Az EU egészét sokkolta a Katar-gate-nek nevezett ügy, jóllehet a megvesztegetett képviselők eddigi száma miatt a rendszerszintű korrupcióra vonatkozó állítás erős túlzásnak tűnik. Cikksorozatunk első része arról, miért volt eleve kódolva a botrány a rendszerbe.
Néhány nappal a katari labdarúgó-világbajnokság kezdete előtt Cseh Katalin, az Európai Parlament emberi jogi albizottságának tagja sürgősségi eljárás keretében plenáris határozat elfogadását kezdeményezte a katari rendezés visszáságairól, így a stadionokat építő vendégmunkásokkal való bánásmódról. A liberális orientációjú Renew pártcsoport emberi jogi koordinátorának legnagyobb meglepetésére a kezdeményezés nem kapta meg a támogatást az elnökök értekezletén, amelyen a plenáris ülések napirendjét szokták véglegesíteni. „Nagyon furcsának találtam, hogy bármilyen érvet előhoztunk, minden lepattant az Európai Néppártról, a szocialistákról és a demokratákról” – emlékezett vissza a Szabad Európának nyilatkozva a képviselőnő.
A korrupciós botrány sokkolta a parlamentet
Csehnek nem kellett sokat várnia arra, hogy magyarázatot kapjon, legalábbis a témával foglalkozó szocialisták magatartására. Néhány nappal később, egy decemberi napon az EP görög, szocialista alelnökének őrizetbe vételével kitört az, amit Brüsszelben és EU-szerte az unió eddigi legnagyobb korrupciós botrányának neveznek. Eva Kailit és élettársát, az egy olasz képviselő asszisztenseként dolgozó Francesco Giorgit azt követően tartóztatták le, hogy a belga nyomozó szervek egy házkutatás során Brüsszelben bérelt lakásukban összesen kilencszázezer euró készpénzt találtak.
A gyanú szerint a képviselőnőt és élettársát a katari hatóságok megvesztegették, hogy az Öböl menti olajmonarchiát kedvező színben feltüntető döntéseket fogadtassanak el az európai képviselő-testületben. A szálakat egy, az EP-be magát belobbizó álcivil szervezeten keresztül egy korábbi olasz szocialista képviselő, Antonio Pier Panzeri mozgatta, akinek lakásán ötveneurós címletekben összesen hatszázezer eurót találtak a házkutatás során. Panzeri a napokban vádalkut kötött a belga hatóságokkal. Csökkentett börtönbüntetésért cserébe terhelő vallomást tett két másik, ugyancsak a szocialista frakcióhoz tartozó képviselőre, az olasz Andrea Cozzolinóra és a belga Marc Tarabellára, akinek állítólag több alkalommal összesen 120-140 ezer eurót fizetett ki borítékban a szolgálataiért.
Az ügy a vádalku miatt még jócskán hozhat váratlan fordulatokat. Parlamenti források elsősorban ennek tudják be, hogy a szélsőbaloldaltól eltekintve a többi pártcsoport a nyilvánvaló szocialista érintettség ellenére is tartózkodott attól, hogy politikai célokra használja fel a botrányt. „Mindenki óvatos, senki sem tudja, mit hoz a holnap” – magyarázta lapunknak egy belső parlamenti forrás.
Az óvatosság annál inkább indokoltnak tűnhet, mert a korrupciós affér az egész Európai Parlamentre árnyékot vet, és súlyosan árthat a képviselő-testület megítélésének alig több mint egy évvel az európai választások előtt.
Tény, hogy az EP fennállása óta ez a legsúlyosabb botrány, még ha erősen túlzónak is tűnnek azok – a részben a függetlenek soraiban ülő fideszes képviselők és a magyar miniszterelnök által vélhetően visszavágás céljából táplált – állítások, amelyek rendszerszintű korrupcióval vádolják az intézményt és általában a brüsszeli politikai elitet.
Ehhez kapcsolódóan: Új alelnök, korrupcióellenes csomag az EP-ben, miközben az egyik gyanúsított kitálalt
Pénzért az EU-ban is vásárolható befolyás
Az Egyesült Baloldal frakcióvezetője, a francia Manon Aubry szerint ugyan akár hatvan képviselő és asszisztens is érintett lehet, az EP 751 tagjából eddig mindössze három aktív képviselő és egy-két segítő ellen indult nyomozás. A korrupciós botrány ugyanakkor néhány más, közvetlenül valószínűleg nem érintett képviselőt is magával ránthat, mint a szintén olasz származású belga szocialistát, Maria Arenát, akinek le kellett mondania az emberi jogi albizottság elnöki tisztségéről. Arena 2022 májusában a katari kormány meghívására és költségére az Öböl menti miniállamban járt, amit ugyan nem tiltanak szabályok, de bejelentési kötelezettség alá esett, amiről viszont megfeledkezett.
Az Európai Parlament praxisában korábban is előfordultak visszaélések, ezek többsége jellemzően összeférhetetlenségre vagy a költségek elszámolására volt visszavezethető. Euroszkeptikus brit képviselők közül például többen is megbuktak azzal, hogy közvetlen hozzátartozóikat alkalmazták az irodájukban. A francia szélsőjobb vezérének, Marine Le Pennek is vissza kellett már fizetnie pénzt az EP-nek azért, mert képviselői ellátmányából hazai politikai tevékenységét finanszírozta.
Mindez azonban eltörpül a mostani eset mellett, amely arra a létező veszélyre világít rá, hogy harmadik országok európai képviselők megvesztegetése révén próbálnak meg befolyást gyakorolni az uniós döntéshozatalra.
„Bármi is lesz a vége, a Katar-gate lerántotta a leplet egy kellemetlen és a legtöbb európai számára már magától értetődő igazságra, arra, hogy pénzen befolyást lehet venni az EU-ban” – állapította meg Alberto Alemanno EU-jogász professzor, a The Good Lobby nevű szervezet alapítója.
Az utóbbi napokban már-már közhellyé vált Brüsszelben, hogy a megvesztegetési ügy csak a jéghegy csúcsa, és a korrupció valójában sokkal mélyebbre berágta magát az Európai Parlamentbe. A belga Le Soir oknyomozó anyagában azt is kiderítette, hogy a bűnszervezetként működő körnek nem is Katar, hanem Marokkó volt az első megrendelője. Panzeri a lap információi szerint még európai képviselőként és az EP marokkói parlamenti vegyes bizottságának társelnökeként bizalmas viszonyba került a marokkói titkosszolgálattal, és később érdemei elismerésének jeléül még magas állami kitüntetésben is részesült.
A parlamentben sokan mégis fejcsóválva fogadják a vesztegetési ügyet, értetlenségüknek adva hangot amiatt, hogy a lebukott képviselők hatszázezer euróért, vagyis nagyjából ötéves keresetükkel egyenlő összegért kockáztattak, hacsak nem még nagyobb összegek forogtak. Egyelőre pletykaszinten titkos panamai bankszámlákról is hallani, amelyeken több millió euró landolhatott.
Az EP lehet a gyenge láncszem a rendszerben
Bárkivel is beszéltünk az elmúlt napokban az EP-től, úgyszólván mindenki elismerte, hogy „a jelenlegi rendszerbe be voltak kódolva” az ilyen és ehhez hasonló esetek. A The Good Lobby alapítója úgy véli, hogy az EU feddhetetlenségi rendszerének leggyengébb láncszeme a képviselő-testület túlzottan laza és elnéző szabályai és a szabályok következetlen betartatása miatt.
Annak ellenére hogy a képviselőkre vonatkozó magatartási kódexet több mint 25 ízben megsértették, ezt egyetlen alkalommal sem követték pénzügyi szankciók – mutat rá Daniel Freund német zöldpárti képviselő, aki szerint a képviselők több mint fele egyáltalán nem hozza nyilvánosságra a lobbistákkal tartott megbeszéléseit.
„Ahhoz, hogy az európai választások ne katasztrófával végződjenek a botrány után, az EP-nek egyetlen normát kell érvényesítenie: a teljes átláthatóságot. Véget kell vetni a büntetlenség kultúrájának az Európai Parlamentben. A magatartási szabályok minden egyes megsértését pénzügyi szankciókkal kell büntetni” – szögezte le a független uniós etikai testület felállítását szorgalmazó parlamenti jelentés szerzője.
Az európai képviselők, akik gyakran leckéztetnek meg más uniós és tagállami intézményeket a transzparencia hiánya miatt, most lépéskényszerbe kerültek. Roberta Metsola, az EP egy éve hivatalban lévő, dinamikus elnöke egy 14 pontos akciótervet mutatott be az elnökök konferenciájának az intézménynek a külföldi befolyásszerzéstől való megvédése és a szavazópolgárok bizalmának helyreállítása céljából. A máltai néppárti politikus azt is világossá tette, hogy javaslatait egy átfogó reform kiindulópontjának tekinti, és egy újonnan létrehozandó adminisztratív munkacsoportra bízná a változtatások végrehajtását.
„Fontosnak tartom, hogy kozmetikai változtatások helyett igazán átfogó reform jöjjön” – nyilatkozta lapunknak Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője. A reformokra vonatkozó javaslatokról és elképzelésekről, valamint az EP dilemmáiról sorozatunk második részében írunk.
