Két bolgár, Tihomir Sztojanov és Johanna Trajanova olyan fotóarchívumot hozott létre, amelyből kiderül, milyen volt az átlagemberek élete hazájukban a XX. században.
Prágától Podgoricáig az európai keleti blokk hivatalos fotói a kommunizmus éveiben általában ugyanúgy néznek ki, ahogy alább látható.
Most két történésznek köszönhetően a Bolgár Vizuális Archívum (BVA) nevű online forrás intim betekintést nyújt abba, milyen volt a hétköznapi emberek élete Bulgária vasfüggönye mögött.
A BVA 2019-es indulása óta több mint tizenhatezer képet gyűjtött a múlt századból. Sok személyes gyűjteményből származik.
A BVA alapítói, Tihomir Sztojanov és Johanna Trajanova a Szabad Európának elmondta: az archívum létrehozását Sztojanov egyre bővülő történelmi fotógyűjteménye és az adományozott fotókból felépített, szabadon hozzáférhető magyar archívum, a Fortepan 2018-as kiállítása inspirálta.
A budapesti Fortepan-kiállítás elképesztő volt – mondta Trajanova a Szabad Európának. A páros úgy döntött, hogy elindítja a híres magyar kezdeményezés bolgár változatát.
Sztojanovot a szófiai művészeti körökben már ismerték, gyűjtötte a fiókban porosodó személyes fényképeket egy leendő képgyűjtemény számára, amelyet játékosan Képzeletbeli archívumnak hívtak.
A két barát rájött, hogy követhetik a Fortepan modelljét: az adományozott fotókat nagy felbontásban szerkeszthetővé teszik az interneten, és a képaláírásokat bárki számára hozzáférhetővé, aki ellenőrizhetően tudja, hogy mit ábrázol egy-egy kép.
A BVA lehetőség arra, hogy „a fiatalabb generációk számára hozzáférhetővé tegyük a múltat és életben tartsuk ezeket a történeteket” – mondja Trajanova.
A BVA az egész XX. századot lefedi, de a legritkább képek Bulgária 1946–1990 közötti kommunista korszakából származnak, amelyből a hivatalos propagandaképeken kívül alig maradt fenn valami.
Sztojanov egy interjúban elmondta, hogy a kommunista időszakból származó személyes fotók „lehetővé tették, hogy közvetlen forrásból lehessek szemtanúja a bolgár családok életének”.
Sztojanov szerint az informális fotók „nagyon fontosak, mert a szocialista rendszer idején a fotózás a propaganda egyik legerősebb eszköze volt, szinte lehetetlen őszinte, tiszta és nem megrendezett képet találni a hivatalos archívumokban”.
Az archívum a legnagyobb adományt Milena Nyikolovától, a 2016-ban elhunyt profi fotós, Panajot Burnev lányától kapta.
Burnev utcai fotói „különleges helyet foglalnak el a szívünkben – mondja Trajanova. – Szabadidejében 120 milliméteres fényképezőgépével járta a várost, és megörökítette a hatvanas és hetvenes évek Szófiáját.”
Sztojanov és Trajanova reméli, hogy még többen vesznek részt a BVA-projektben akár adományozóként, akár azzal, hogy információval szolgálnak a több ezer, felirat nélküli fotóhoz.
Az archívumnak saját közösségi oldala van, de Trajanova szerint a legélénkebb reakciók a kiállításokon érkeznek. „Ilyenkor mindenki igazán bekapcsolódik – mondja. – Megérint, ahogy a nézők kapcsolódnak a fotókhoz.”
„Vannak, akik nosztalgiával nézik a képeket, fiatalabb korukra emlékezve – mondja Trajanova –, míg mások most látják először ezeket a helyeket; olyan helyeket, amelyek már is nem léteznek.”
Trajanova szerint az archívum jövőjét illetően az a cél, hogy évente rendezzenek olyan kiállításokat, mint amilyen a 2018-as budapesti volt. A páros azt reméli, hogy ki tudják építeni az adományozók és a rajongók közösségét, akik találkozhatnak, „mint egy társaság, akiket a történelem megőrzésének szeretete hoz össze”.