„A Pegasus magyarországi alkalmazása, úgy tűnik, része a sajtó- és a véleménynyilvánítási szabadság kormány által kiszámított és stratégiai eltiprásának” – állapítja meg többek között az Európai Parlament különleges vizsgálóbizottságának első jelentéstervezete, amely egy magyar fejezetet is tartalmaz.
A Pegasus kémszoftver EU-ban történő alkalmazását vizsgáló parlamenti különbizottság jelentésének első, kedden bemutatott tervezete szerint „a kémprogrambotrány kipattanásának pillanatától kezdve nagyon egyértelmű volt, hogy a magyar kormány akciói politikailag motiváltak voltak”. Bár – ahogy az néhány napja a különbizottság elnökével készült interjúnkból kiderült – a Pegasust vizsgáló EP-bizottság tényfeltáró missziója csak februárban látogat Magyarországra, a holland liberális Sophie in ’t Veld által készített és a testület tagjainak kedden bemutatott jelentés első tervezete egy külön országfejezetben meglehetősen nagy teret szentel Magyarországnak.
A Pegasus háromszáz magyar áldozata
A szövegtervezet – amely jövő évi végleges elfogadása előtt valószínűleg még számos ponton módosul majd – emlékeztet rá, hogy Magyarország az elsők között bonyolódott bele az „európai kémszoftverbotrányba”. Azóta az ügyet kipattintó nemzetközi oknyomozó konzorciumban részt vevő Amnesty Internationalen keresztül megerősítést nyert, hogy több mint háromszáz magyar „esett áldozatul a Pegasusnak”, köztük politikai aktivisták, újságírók, ügyvédek, vállalkozók és egy korábbi miniszter is.
„A Pegasus magyarországi alkalmazása, úgy tűnik, része a sajtó- és a véleménynyilvánítási szabadság kormány által kiszámított és stratégiai eltiprásának. A Fidesz-kormány egy zaklatásra, zsarolásra, fenyegetésre és független újságírók és médiabefektetők elleni nyomásgyakorlásra épülő rezsim bevezetésére használta ezt a kémszoftvert” – húzza alá a szövegtervezet.
A szerző, Sophie in ’t Veld sajtótájékoztatóján Magyarország és Lengyelország kapcsán azt mondta: „Azt látjuk, hogy a kémprogram egy olyan rendszer szerves része, amely azoknak a polgároknak az ellenőrzésére, mi több, elnyomására irányul, akik a kormányt bírálják.”
Mint a jelentés rámutat, bár a kormány következetesen nemzetbiztonsági okokra hivatkozott, „azok az állítások, amelyek szerint az áldozatok fenyegetést jelentenének a nemzetgazdaságra, abszurdak és nevetségesek”.
Teljes körű és totális kormányzati ellenőrzés
A magyar fejezet arra is kitér, hogy a belügyminisztérium 2017-ben vásárolta meg az izraeli NSO Csoporttól a Pegasust, nem sokkal azután, hogy Orbán Viktor lengyel kollégájával és a korábbi (egyúttal leendő) izraeli miniszterelnökkel, Benjámín Netanjáhúval találkozott.
A jelentés megemlíti, hogy Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos – akit a miniszterelnök jelölt a posztjára, és a jelentés kormányközelinek nevez – arra a megállapításra jutott, hogy a Pegasust minden esetben nemzetbiztonsági célból használták. Azt is megemlíti, hogy Péterfalvi annak ellenére állította, hogy a kormány nem tért el a technológia beszerzésekor kikötött feltételektől, hogy az NSO Csoport a rendelkezésre álló információk szerint éppen a visszaélés miatt függesztette fel a magyar és a lengyel kormány engedélyét.
A szöveg szerint a kormánypárt sem megerősíteni, sem cáfolni nem hajlandó, hogy a kormány több, politikailag motivált áldozatot vett célba a szoftverrel.
A jelentés tervezete úgy találja, hogy „Magyarországon a megfigyelés alkalmazása feletti politikai ellenőrzés teljes körű és totális (…) Az Orbán által vezetett Fidesz-rezsim úgy alakította ezt, hogy könnyedén és következmények nélkül célba vehessen ügyvédeket, újságírókat, politikai ellenfeleket és civil szervezeteket. Ráadásul a magyar médiatermékek feletti csaknem teljes ellenőrzés lehetővé teszi, hogy tovább sulykolják a saját verziójukat az igazságról” – hangsúlyozza a jelentés tervezete.
Komoly problémák a magyar szabályozásban
A dokumentum szerint a kémszoftverek magyarországi használatát szabályozó jogi eszközök a leggyengébbek közé tartoznak Európában. Úgy véli, hogy a kormány azon állítása ellenére, miszerint minden esetben jogszerűen és a törvények tiszteletben tartásával jártak el, „a rendszer az Emberi Jogok Európai Bírósága által a polgárok megfigyelésével összefüggésben előírt kötelezettségek és normák kirívó megsértésével létezik”.
A szöveg a magyar szabályozás hibájának rója fel többek között, hogy a megcélzott személyeket nem kötelesek tájékoztatni arról, hogy szaglásznak utánuk, és a homályos rendelkezések nem rögzítik világosan, hogy milyen bűncselekmények vagy kritériumok vonhatják maguk után a megfigyelést. Azt is megemlíti, hogy Magyarország esetében a helyzetet különösen riasztóvá teszi, hogy a kormány nemrég megvásárolta a Vodafone Magyarországot. A tranzakció révén a kormány – írja a jelentéstevő – könnyedén és közvetlenül hozzáférhet több mint hárommillió ügyfél adataihoz.
A dokumentum azt is észrevételezi, hogy a megfigyelés alá helyezésről szóló döntések ellen nem lehet fellebbezni, és a folyamat fölött lényegében senki sem gyakorol ellenőrzést.
In ’t Veld jelentése egy különösen aggasztó kiskapuról is említést tesz a magyar szabályozásban, amely révén elméletileg a sürgősségre hivatkozva a hivatalos engedély nélkül is végre lehet hajtani akár néhány óra alatt a célszemély megfigyelését.
Moratóriumot a kémszoftverek beszerzésére
A jelentésben a magyar mellett a lengyel, a görög, a spanyol és a ciprusi helyzetnek is szenteltek egy fejezetet. Sophie in ’t Veld szerint ugyanakkor az összes uniós tagállamnak rendelkezésére áll egy ilyen kémeszköz, még ha nem is mindenki ismeri el.
„A kémbotrány nem nemzeti, hanem nagyon is európai botrány. Ez teljességgel európai ügy” – szögezte le sajtótájékoztatóján a jelentés szerzője, emlékeztetve arra, hogy a kémprogramokkal megfigyelt személyek között EP-képviselők, biztosok és uniós tisztviselők is voltak, és „az elkövetők ott ülnek a tanácsban és az Európai Tanácsban”.
A képviselő azt szeretné, ha EU-szinten haladéktalanul moratóriumot hirdetnének a kémszoftverek beszerzésére, és csak konkrét feltételeknek való megfelelés esetén adnának ez alól felmentést a tagállamoknak. A jelentés azért is síkra száll, hogy a kémszoftverek használatát uniós szinten szabályozzák, és a nemzetbiztonság fogalmát közösen definiálják, de legalábbis minden országnak kötelező legyen ennek meghatározása.
A szövegtervezet az uniós exportszabályozás kikényszerítését is fontosnak tartja, és egy speciális uniós csúcstalálkozó összehívását sürgeti a kémszoftverbotrányról. In ’t Veld arra is felszólítja a tagállamokat, hogy kérjék fel az Europolt a kémszoftverbotrány kivizsgálására, különösen azokban az országokban, ahol az eszközt politikai célokra használták. A holland liberális EP-képviselő úgy véli, hogy a parlamentnek meg kellene adnia a jogot az ilyen ügyek kivizsgálására és felgöngyölítésére. In ’t Veld visszatérően azzal vádolta meg a kormányokat, hogy a hallgatás törvényét alkalmazzák, a nemzetbiztonság hamis érve mögé bújva akadályozva a botrány felgöngyölítését.
Bár a jelentés tervezetéről már november 28-án megtartják a különbizottságban az első vitát, a végleges verzió valamikor tavasszal készülhet el. Addig a grémium még több meghallgatást tart, Spanyolországba és Magyarországra is tényfeltáró küldöttséget menesztenek majd 2023 első negyedévében.
