak egy a Törökország 64,1 millió szavazójának feléért vívott csatában a modern idők legnagyobb következményekkel bíró választása előtt.
Miközben Erdoğan vezet, az ellenzék igyekszik szavazatokat biztosítani ahhoz, hogy a szekularista Kemal Kılıçdaroğlu fusson be az elnökválasztás vasárnapi, második fordulójában.
Ha ezt szeretnék, meg kell nyerniük a nőket, különösen a munkásosztálybeli háziasszonyokat – akik Erdoğan támogatásának alapját jelentik.
Ehhez kapcsolódik: Hogy tartja meg népszerűségét a gazdasági bajok ellenére a török elnök?
Törökország szekuláris
Azzal, hogy eltörölte a vallásra vonatkozó korlátozásokat a többségében muszlim, de hivatalosan szekuláris köztársaságban, az iszlám gyökerekhez forduló Erdoğan hőssé vált a törökországi konzervatívok körében.
Az Ipsos felmérése szerint a háziasszonyok körében, akik most hordhatják a fátylat, ahol csak akarják, hatvanszázalékos támogatottságot ért el a 2018-as, legutóbbi választáson, ami csaknem nyolc ponttal haladta meg az országos átlagot.
Az elmúlt öt év alatt az értékéből meredeken veszítő lírával vásárló nők érzékenyek az ársokkokra a kilencvenes évek óta legsúlyosabb törökországi gazdasági válságban.
Ezért nyitottak arra, amit Aksoy mond, amikor politikai térítést folytat a használt ruhát és articsókaszívet árusító bódék között.
„Emlékeztetjük őket arra, hogy hiába van Erdoğan és pártja több mint húsz éve hatalmon, és az összes propagandaeszköz a rendelkezésére áll, mégsem nyert egyből” – mondja Aksoy.
A konyhájában felvett virális közösségimédia-klipek segítségével a baloldali Kılıçdaroğlu a szavazatok 44,9 százalékát szerezte meg május 14-én, így arra kényszerítette Erdoğant, hogy most először második fordulóban méresse meg magát.
Kılıçdaroğlu elsőre nem tudta meggyőzni az ötvenéves Çiğdem Enert, aki az első fordulóban arra az ultranacionalista Sinan Oğanra szavazott, aki 5,2 százalékot szerzett, és a héten támogatásáról biztosította Erdoğant.
„Törökország szekuláris” – mondja Ener, rámutatva, hogy a török nők 1934-ben elnyerték a szavazás jogát az országos választásokon.
Ehhez kapcsolódik: Bekeményített a második fordulóra készülő ellenzéki török elnökjelölt
„Az utolsó csepp vérig”
„Nézzétek azt a siralmas állapotot, amibe Erdoğan juttatott minket, behozva barátait a HÜDA PAR-ból a parlamentbe” - teszi hozzá Ener.
Erdoğan vitatott szövetséget kötött a marginális kurd iszlám párttal, hogy megtartsa az irányítást a parlamentben.
Az, hogy HÜDA PAR elutasítja a nők jogait, és gyilkosságokban részt vevő csoportokkal ápol kapcsolatokat, éppúgy feldühíti Enert, mint a sajt ára.
Ener most Kılıçdaroğlura fog szavazni.
Ezt fogja tenni Tijen Alpanli is, részben azért, mert fél az Erdoğan koalíciójába bevont keményvonalas iszlám alakoktól.
„Nőket gyilkolnak, és szinte senkit sem büntetnek meg a gyilkosok közül” – mondja a hatvanéves asszony.
De nem mindenki inog meg.
Az ötvenéves Raziye Kuşkaya azt mondja, hogy lányával „az utolsó csepp vérükig” támogatni fogják Erdoğant.
„Lehet, hogy nem tudunk mindent megvenni, amit akarunk, de ezzel nincs baj” – mondja Kuşkaya.
Miután híján van az Erdoğan kormányzó pártja esetében meglévő erőforrásoknak, amelyek révén a markában tartja a médiát, az ellenzék a közösségi médiára támaszkodva igyekszik elérni a választókat szerte az országban. Ez a stratégia azonban sajátos hátrányokkal jár.
„Tisztában vagyunk azzal, hogy nem tudunk elérni tömegeket, különösen a háziasszonyokat nem” – ismerte el múlt héten Ekrem İmamoğlu, Isztambul ellenzéki polgármestere.
Ehhez kapcsolódik: Törökország legfeszültebb két hete következik a választások után
„Reménykedni szabad”
Erdoğan ezzel szemben női támogatók hadát küldi kopogtatni az ajtókon, amióta sikeresen indult Isztambul polgármesteri székéért a kilencvenes években.
Emine Erdoğan, az elnök felesége volt az egyik vezetője a politikai iszlám hatalmas, alulról építkező hálózatának.
Erdoğan úgy vélte, női aktivistái „be tudnak jutni a nők házába, és meg tudják győzni őket, hogy rá szavazzanak, miután ugyanahhoz a nemhez és osztályhoz tartoznak, közös értékeken osztoznak” – mondja Prunelle Aymé, a párizsi CERI-Sciences Po politológusa.
Erdoğan kormányzó pártjának, az AKP-nak több mint ötmillió tagja van.
A kampányszezonon kívül az aktivisták hada udvariassági látogatást tesz születés, esküvő vagy temetés alkalmával, kapcsolatokat épít, és részletes adatokat gyűjt a különböző városrészek összetételéről – mondja Aymé.
A munkásosztálybeli háziasszonyok az AKP által életre hívott előadások és szociális központok fő haszonélvezői is – teszi hozzá az elemző.
Mégis, miközben Erdoğan koalíciója megőrizte a vezetést a parlamentben, az AKP körülbelül húsz mandátumot veszített.
„Szóval reménykedni szabad” – mondja Aksoy.
