Az Európai Unióban a nemek közötti egyenlőség egy friss felmérés szerint 68 százalékos, de nagyon nagy a különbség a tagállamok között. Magyarország a legrosszabbul teljesítők között van. Az Európai Parlamentben most ajánlások sorát fogalmazták meg annak érdekében, hogy csökkenjen a szakadék a férfiak és nők lehetőségei, megbecsültsége és életszínvonala között.
A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) idén is elkészítette Genderegyenlőségi indexét, amely több szempont alapján azt mutatja be, hogy az egyes tagállamok hogyan állnak ezen a téren. Hét tényező alapján vizsgálják a mutatókat. Ennek alapján érhetnek el az országok egy százalékos értéket, ahol a száz százalék a nemek közötti teljes egyenlőséget jelenti. Ilyen nincs az EU-ban.
Távolabb került a nemek közti egyenlőség
A legnagyobb mértékben a svédek közelítették meg a tökéletes állapotot, náluk 83,9 százalékos az egyenlőség. Őket követik a dánok (77,8 százalék) és Hollandia (75,9 százalék). Az uniós átlag 68 százalék. Magyarország a lista másik végén található, hátulról a második helyen. A legkevesebb százalékot a görögöknek sikerült felmutatniuk (52,5). A magyar érték ennél nem sokkal több, 53,4 százalék. Közvetlenül előttünk a románok találhatók 54,5 százalékkal.
Sajnos van olyan mutató is, ahol Magyarország messze a legutolsó helyen van. Az egyik vizsgált szempont, hogy mekkora az egyenlőség a hatalmat gyakorlók körében a politika, az üzlet és a társadalom világában. Magyarország itt 22,9 százalékon áll, ez az uniós átlag fele. A további vizsgált szempontok között van az egészségi állapot, illetve az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a munka világa, az oktatáshoz, képzéshez való hozzáférés és a jövedelmi viszonyok.
Mindennapos küzdelem
Az előbbi jelentést az Európai Parlament által immár másodjára megszervezett nemek közötti egyenlőség hete alkalmából publikálták. A parlament számos rendezvénynek, meghallgatásnak, tudományos ülésnek adott otthont. David Sassoli, az Európai Parlament elnöke azt mondta, mindennap tenni kell az egyenlőség érdekében olyan módon, amely túlmutat a puszta retorikán, és minden területen növelni kell az elkötelezettséget, „ahol a nők még mindig marginalizálódnak vagy társadalmi hátrányt szenvednek”.
„Ami Afganisztánban, de akár a határainkon belül is történik, figyelmeztetés társadalmaink számára. A diszkriminatív politikák nem szűnnek meg végleg. A bátorságnak, a kitartásnak és azoknak a nőknek a hangja, akik harcoltak és harcolnak a jogaikért, inspirálnia kell bennünket a nemek közötti egyenlőség integrált és globális megközelítésére, mert mindannyian egyenlők vagyunk ma és mindig” – jelentette ki a parlament olasz elnöke.
Isztambulon innen és túl
Nem véletlenül erre a hétre időzítette az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága (FEMM) azt a jelentését, amelyben ajánlásokat fogalmaznak meg a nemek közötti egyenlőség területén. Ez a dokumentum lesz az alapja egy olyan állásfoglalásnak, amelyet a közeljövőben az Európai Parlament plenáris ülésén is szavazásra bocsátanak.
A bizottság elnöke üzenetében arról beszélt, hogy az Isztambuli egyezmény aláírása alól egyetlen tagállam sem kereshet kibúvót. Mint ismeretes, Magyarország azon uniós országok között van, amelyek még nem ratifikálták a dokumentumot – és az Orbán-kormány, illetve a jelenlegi parlamenti többség nem is akarja.
„Az Isztambuli egyezmény a nők erőszakkal szembeni védelmének aranyszabálya. Az Isztambuli egyezményt aláíró tagállamok intézkedéseket hoznak a nők erőszak elleni védelme érdekében. Minden kormánynak kötelessége a nők védelme. Ez nem magánügy. Az, hogy Törökország kivonul az egyezményből, nem más, mint minden egyes nő arcul ütése. Ez azt jelenti, hogy a kormány visszalép azon kötelezettségétől, hogy megvédje a nőket az erőszaktól. Ez nem megy” – fakadt ki Evelyn Regner, a FEMM-bizottság elnöke.
A szóban forgó jelentést a bizottság nagy többséggel fogadta el. Összesen négy területen fogalmaznak meg ajánlásokat. Ezek a következők: egyenlőség a munkahelyeken, a nőkkel szembeni erőszak felszámolása, egészségügy, oktatás, befogadás és szegénység, illetve egyenlőség a mindennapi életben.
Ajánlások végtelen sora
„A fennálló egyenlőtlenségek, a nők és férfiak közötti bérszakadék, a szegénység és a bizonytalan foglalkoztatás terhét továbbra is elsősorban a nők viselik. Ugyanakkor jogaik – kiváltképpen a méltóságteljes élethez való jogaik – olyan alapvető jogok, amelyek érvényesülését a közpolitikának kell előmozdítania” – szerepel a szöveg indoklásának legelején.
A jelentés megállapítja, hogy a nők túlnyomó többsége továbbra sem részesül megfelelő szakmai és anyagi elismerésben, az anyaság pedig retorziót és hátrányos megkülönböztetést von maga után; ez a helyzet igazságtalan és elfogadhatatlan.
A munkahelyen és a mindennapi életben tetten érhető, a nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek nem választhatók el az unió neoliberális szakpolitikáitól – vélik a képviselők. Szerintük ezek hozzájárultak a munkanélküliség növekedéséhez, a munkaerőpiac és a munkaidő deregulációjához, a különösen a nőket érintő fokozott bizonytalansághoz és alacsony bérezéshez. Eközben a közszolgáltatások, mindenekelőtt az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátások terén tapasztalható megszorítások tovább súlyosbítják a nőket érintő megkülönböztetés és egyenlőtlenség számos formáját.
Mivel a legtöbb érintett terület tagállami hatáskör, ezért elengedhetetlen, hogy a kormányok hozzák meg a szükséges lépéseket, amelyek védelmet biztosítanak a nők jogai számára. Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek a foglalkoztatáspolitika révén megszüntetik a munkavállalás kapcsán tetten érhető hátrányos megkülönböztetést és megerősítik a jogokkal járó foglalkoztatást, a kollektív tárgyalások rendszerét.
Ez megköveteli a bérek és nyugdíjak általános színvonalának emelését, valamint az életkörülmények javítását. A munkahelyeken határozottabb lépéseket kell tenni, erősíteni kell a tudatosságot és az ellenőrzést a nők munkafeltételeinek javítása érdekében, figyelmet fordítva a munkaidőterhekre, az anyasággal és az apasággal kapcsolatos jogok tiszteletben tartására, valamint a munka, a családi élet és a magánélet összeegyeztethetőségére. Ehhez pedig a teljes fizetés biztosítása mellett meg kell hosszabbítani a szülési és szülői szabadság időtartamát, valamint fel kell lépni az e jogokat gyengítő gyakorlatokkal szemben – sorakoznak a megfontolásra váró javaslatok.
