A NATO júliusi, vilniusi csúcstalálkozóján véglegesítik azokat a lépéseket, amelyeket nagyrészt már kidolgoztak a szövetség katonai vezetői. Ennek központi eleme a digitális képességek minél magasabb szintre emelése, illetve a gyors alkalmazkodás, mert a NATO-n belül úgy gondolják, hogy Oroszország agresszív magatartása miatt bármikor előfordulhat konfliktus.
Ezen a héten döntött arról az Európai Parlament, hogy még ebben a hónapban határozni fog az uniós fegyvergyártás felpörgetéséről. Ennek a kijelentésnek az a fontossága, hogy egy olyan javaslatról van szó, amelyet május 3-án mutatott be az Európai Bizottság, és már akkor jelezték, hogy nagyon jó lenne, ha június vége előtt a parlament és a tagállamok is döntenének róla.
A javaslat központi eleme, hogy az EU ötszázmillió eurót biztosít a jelenleg működő fegyvergyárak kapacitásának kibővítésére oly módon, hogy a beruházásokat negyven százalékig (több cég összedolgozása esetén ötven százalékban) fedezi. Ez egy egyszeri tőkeinjekció az iparágba, célja, hogy olyan kapacitások épüljenek ki, amelyek lehetővé teszik az évi egymillió tüzérségi lőszer és/vagy rakéta legyártását. Ezzel egyrészt az ukrán védekezést segítené fenntartható módon az EU, másrészt a saját készleteit töltené fel.
Thierry Breton belső piacokért felelős biztos, aki 14 uniós ország fegyvergyárait látogatta végig, mielőtt letette javaslatát az asztalra, azt mondta, hogy a termelőüzemeknek át kell állniuk a hadigazdálkodásra, ugyanis „a lőszerek a vakcina a demokrácia számára”. Mialatt a politikusok a tárgyalótermekben dolgoznak és a NATO vezérkari főnökei egy gyorsabb és hatékonyabb védelmi rendszert alakítottak ki, tízezernél is több szövetséges katona hadgyakorlatokon frissíti a tudását, többek között városi harcot gyakorol. Mielőtt megnéznénk, milyen döntések születtek a NATO főhadiszállásán, lássuk, mi a helyzet a francia és olasz képzeletbeli frontokon.
Harci szimuláció égen, földön, vízen
Négy szakaszban, több mint 12 ezer katona részvételével néhány napja fejezték be az elmúlt évtizedek legnagyobb NATO-hadgyakorlatát Franciaországban. Az Orion 23 keretein belül Belgium, Franciaország, Németország, Görögország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok katonái közös szárazföldi és légi kiképzést tartottak. A szövetséges országok csapatai különböző forgatókönyveket alkalmaztak, beleértve a szimulált városi harcot, hadműveleti tervezést, logisztikai támogatást, vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris védelmi képességeket, egészségügyi evakuálást és légi mobilitást.
Az utolsó hadgyakorlat lefolyása az volt, hogy először a légierő előnyt szerzett az ellenséggel szemben, megteremtette a légi fölény, ezután a szárazföldi haderő szimmetrikus harcba bocsátkozott, hogy megállítsa az ellenséges erők előrenyomulását és felszabadítson egy területet. A hadgyakorlat egy 400x250 kilométeres területen zajlott, 2600 taktikai járművel, negyven helikopterrel, ötven vadászrepülőgéppel, tíz szállítógéppel és drónokkal, valamint az Atlanti-óceán tengerészeti arzenáljával.
A gyakorlatnak volt egy virtuális komponense is: egyes műveleteket számítógépes szimulációval végeztek, a virtuális ingereket pedig a valós világtól elválasztott ad hoc univerzumban jelenítették meg. Nicolas ezredes, a francia 3. páncéloshadosztály parancsnoka így írta le a gyakorlat céljait: „Egy szimulált, nagy intenzitású légi-földi harcra készülünk egy olyan ellenséggel szemben, amely ugyanolyan kapacitással rendelkezik, és bizonyos területeken felülmúlhat minket.”
Közben Szardínián egy másik NATO-hadgyakorlatot is tartottak. A NATO Reagáló Erők gyorsreagálású (VJTF) egysége a Noble Jump 23 gyakorlaton hét szövetséges – Belgium, Csehország, Németország, Lettország, Luxemburg, Hollandia és Norvégia – mintegy 2200 katonájának részvételével taktikai kiképzést tartott. A cél a készenlét biztosítása volt arra az esetre, ha bármilyen fenyegetésre reagálni kell.
A VJTF a NATO Reagáló Erők része, egy többnemzetiségű egység, amely a szárazföldön, a levegőben és a tengeren is képes felvenni a harcot a fenyegetések ellen rendszeresített és különleges műveleti egységekkel. Ezen túl béketámogató műveleteket is végrehajthat, megvédheti a kritikus infrastruktúrát és támogathatja a katasztrófaelhárítást.
Oroszország nem fog megállni
„Oroszország Ukrajna elleni háborúja az elmúlt évtizedek legsúlyosabb fenyegetése az euroatlanti biztonságra” – szögezte le Rob Bauer tengernagy, a NATO Katonai Bizottságának elnöke Brüsszelben, miután véget ért a katonai szövetség vezérkari főnökeinek – immáron finn kollégájukkal kiegészült – egész napos tanácskozása. Bauer arról is beszélt, hogy az ukrán fegyveres erők és az ukrán nép ereje és elszántsága továbbra is lenyűgöző. Hozzátette, hogy az ukrán katonai képviselő is beszámolt a helyzetről és a védekezéshez szükséges igényekről. A tengernagy megerősítette, hogy a NATO továbbra is biztosítja a szükséges támogatást mindaddig, amíg kell. (Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy az ukrán fél meghívása annak jele, hogy a katonai szövetség teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt az évekig tartó magyar ellenállást, amelynek eredményeként a magyar kormány megvétózta az ukrán fél részvételét a magas szintű tárgyalásokon.)
Rob Bauer jelezte, hogy a vezérkari főnökök megbeszélésnek középpontjában a megerősített vezetési és irányítási képességek álltak, amelyek kapcsolódnak az új követelményekhez. Ezek a követelmények határozzák meg a szükséges katonai felszerelések és egységek számát és típusát minden régióban és területen.
„Tévedés ne essék: Oroszország nem áll meg Ukrajnánál, ambíciói messze túlmutatnak határain, láthattuk ezt Abházia és Dél-Oszétia, valamint Transznisztria esetében – mondta a tengernagy. – Nem mi, hanem az ellenfelünk határozza meg az idővonalat. Fel kell készülnünk arra, hogy a konfliktus bármikor előfordulhat. A NATO évek óta készül erre az új korszakra, hatóságaink folyamatosan figyelemmel kísérték Oroszország egyre agresszívebb magatartását, és együtt végrehajtottuk a kollektív védelem legnagyobbra növelését a hidegháború óta.”
Ez azt jelenti, hogy 3,2 millió katona áll készenlétben, akik a szövetségesek területein található összesen egymilliárd embert, illetve a demokratikus értékeket hivatottak megvédeni.
Christopher G. Cavoli tábornok átalakulásként írta le a NATO alkalmazkodását: „Egy olyan szövetségből, amelyet a területen kívüli készenléti műveletekre optimalizáltak, olyan szövetséggé fog változni, amely alkalmas nagyszabású hadműveletek céljára, hogy megvédje a szövetség területének minden centiméterét – ezt az új helyzetek teszik szükségessé.”
A szövetségesek átalakítási főparancsnoka, Philippe Lavigne tábornok három szóval jellemezte az új NATO-valóságot: többet, gyorsabban és mindenhol.
Amiben mindenképpen nagyobb számokat akar felmutatni a szövetség, az a pilóta nélküli rendszerek aránya. A gyorsaság része lesz a kvantumtechnológia és a hiperszonikus fegyverrendszerek, amelyekre szükség van a gyors döntéshez akár az űrben, akár a kibertérben. A harmadik tényező pedig arra vonatkozik, hogy a kihívások határtalanok.
Lavigne tábornok szavaiból kiderült, hogy a NATO digitális átalakítására mennyiségben és minőségben egyaránt szükség van. A jövő hadseregében egyrészt több pilóta nélküli rendszer kell, másrészt pedig hatékony, adatközpontú megoldások annak érdekében, hogy zökkenőmentesen összekapcsolhatók legyenek az érzékelőrendszerek a lövészekkel és a döntéshozókkal is. Vagyis ez már a jövő digitális hadviselése, digitális katonákkal.
