Az Izrael elleni iráni támadás elvonja a Nyugat és a világ figyelmét Oroszország ukrajnai háborújáról, még bizonytalanabbá teszi a Kijevnek nyújtott amerikai támogatások jövőjét, továbbá megerősítheti Moszkva térségbeli befolyását. A Kreml aggodalmát fejezte ki, ám valójában ünnepelhetnek.
A példa nélküli hétvégi iráni légi- és dróncsapásokat követően hosszú órák teltek el, mire Oroszország közzétette első hivatalos reakcióját: a külügyminisztérium „rendkívüli aggodalmának” adott hangot a „legfrissebb, régióbeli eszkaláció” miatt.
Ebben lehet is némi igazság, miután szakértők szerint egy széles körű közel-keleti háború nem állna az orosz elnök érdekében. Azonban egyelőre valószínűbbnek látszik, hogy a Kreml lelkes a legújabb fejlemények miatt, amelyek több módon is Vlagyimir Putyin kezére játszhatnak, leginkább az ukrajnai háborúval összefüggésben.
„A legjobb dolog, ami történhet Putyinnal most, ha a Közel-Kelet ismeretlen területre lép (de nem totális háborúba)” – szögezte le Hanna Notte, a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának munkatársa X-en.
Ennek oka először is, hogy mindez elvonja a figyelmet az ukrajnai háborúról egy olyan döntő fontosságú időszakban, amikor Kijev súlyos kihívásokkal néz szembe a harctéren. A helyzet ráadásul még rosszabb lehet a következő hetekben és hónapokban, eközben pedig Oroszország újult erővel bombázza az ország energetikai infrastruktúráját és városait, például Harkivot és Odesszát.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió által terrorszervezetnek minősített Hamász elleni izraeli háború október 7-i kirobbanása máris hatással volt az ukrajnai konfliktussal kapcsolatos globális percepciókra, valamint a nyugati védelmi támogatásokra. Az újabb közel-keleti fellángolás – az első eset, hogy Irán közvetlenül és nyíltan megtámadta Izraelt – tovább súlyosbíthatja ezt a problémát Kijev számára.
„Esély a kihívásra”
A Kreml számára az Izrael elleni iráni támadásból származó lehetséges haszon egyszerre széles körű és meglehetősen specifikus. Az ukrajnai háború két évvel ezelőtti megindítása óta Putyin egyre inkább úgy állítja be, hogy Oroszország magát és a világ többi részét védelmezi a Nyugattal és főleg az Egyesült Államokkal szemben.
Az iráni katonai akció a Kreml propagandájának malmára hajthatja a vizet, újabb tartalmat szolgáltatva az ukrajnai háborúval és a Nyugattal vívott küzdelemmel kapcsolatos narratívának.
„Van egy olyasfajta meglátás a tengelyhatalmak – Oroszország, Irán, Észak-Korea és Kína – körében, miszerint a Nyugat meggyengült, az amerikai politika többé nem tudja garantálni szövetségesei biztonságát” – mondta Ihor Szemivolosz, a kijevi Közel-keleti Tanulmányok Központjának igazgatója.
Ennek eredményeként az iráni támadás „esélyt kínál Oroszország és a hasonlóan gondolkodó országok számára, hogy kihívják az unipoláris világot, amelyről Putyin, Hszi Csin-ping kínai elnök és Ali Hámenei iráni ajatollah oly sokat beszélt” – tette hozzá.
A közel-keleti instabilitás „eltereli a Nyugat figyelmét és forrásait Ukrajnától, valamint a NATO keleti szárnyától, bizonytalanságot kelt az Egyesült Államok térségbeli szövetségeseiben, és tovább táplálja azt a globális percepciót, hogy a Nyugat nem képes a régió pacifikálására” – írta Notte a Szabad Európa megkeresésére.
„Összességében ez a fajta instabilitás azt a globális percepciót erősíti, hogy az ukrajnai háború csupán egy háború a sok közül, egy probléma a problémák terjedése közepette – és ezt a Kreml nagyra értékeli” – húzta alá.
Kongresszusi árnyak?
Az iráni támadás további bizonytalansági tényezőt jelent az Egyesült Államok régóta késlekedő ukrajnai támogatását illetően még akkor is, ha a csomag elfogadásának esélye most végre közelebbinek tűnik.
Mike Johnson, az amerikai képviselőház elnöke hétfőn bejelentette, hogy külön-külön szavaztatná meg a szenátus által már elfogadott segélycsomag különböző elemeit, az Izraelnek, az Ukrajnának, illetve a Tajvannak szánt támogatásokat, továbbá tartanának egy negyedik voksolást is a számos republikánus párttársa által fontosnak tartott külpolitikai intézkedések ügyében. Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a csomag sorsa.
Egyenlőtlenségre törekedve
Ugyanakkor az amerikai kongresszusi kötélhúzás kimenetelétől függetlenül Putyin esélyként tekinthet az Izrael elleni támadásra, hogy kiterjessze országának befolyását a Közel-Keleten, ahol visszaszorult a Szovjetunió összeomlását követően. Ez az orosz elnök fontos céljának látszik már hatalomra kerülése óta.
Az ukrajnai invázió nyomán szorosabbá váltak a kapcsolatok Oroszország és a háborús erőfeszítéseit drónok szállításával segítő Irán között, de Putyin évek óta udvarol Teherán fő térségbeli ellenségeinek, így Izraelnek és például Szaúd-Arábiának is, hogy megpróbálja erősíteni Moszkva szerepét a régióban, Washingtonét pedig mérsékelni.
A Kreml abban reménykedhet, hogy az éles Teherán felé fordulás és a gázai háborúra adott reagálás miatt megromlott izraeli kapcsolatai ellenére térségbeli kötelékei a következő hónapokban, években jelentős szerepet biztosíthatnak a régióban.
„Mivel Oroszország egyre közelebbi partnere Iránnak, a Kreml úgy kalkulálhat, hogy az iráni eszkaláció révén Oroszország értéke és befolyása is erősödhet az öbölállamokban – minthogy az öbölállamok Moszkvára (és Pekingre) tekinthetnek az egyedüli olyan szereplőként, aki bizonyos befolyással bír Teherán felett” – hangsúlyozta Notte.
Ez a putyini Oroszország bevett megközelítése: bizonyos fokig részt vesznek a problémák előállításában, majd segítséget ajánlanak a megoldásuk érdekében oly módon, amiből a Kreml profitálhat, ahogy az Izrael–Hamász-konfliktusban is történt. Mindazonáltal a szakértők szerint Moszkva nem akar totális háborút Izrael és Irán között.
„Ez a forgatókönyv nagy kockázatot jelentene Oroszország számára” – mutatott rá Notte, hozzáfűzve, hogy ez esetben nehezebbé válna a katonai jelenlét fenntartása Szíriában, illetve egy Irán elleni súlyos csapás kihatással lehetne az ukrajnai háborús erőfeszítésekre is.
Egy totális háború ráadásul szinte biztosan véget vetne Oroszország egyensúlyozásának a régióban, így kénytelen lenne egyértelműen oldalt választani.
Bár Moszkva még közelebb került Teheránhoz és szövetségeseihez az ukrajnai háború megindítása óta, „bizonyosan nem akarna mindent egy lapra feltenni Iránnal” – mondta a szakember.
