Bár már 1997-ben megvolt a hágai Nemzetközi Bíróság döntése, a mai napig nem tudott megegyezni Magyarország és Szlovákia az egykor közösen megépíteni tervezett bős–nagymarosi vízlépcső kapcsán. Tíz éven át több magyar kormány nemzetközi jogi szakértője volt Nagy Boldizsár az ügyben, akinek új kötete jelent meg erről szóló korábbi és új írásaiból. A témának az is aktualitást ad, hogy a kabinet nemrég a Bős–Nagymaros ügyéért is felelős kormánybiztost nevezett ki.
Kedden mutatják be dr. Nagy Boldizsár Bős–Nagymaros: nemzetközi jog, politika, környezetvédelem – Írások az erőműrendszer történetéről és a jogvitáról című kötetét. A könyv megjelenése kapcsán a Szabad Európa podcastjában a nemzetközi jogászt, a CEU docensét és az ELTE címzetes tanárát kérdeztük a rendszerváltás egyik szimbólumává lett ügyről.
A kötetben Nagy Boldizsár ismerteti a félbemaradt beruházás történetét és jelenlegi helyzetét, valamint választ keres arra, hogy miért képtelen a két állam megegyezni még 35 évvel a vita kirobbanása után is.
A beszélgetést itt lehet meghallgatni:
A Dunát elterelni nem szabad
A hágai Nemzetközi Bíróság 1997-ben kimondta, hogy nem szabad elterelni a Dunát. Nagy szerint „ha Csehszlovákia mégis elterelte, és Szlovákia fenntartja ezt az elterelést, az egy nemzetközi jogsértő cselekmény, amiért Szlovákia kártérítéssel tartozik (Magyarországnak – a szerk.). A magyar kormány ebbe beletörődik, úgy csinálnak, mintha nem rabolták volna el a Dunát, mintha nem sajátítaná ki Szlovákia mindazt a megtermelt energiát, ami nekünk járna, mert részben mi ruháztunk be ebbe az erőműbe, a mi hidropotenciálunkat is hasznosítják.”
A jogász hangsúlyozta, hogy a kormány 2010 óta elzárja a Bős–Nagymarossal kapcsolatos döntéseit, tárgyalásait a nyilvánosság elől, kutatóként is főleg csak szlovák forrásokból és online sajtóhírekből lehet tájékozódni. Így is csak annyit lehet tudni, hogy 2020 óta nincsenek érdemi tárgyalások az ügyben.
Milliárdos kormányprogram és fenékküszöb
A beszélgetésben Nagy Boldizsár kitért az Insula Magna nevű milliárdos nagyságrendű kormányprogramra, amely a Szigetköz komplex fejlesztésével és a Duna főmedrének sorsával is foglalkozott, többek között az úgynevezett fenékküszöbös megoldással.
A nemzetközi jogász elmondta: a Duna oldalágai és a főmeder közötti kapcsolat egyre sérülékenyebb lett, ezen vízszintemeléssel próbáltak segíteni, de ez nem feltétlenül jelent természetközeli állapotot. A természetben ugyanis dinamikusak a vízszintek és elengedhetetlenek az árvizek, amelyeknek fontos funkciói vannak. Ennek ellenére a beruházás kitalálásakor ürügyként hivatkoztak az árvízprobléma megoldásának szükségességére.
A felvízcsatorna két mesterséges fal között folyik. Ezekről azt tartják, hogy sosem fognak átszakadni. Ha mégis megtörténne, három települést öntene el a víz, a Pozsonyig terjedő víztározó teljes tartalma oda ömlene.
Nem volt környezeti hatásvizsgálat
A bős–nagymarosi per volt az első olyan eset a hágai Nemzetközi Bíróságon, ahol környezetvédelmi ügy került a bíróság elé. Nincs olyan nemzetközi jogi tankönyv a világon, ahol ne szerepelne ez az ügy, mert nagyon sok alapvető nemzetközi jogi kérdésről szól (környezetvédelem, a szerződések joga, a felelősség joga, vízjog, folyóhasználati jog stb.).
A bős–nagymarosi beruházásról szóló perben nem lett kitüntetett szerepe a környezetvédelmi érveknek, pedig az más döntést eredményezhetett volna. A beruházáshoz nem készült környezeti hatásvizsgálat, mert amikor tervezték, még nem volt a bevett gyakorlat része.
A szavazatmaximálásra törekvő kormányok Bős–Nagymarossal kapcsolatos álláspontja – politikai oldaltól függetlenül – a különböző érdekcsoportok (a hajózást előtérbe helyezők, a vízerőt preferálók, az építeni kívánók) befolyása alapján alakult. A mai napig vannak például olyan vízmérnökök, akik meggyőződéssel vallják, hogy kellene még egy erőmű, de a világ, úgy tűnik, nem ebbe az irányba halad. A napjainkban megjelenő nagy árvizek nem csak a klímaválság miatt alakulnak ki, a gyors folyásúvá tett („szabályozott”) folyók is tehetnek róla, és az a tény, hogy nincsenek vízvisszatartó területek, erdők a hegyekben – emlékeztetett Nagy Boldizsár.
A szakember szerint kimúlóban van az ömlesztett áruszállítás (vasérc stb.), amire a folyók leginkább alkalmasak, a személyhajóknak pedig nem kell nagyobb meder. Az ügy, a hiányzó megállapodás jövőjéről keveset tudni: a magyar kormány hallgat, a szlovák kormány korábban nyilatkozott arról, hogy márciusra terveztek tárgyalásokat – összegezte a jelenlegi helyzetet. Nagy Boldizsár külső, nemzetközi tanácsadóként szolgált Bős–Nagymaros ügyében Horn Gyula és Orbán Viktor korábbi kormányában is.
„Szlovákia amellett érvelt, hogy minden maradjon, Magyarország amellett érvelt, hogy semmi ne működjön, valamilyen módon helyezzük vissza a Dunát a főmederbe. Utána volt egy pillanat 1998–99 között, amikor a szlovák delegáció azt mondta, hogy jó, beletörődtünk abba, hogy nem akarjátok Nagymarost megépíteni, mondjátok meg, hogy mi legyen. Akkor Székely László vezetésével a magyar tudományos közösség nagyon komolyan elkezdett ezen gondolkodni, hogy létezhet-e egy ökológiailag elfogadható léptékű üzemeltetése a bősi erőműnek. Világos volt, hogy Nagymaros nem kell.”
Ennek alapos megbeszélésére azóta sem került sor, a 2004-ben újraindult tárgyalások során sem – állítja Nagy Boldizsár, aki kiemelte: a Bősben termelt elektromos energia jelentősége egyre csökken, mivel ma már sok más módon is lehet ugyanennyi energiát termelni. A szakember szerint ehhez képest sokkal nagyobb jelentősége van a Szigetköz és a Csallóköz alatti ivóvízkészletnek.
Nagy Boldizsár meghívta a tanulmánykötet bemutatójára a magyar kormány által nemrég ezzel a feladattal is megbízott Czepek Gábort, az Energiaügyi Minisztérium államtitkárát, hogy megismerhessék egymás álláspontját, de Nagy szerint „nem talált időt erre”.
Dr. Nagy Boldizsár Bős–Nagymaros: nemzetközi jog, politika, környezetvédelem – Írások az erőműrendszer történetéről és a jogvitáról című kötetének bemutatójára 23-án (kedden) 17 órakor a Lumen Kávézóban kerül sor (1088 Budapest, Horánszky u. 5.). A szerzővel Nick Thorpe, a BBC kelet-közép-európai tudósítója, Magyarország-szakértő, A Duna – Utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig című könyv szerzője beszélget.
