Államfők, pénzügyi vezetők és aktivisták gyűlnek össze a világ minden tájáról Párizsban a héten. Úgy akarják átalakítani a világ fejlesztési bankjait – például a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot –, hogy helyt tudjanak állni egy még melegebb és viharosabb világban is.
Jóllehet az adósság átstrukturálása és a szegénység csökkentése is a csütörtöki és pénteki csúcstalálkozó része, a fő téma és elsődleges hajtóerő az éghajlat lesz. A tárgyalóasztalnál előkelő helyet foglalnak el az afrikai, ázsiai és más fejlődő országok képviselői.
Sok bírálat érte azért a Világbankot és az IMF-et, hogy nem veszik figyelembe a klímaváltozást, amikor a hitelkihelyezésekről döntenek, és amiért olyan gazdag országok uralják őket, mint az Egyesült Államok, miközben a globális felmelegedés által leginkább veszélyeztetett szegény országokat kihagyják a döntéshozatalból.
Jóllehet ezek az elsődleges megoldandó problémák, egyesek kétségbe vonják, hogy a csúcstalálkozó, amelyet Emmanuel Macron francia elnök vezet, képes lesz jelentős lépéseket tenni a kihívások kezelésében.
Több mint száz ország – ki mit akar?
Az új globális finanszírozási paktum csúcstalálkozóján mintegy ötven állam- és kormányfő vesz részt – Németországból, Brazíliából, Szenegálból, Zambiából és más országokból –, és több mint száz ország képviselteti magát.
Mia Mottley barbadosi miniszterelnök fontos szerepet fog játszani a Bridgetown-i Kezdeményezés vezetőjeként. Az iniciatíva egyrészt a fejlesztési hitelezés reformját szeretné elérni, többek között pénzek felszabadításával az éghajlati katasztrófák után, másrészt pedig a fejlődő országok magasabb hitelfelvételi költségeit és adósságát vette célba.
Ott lesz a csúcson Janet Yellen, az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Li Csiang kínai miniszterelnök, Ajay Banga, a Világbank új elnöke, Kristalina Georgieva, az IMF ügyvezető igazgatója, akárcsak Greta Thunberg és Vanessa Nakate klímaaktivista.
Masood Ahmed, a washingtoni Globális Fejlesztési Központ elnöke nem vár sok konkrét lépést a találkozótól, inkább széles körű egyetértést remél abban, hogy „sokkal inkább nagyban kell gondolkodnunk, és sokkal merészebben. Akarnunk kell a változást.”
Ehhez kapcsolódóan: Az ígéretek ellenére egyre több szén fogy a világon
Nehéz azonban eljutni addig a politikai akaratig, hogy az adófizetők pénzét a klímaváltozás elleni küzdelemre fordítsák – mondja Ahmed, az IMF és a Világbank egykori magas rangú tisztviselője.
Példaként azt hozza fel, hogy „az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusában ma nincs meg az a támogatás, amely kívánatos volna egy jelentős globális klímakezdeményezéshez. Ez megnehezíti, hogy olyan törvényekké változtassák a józan stratégiát, a szükséges stratégiát, a kritikus cselekvéssorozatot, amelyek pénzt is rendelnének a célokhoz.”
A francia szervezők meg akarják mutatni, hogy képesek folytatni a küzdelmet a szegénység ellen, miközben a klímaváltozás kihívásainak is megfelelnek – mondja egy magas rangú francia tisztviselő.
A szervezők közölték, hogy a csúcstalálkozó a kötelezettségvállalások összefoglalásával zárul, és ütemtervet is tartalmaz arra, hogy mit várhatunk a G20-csoport idei találkozójától és az ENSZ klímakonferenciájától.
Milyen reformok?
A klímavédők azonban azt mondják, hogy jelentősebb kötelezettségvállalásokat szeretnének látni – például olyan új pénzeszközöket, amelyek segítik a klímaérzékeny országokat a fenntartható infrastruktúra kiépítésében, vagy a meglévő források átcsoportosítását új klímaprojektekre.
Andrew Nazdin, a Glasgow Actions Team aktivistacsoport igazgatója szerint a fejlesztési bankoknak „bővíteniük kell hitelkihelyezéseiket – mégpedig gyorsan –, ha meg akarjuk előzni a klímaválság legrosszabb hatásait”.
Idén a Világbank bejelentette, hogy a következő tíz évben ötvenmilliárd dollárral növeli a hitelezését az extrém szegénység leküzdése és a klímaváltozás mérséklése, illetve az ahhoz való alkalmazkodás érdekében.
A Világbank megpróbál visszatáncolni korábbi elnöke, David Malpass megjegyzéseitől, amelyek kétségbe vonták azt a tudományos megállapítást, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése globális felmelegedést okoz. A bírálatok kereszttüzébe kerülő Malpass lemondott, a helyét Banga foglalta el – aki az első nagy nemzetközi találkozóján vesz részt ebben a minőségében.
A Világbank és az IMF egyelőre nem kommentálta az értesüléseket.
Ehhez kapcsolódóan: Szerte a világon sürgős és komoly gondnak tartják az emberek a klímaváltozást
Egzisztenciális válság
Yellen legalább 1997 óta – amikor a Fehér Ház Gazdasági Tanácsadói Tanácsának elnöke volt – szorgalmazza, hogy vegyék figyelembe a pénzügyeknél az éghajlatot. A multilaterális bankok reformjának szószólója volt, és sürgette, hogy az alacsonyabb jövedelmű országokat is vonják be a párbeszédbe.
Olyan egzisztenciális válságnak nevezte a klímaváltozást, amellyel egyetlen ország sem tud egyedül megbirkózni, és reformokra szólította fel a Világbankot és az IMF-et.
„Segítenünk kell a fejlődő országokat abban is, hogy gazdaságukat leválasszák a nagy szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokról, és bővítenünk kell a hozzáférésüket a tiszta energiához” – mondta tavaly októberben.
Justin Mankin dartmouthi klímakutató azt reméli, hogy a csúcstalálkozó résztvevői figyelembe veszik azokat a méltánytalanságokat, amelyekkel a klímasérülékeny országoknak kell szembenézniük, és elkerülik az erősítésüket.
„Vitatnám, hogy egy olyan világban, ahol a globális felmelegedés már megtörtént, el kell fogadni ezeket az egyenlőtlenségeket a fejlődéshez – mondja Mankin. – Számításba kell venni, hogy a fejlődő gazdaságok versenyt futnak” a gazdagabb országokkal, amelyek egyrészt hatalmas szennyezők, másrészt a kassza kulcsa is náluk van.
Mivel a globális fejlesztési bankok a nagyobb ipari országokat részesítik előnyben, a klímaváltozással összefüggő támogatások feltételei nem lehetnek szükségtelenül szigorúak – vallja.
„Az, hogy ezek a bankok milyen feltételeket támasztanak az országokkal szemben, az egyik módja annak, hogy megtudjuk, tovább erősíthetők-e az egyenlőtlenségek” – mondja Mankin.
A következő hetekben várhatóan konkrétabb reformjavaslatokat is tesz a G20-csoport fóruma, amelyet azért hívtak össze, hogy változtatásokat javasoljon az IMF-nél, a Világbanknál és más globális fejlesztési ügynökségeknél – mondja Ahmed, aki korábban az IMF és a Világbank tisztviselője volt.
Az egyik legnagyobb kihívás az lesz, hogy összehozzák az olyan eltérő érdekekkel rendelkező és a geopolitikai feszültségeket fokozó országokat, mint például az Egyesült Államok és Kína.
„Ezeknek a geopolitikai feszültségeknek, valamint a globalizációval és az intézményekkel szembeni gyanúnak a kombinációja, illetve annak az akárcsak részleges felismerése, hogy ezeknek a globális problémáknak a megoldása adófizetői pénzekbe kerül, megnehezíti a lépések végrehajtását” – véli Ahmed.
