Eda Elal majdnem fél életén át az iszlám előírásainak megfelelően készítette elő a holttesteket a temetésre, de azt mondja, hogy a törökországi „ghassalok” munkája soha nem volt nehezebb, mint a pandémia idején, amikor a holttestek és a megbetegedések megkeserítették a hozzá hasonlók életét.
A 36 éves Elal elmondta, hogy a lelkiismerete segített neki abban, hogy a kimerültség és a félelem ellenére is megadja a hagyományos végtisztességet, különösen akkor, amikor tavaly ő maga is megbetegedett Covid–19-ben.
A rituálé szerint a ghassalok imádkoznak, miközben megmossák a testet, majd a temetés előtt fehér lepelbe burkolják. A holttestek a kórházakból vagy otthonról érkeznek egy ghassilhane nevű mosóházba, ahol a férfiak a férfi, a nők pedig a női testeket mossák.
„16 éve vagyok ghassal. Soha nem láttam még ennyi halottat együtt. Soha nem mostam még ennyi holttestet egy nap alatt. Kimerültünk” – mondta Elal.
„Higgyék el nekem, a Covidot elkapni sokkal nehezebb volt, mint megmosni valakit, aki Covidban halt meg. Mivel te magad is beteg vagy, élet-halál harcot vívsz” – mondta, hozzátéve, hogy egy ideig terápiára járt, nem mert ugyanis kimenni a szabadba, mert félt, hogy újra megfertőződik.
Isztambulban, Törökország legnagyobb, mintegy 16 milliós városában 243 ghassal dolgozik 16 mosókabinban, amelyeket az önkormányzat irányít és finanszíroz. A dolgozók ingyenesen nyújtják a szolgáltatást.
„Ez az utolsó szolgálat egy embernek”
Elal elmondta, hogy két ghassal általában napi öt holttestet mos meg, bár a járvány legrosszabb napjaiban ez a szám negyven is lehetett.
Törökországban a napi Covid–19-halálesetek száma tavaly májusban négyszáz közelében tetőzött, és jelenleg alig kétszáz alatt mozog, még akkor is, ha a megbetegedések száma rekordmagas.
A 45 éves Ceyhan Tunc, egy másik ghassal azt mondta, hogy pánikba estek, amikor a járvány elkezdődött, és azon vitatkoztak, hogyan folytassák a munkájukat úgy, hogy megóvják magukat. Végül folytatták, miután új óvintézkedéseket fogadtak el.
„Ez szívügyünk” – mondta Tunc, aki öt éve dolgozik a szakmában.
A ghassalokat az önkormányzat fizeti, de Elal és Tunc szerint a megterhelő munka inkább felelősség, mint bevételi forrás.
„Megpróbáljuk ezt nem a pénz és a munka szempontjából szemlélni, hanem inkább vallási kötelességből” – mondta.
Elal elmondása szerint apja és férje eleinte nem támogatta 17 éves korában hozott döntését, hogy ghassal legyen. Most azonban a család a legnagyobb erkölcsi támasza.
„Soha nem bántam meg, hogy ezt a munkát végzem, mert a holttest előkészítése az utolsó szolgálat egy embernek. A hitem és a lelkem elégedett” – mondta Elal, hozzátéve, hogy valakivel lenni az utolsó pillanatában kárpótol a nehézségekért.