Tamuna Cskareuli, a Szabad Európa fotóriportere november 28-án otthon pihent, miután napokig tudósított a vitatott parlamenti választásokat követő tüntetésekről. A lakásából élőben nézte, ahogy Irakli Kobahidze, Georgia miniszterelnöke bejelentette: kormánya 2028-ig elhalasztja az EU-csatlakozási tárgyalásokat. Cskareuli saját szavaival írja le, mi történt ezután.

Testileg-lelkileg kimerültem, amikor a választásokat követő tüntetésekről tudósítottam. Úgy éreztem, semmit nem sikerül elérni, de amikor meghallottam a bejelentést, hogy a kormány felfüggeszti az ország európai irányultságát, tudtam, hogy az emberek visszamennek az utcára, ezért összepakoltam a cuccaimat, és kiléptem az ajtón. Mire a parlamenthez értem, már több száz ember gyűlt ott össze.

Georgiában a nagy tüntetéseken általában szól a zene és vidámak az emberek. Ezúttal azonban dühös volt a légkör. Senki nem mondott beszédet a szokásos politikai vezetők közül: ez egy spontán összegyűlt, dühös, hangos tömeg volt. Az emberek nem vártak arra, hogy bárki tiltakozni hívja őket; jöttek, mert dühösek voltak.

A parlament mindkét oldalán rendőrök sorakoztak fel rohamfelszerelésben. Ekkor tűnt fel egy másik, tüntetéseken szokatlan jelenség: a rendőrök nagyon trágárul beszéltek. Amikor a tüntetők szidták őket, azonnal káromkodással válaszoltak, és a középső ujjukat mutatták. Szidták az emberek anyját, tényleg extrém módon káromkodtak. Soha nem tapasztaltam még ehhez hasonlót a korábbi tiltakozásokon.

Hajnali 2 körül a tüntetők egyre hevesebbek lettek, sikerült ledönteniük néhány kordont. Egyfajta védőbarikádként használták ezeket a parlament épülete körül, miközben EU-zászlót lengettek, amikor a vízágyúk működésbe léptek.

A vízágyúknak morgó a hangjuk, mielőtt vizet bocsátanának ki, ez esélyt ad arra, hogy menedéket találj. Sokan állítják, hogy valami vegyi anyag volt a vízben. Ahol a bőrömet érte, égetett. Hamar átázott a cipőm, mindenem vizes volt, a bőröm lángolt. Rájöttem, hogy nem tudok tovább dolgozni, ezért visszamentem a Szabad Európa irodájába, ahol a kollégák adtak cipőt, ami száraz volt ugyan, de több mérettel nagyobb a lábamnál.

A korábbi tiltakozásokból tudom, hogy a letartóztatások általában a hajnali órákban kezdődnek, amikor már ritkul a tömeg, és a rendőrök könnyebben tudnak dolgozni. Hajnali 5 körül visszamentem oda, ahol a tüntetőket feltartóztatták a Rusztaveli Színház közelében. Tudtam, hogy valami történni fog.

Reggel fél 7-re már száznál kevesebb tüntető maradt, és a rendőrök lavinaként zúdultak rájuk, mint egy fekete horda. Durván ütlegelték az embereket. Megtámadtak valakit, a földre lökték, ököllel verték és a bordáit rugdalták. Aztán magukkal rángatták őket. A nők sikoltoztak.

Fotóztam. A kollégámmal, Ilja Ratyanával együtt haladtunk, miközben a rendőrök üldözték az embereket végig az utcán. A zsaruk egész éjszaka nagyon agresszívek voltak az újságírókkal, megpróbálták eltakarni Ratyana kameráját, amikor elhaladtunk mellettünk, miközben szidtak bennünket. Az egyik fotóst, Alekszandre Keselaszvilit letartóztatták és nagyon megverték azon az éjszakán. Soha nem tapasztaltam még ilyen szintű agressziót a rendőrség részéről.

A belvárosban, a tudományos akadémia közelében lefotóztam, ahogy a rendőrök megvernek egy nagyon fiatal embert. Aztán jött több más fiatal tüntető, és megpróbálták megvédeni. Kiabáltak. A rendőrök őket is üldözőbe vették.

Tbilisziben sok éjjel-nappali gyógyszertár van. A fiatal tüntetők befutottak az egyikbe, hogy menedéket találjanak. A zsaruk utánuk mentek. Sikolyokat hallottam bentről, ahogy megpróbálták kirángatni a gyerekeket, de nem tudták elkapni őket.

Amikor a rendőrök kijöttek, nagyon dühösek és agresszívek voltak, és rátámadtak David Cagarelli kollégámra. Tudták, hogy újságíró; nem lehetett nem látni a sajtómellényét. A rendőrök mégis, ahogy elrohantak mellette, ököllel hasba vágták. Segítettünk neki, hogy megtehessen néhány lépést, és újra rendesen tudjon lélegezni. Összegyűjtöttünk néhány felvételt a bámészkodóktól, amelyek megörökítették a támadást, majd visszatértünk az irodába.

Azon az éjszakán világossá vált, hogy még csak most kezdődnek a tiltakozások, sok tüntetés lesz még. A tiltakozások szikráját az emberek csalódottsága és haragja lobbantotta lángra. A rendőri brutalitás, amelynek mindenki szemtanúja volt, csak olaj volt a tűzre.