Az idő rövidsége és a hiányzó konkrétumok elég nagy száma miatt erősen kérdéses, hogy a magyar kormány képes lesz-e tartani a maga által kitűzött menetrendet, és még márciusban megteremteni a feltételeket egy pozitív bizottsági értékeléshez a helyreállítási és a felfüggesztett kohéziós politikai forrásokat illetően.
Az Európai Bizottság az elmúlt napokban két utalást is tett a sok elemből álló magyar dosszié lehetséges menetrendjére vonatkozóan, amely a zárolt vagy – a helyreállítási alap esetében – szigorú feltételekhez kötött uniós pénzekhez való hozzáférés körül forog. Johannes Hahn költségvetési biztos a Szabad Európának és a Népszavának nyilatkozva azt mondta, hogy ha a magyar parlament március első felében megszavazza a szükséges törvénymódosításokat, akkor Brüsszel legkorábban májusban lehet abban a helyzetben, hogy elbírálja a magyar intézkedéseket. Egy másik, inkognitóban nyilatkozó magas rangú tisztviselő pedig azt közölte lapunkkal, hogy reméli, Magyarország még a nyár előtt benyújthatja a fizetési kérelmet a helyreállítási eszközből számára elkülönített 5,8 milliárd euró összegű, vissza nem térítendő támogatás első, nyolvszázmillió eurós részletére.
Elsőbbség az igazságszolgáltatási reformoknak
A két állítás nagyjából szinkronban van egymással, ám a nyitott kérdések és az elvarratlan szálak meglehetősen nagy száma miatt még ez a becslés is túlzóan optimistának tűnik. Ahhoz ugyanis, hogy a fent vázolt ütemtervet tartani lehessen, a tavaszi ülésszakot jövő héten megkezdő Országgyűlésnek még márciusban tokkal-vonóval el kellene fogadnia minden jogszabályi változást, hogy egyáltalán esély legyen egy, a pénzekhez a hozzáférést biztosító pozitív májusi bizottsági döntéshez (amelyet még a tanácsnak is meg kell majd szavaznia). A bizottságnál kategorikusak: Magyarországnak mind a 27, úgynevezett szupermérföldkövet (összesen pedig duplaannyi feltételt) maradéktalanul teljesítenie kell, mielőtt az első kifizetési kérelmet benyújthatja Brüsszelben.
A magyar kormány korábban március 31-ét jelölte meg önkéntes határidőként a sokrétű házifeladat elvégzésére. Egy-két nappal március kezdete előtt azonban nemhogy ütemesen haladna a megoldási folyamat, de tulajdonképpen még egy problémakört sem sikerült teljesen tisztázni a kormány és az Európai Bizottság között. Ennek információink szerint több oka is lehet.
Először is a magyar kormány a korábbi tervektől eltérően mégsem minden fronton egyszerre kezdett tárgyalásokat Brüsszellel, hanem – legalábbis uniós forrásaink szerint – egy fokozatos és többlépcsős problémamegoldó folyamat mellett tört lándzsát. Brüsszeli forrásaink szerint – vélhetően óvatosságból – a kormány előbb a négy fő részből álló igazságszolgáltatási reform előkészítésébe vágott bele, egyfajta tesztnek tekintve a dossziét. Az igazságszolgáltatás függetlenségének (így az Országos Bírósági Tanács hatásköreinek) megerősítését szolgáló reformok jelenleg társadalmi konzultáció tárgyát képezik, és – mint az a Szabad Európa múlt heti cikkéből is kiderült – szakértők komoly fenntartásokat fogalmaztak meg a tervezett törvénymódosításokkal kapcsolatban. A kormányzat vélhetően a konzultáció figyelembevételével véglegesíti a terveket, amelyeket ezt követően a bizottságnak is megküldenek, mielőtt az Országgyűlésben szavaznának a törvényekről.
Az igazságszolgáltatási reformok a 27 szuperfeltétel közül csak négyet érintenek, de nemcsak a helyreállítási források kifizetéséhez szükségesek, hanem az EU által a jogállami feltételrendszerről szóló eljárás során felfüggesztett kohéziós politikai pénzek, összesen 6,3 milliárd euró felszabadításához és a 22 milliárd euró uniós fejlesztési támogatás kifizetéséhez is. Ha úgy tetszik, ez az alap, amelyre az építményt fel kell húzni.
Elhúzódó egyeztetések az alapítványi kuratóriumokról
Az Erasmus diákprogramban való részvétel körül kibontakozó vita közben a jogállami fékeljárás másik szankciós intézkedésére, a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra irányította a figyelmet, tekintettel arra, hogy zömében összeférhetetlenségi problémák miatt az EU december 16. után megtiltott mindenféle szerződéskötést az ebben a rendszerben működő 21 egyetemmel és további 13 intézménnyel. A téma sürgős napirendre tűzését indokolta, hogy június és július körül jön el az új szerződéskötések ideje, addig tehát meg kellene oldani a problémát nem csupán az Erasmus-diákok, de a Horizont Európa kutatási program támogatásaira pályázó hazai kutatóintézetek, cégek és egyetemek miatt is.
Bár a feladvány megoldása látszólag nem követel doktori végzettséget, a bizottság konkrét elvárásainak mibenlétét a mai napig nem sikerült tisztázni. A magyar kormány elsőként lépve két hete eljuttatott egy informális ajánlatot Brüsszelbe, amelynek értelmében a jövőben a miniszterek, államtitkárok, helyetteseik, politikai igazgatók és miniszteri biztosok nem foglalhatnának helyet az alapítványi ellenőrzés alatt álló egyetemi kuratóriumokban. Egy másik magyar javaslat alapján pedig valaki maximum kétszer hatéves időtartamra lehetne tagja a kuratóriumnak, nem tovább.
Az Európai Bizottság meglepő módon mostanáig nem volt képes kialakítani saját álláspontját, vagy kommunikálni azt a magyar félnek arról, hogy ki számítson olyan „magas rangú politikai döntéshozónak”, aki már nem ülhet be az egyetemek irányító testületébe. A belső egyeztetések során, úgy tudjuk, felmerült még, hogy a parlamenti képviselőket, a polgármestereket, a minisztériumi főosztályvezetőket és az állami ügynökségek vezetőit is feltegyék a listára. A belső egyeztetések értesüléseink szerint a héten érnek véget, a bizottság csak akkor tud majd választ adni a magyar javaslatra. Egy, a dossziéra rálátó forrásunk ugyanakkor kizárta, hogy a bizottság vevő lesz ebben a formában Budapest javaslatára, amit „a minimálisnál is kevesebbnek” nevezett.
További nyitott kérdések
Egyes magyar sajtóértesülésektől eltérően más nyitott kérdések is terhelik még a vagyonkezelő alapítványi dossziét, amely különben a kondicionalitási eljárásban támasztott 21 feltételnek és a helyreállítási források kifizetési feltételeinek (27 szupermérföldkő) is részét képezi.
Jó okkal feltételezhető, hogy a bizottság így vagy úgy olyan kérdéseket is az asztalra helyez majd, mint hogy egy kormánytag megbízatásának megszűnése után mennyi idővel vállalhat kuratóriumi tagságot, vagy hogy milyen kritériumok alapján válasszák ki a kuratórium tagjait. A szenátusok jogköreinek megnyirbálása is problematikus lehet, igaz, ez inkább már a tudományos élet szabadságára vonatkozik, ami viszont a kohéziós politikai kifizetéseknél lehet releváns. A bizottságnak tehát azt is el kell döntenie, hogy melyik kérdést melyik fejezet (jogállami feltételességi eljárás vagy kohéziós politika) alatt kezeli.
A vonatkozó tanácsi határozat szerint lehetőség van arra, hogy a tanács, ha egyszer a feltételek teljesültek a közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében, a bizottság javaslatára külön hozzon döntést a megfelelésről és a vonatkozó szankció eltörléséről. Johannes Hahn költségvetési biztos azonban lapunk kérdésére válaszolva lényegében kizárta ennek lehetőségét az egész csomag együttes kezelésének szükségességét hangoztatva.
A fentiekben tehát láthattuk, hogy jelenleg két vágányon haladnak vagy inkább araszolnak az egyeztetések Brüsszel és Budapest között: a négy igazságszolgáltatási reformról (és szupermérföldkőről) és a kuratóriumoknál az összeférhetetlenség megszüntetéséről. Ez a két kérdéskör azonban számszerűen csak töredéke a megoldandó problémáknak.
És mi van a csomag többi részével?
A kondicionalitási eljárásban rögzített, fennmaradó feltételek (ezek száma elvileg 21) konkrét mibenlétéről értesülésünk szerint még meg sem kezdődtek az érdemi egyeztetések. Azokról az elvárásokról van szó, amelyeket Magyarországnak az előbb november 20-i, majd december eleji határidőig a bizottság megítélése szerint nem sikerült maradéktalanul teljesítenie. Ezek közé tartozik például a korrupcióellenes független Integritás Hatóság hatásköre is. Brüsszel egészen pontosan azt állapította meg tavaly decemberi kiegészítő jelentésében, hogy a kormánynak még hat hiányosságot és öt kockázatot kellene felszámolnia a pénzügyi szankciók eltörléséhez és az eljárás megszüntetéséhez.
Hacsak nem akar a kormány megint lesre futni, mielőbb tisztáznia kellene a bizottsággal, hogy melyek a konkrét elvárások. Ez minden jel szerint még hátravan, részben a folyamatot szakaszokra bontó megközelítés miatt. Hogy ezt néhány nap alatt el lehet intézni úgy, hogy az Országgyűlés márciusban minden jogi aktusról szavazzon, az ebben a pillanatban nem tűnik túl valószínűnek. A decemberi tanácsi végrehajtási határozat egyébként felkéri a magyar kormányt arra, hogy március 16-ig tegyen jelentést az előrehaladásról. Ez azonban nem jogi kötelezettség.
Egy EU-forrás az Everest megmászásához hasonlította Magyarország esetében a helyreállítási forrásokhoz való hozzáférést. „Minél közelebb vagy a csúcshoz, annál lassabban haladsz előre.” Az már decemberben is nyilvánvaló volt, hogy a magyar kormánynak egy magas hegyet kell megmásznia, ha maradéktalanul teljesíteni akarja mind a 27 feltételt. Mivel ezek mindegyike az uniós költségvetési források rendeltetésszerű auditálását és ellenőrzését hivatott biztosítani, a bizottságnak elvileg nincs mérlegelési lehetősége, valamennyit száz százalékig be kell vasalnia.
És ez még nem minden: a helyreállítási támogatás első részletének kifizetéséhez további 27 mérföldkövet is teljesíteni kell majd, akárcsak más tagállamoknak. Jó hír, hogy ezek esetében legalább nem kell majd feltétlenül mindent hibátlanul teljesíteni, bár nagyrészt ez is Brüsszel jóindulatán múlik.
