Miért nehéz a magyar nyelvet felnőttként megtanulni? Miben „butább” a mesterséges intelligencia az embernél? – ez is kiderül a Szabad Európa podcastjából, a Szelfiből, amelynek vendége ezen a héten a 2024. évi Akadémiai Aranyérem díjazottja, Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, a Közép-európai Egyetem Kognitív Tudományi Tanszék vendégprofesszora volt. Az akadémikus beszélt arról is, milyen szerepe volt a modern nyelvészetnek a mesterséges intelligencia megjelenésében.
A beszélgetést itt tudja meghallgatni:
Ha nézné is az interjút, azt itt teheti meg:
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöksége Pléh Csaba tudományos és oktatói munkájában a tudományos egyoldalúságok meghaladása, a bölcsészet-, a társadalom- és a természettudományok összekapcsolása terén elért eredményeit ismerte el a díjjal.
Az akadémikus a Szabad Európa podcastjában, a Szelfiben arról is beszélt, hogy az ember tudományos vizsgálódásának tárgya a természet és önmaga, és hogy az ember egy olyan biológiai és kulturális lény, aki a saját maga által létrehozott kulturális közegekben él. Ilyen közeg a nyelv is, amely a Homo sapiens sapiens kialakulásának egyik nagyon fontos tényezője volt száz-kétszázezer éve. A magunk teremtette nyelvi közeg szűrőként, közvetítőként épül be a természet és az ember gondolkodása közé.
Elmesélte, mennyire új dolognak számított a hatvanas években, amikor elindult a – gyakorló, nem elméleti – pszichológusképzés az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Elmondta, hogyan tért vissza a nyelvészethez és hogyan hatott rá az ismert nyelvész, Noam Chomsky munkássága, és hogy ő maga miért fordult a kísérleti pszichológia felé.
A műsorban hallunk arról is, miként foglalkozik a világot megismerni akaró emberrel a kognitív pszichológia, amelyen belül a nyelv nagyon fontos szerepet játszik; hogyan változtatta meg Chomsky teljesen a nyelvészet szerepét. A korábbi történeti, leíró nyelvészettel szemben az új felfogás szerint a nyelv nemcsak az, ami a nyelvtankönyvekben és a szótárakban található, hanem az is, ami az egyes beszélők fejében van: nem csupán mondatok és szavak listája, hanem egy képességrendszer.
Megtudjuk, hogy a ma ismert nyelvek hozzávetőleg egyharmadát Új-Guineában beszélik; szó esik az emberi nyelv kialakulásáról és a nyelvészet, a neurológia és az evolúciós biológia kapcsolatáról is; arról, miért fontos, hogy megértsük, hogyan alakult ki az emberi nyelv, és hogyan kapcsolódik ez az emberiség egységének a gondolatához.
Kiderül az is, melyek azok a nyelvek – hosszabb szavakkal, sok nyelvtani végződéssel –, amelyeket felnőttkorban nehezebb megtanulni. Pléh Csaba szerint nem lehet kijelenteni, hogy a magyar nehéz nyelv, de tény, hogy gyermekkorban sokkal könnyebb elsajátítani az alaktanrendszerét.
Elmagyarázza, hogyan befolyásolta a magyar szórend alakulását a latin és a német nyelv, és hogy miért köszönhetők a mesterséges intelligencia mai, beszélő rendszerei – a technológia fejlődése mellett – a nyelvészet sikerének is.
A nyelvész-pszichológus egy nagyon gyorsan olvasó emberhez hasonlította a mesterséges intelligenciát, mert csak arra tud válaszolni, amit már „olvasott”. „Az önvezető autónak magától nem fog eszébe jutni szombat délután, hogy sietni kell, mert mindjárt kezdődik a Fradi-meccs", ha valaki nem táplálta bele. Az ember a saját – változó – indítékrendszere szerint működik, a gép (a mesterséges intelligencia) pedig a programja szerint.
Beszél arról is, hogyan változtatják meg egy nyelvi közösségben a szavak érzelmi jelentését a különböző politikai közegek, különösen, amikor a politikai szereplők „sárdobáló kommunikációval” élnek. Kitér arra is, hogyan tükrözte egy nyelvi közösségben egymás megszólításának módja a hatalomhoz való viszonyt, és hogy ma már az együvé tartozást, a demokratizáció mértékét mutatja az adott közösségben.
Pléh Csaba szerint a Magyarországon ma tapasztalható gyűlölködő kommunikációnak, a másikat emberi mivoltától megfosztó, dehumanizáló szavak (féreg, patkány stb.) használatának hosszú távú negatív következményei lesznek, ezért mindent meg kellene tenni azért, hogy elkerüljük ezt.
