A kormányzati statisztikák szerint emelkedik Irán szegénységi indexe. Olyan jelentések láttak napvilágot, amelyek szerint az ország lakosságának több mint egyharmada kivándorolna egy jobb élet reményében. A helyzet a társadalom minden szegmensét érinti – az orvosoktól kezdve az építőipari munkásokig –, ami kiváltotta az illetékesek aggodalmát, akik arra figyelmeztetnek, hogy Irán „más országok munkaerőképző központjává válhat”.
A közelmúltban közzétett adatok szerint minden korábbinál nagyobb a szegénység az irániak körében, ami sokakat arra motivál, hogy végleg elhagyja a hazáját.
Irán szegénységi indexe több mint hatvan százalékon áll – ezt nem más állítja, mint a kormány által finanszírozott Iráni Statisztikai Hivatal legutóbbi negyedéves tanulmánya. Az index, amely az inflációs és munkanélküliségi adatokat is figyelembe veszi, és a bűnözéstől kezdve a gazdasági stagnálásig sok mindent előre jelez, az előző negyedéves felméréshez képest 1,2 százalékponttal emelkedett.
A szegénységi index a nyugati Loresztán tartományban volt a legmagasabb – 69,5 százalék –, ahol az elmúlt években erőszakos tüntetések voltak a vízhiány miatt, és ahol Iránban az egyik legmagasabb a munkanélküliség és az infláció.
A romló helyzetről szóló hír akkor érkezett, amikor egy sor jelentés szerint a kormány aggódik a jobb életet kereső, külföldre kivándorolni kívánó irániak száma miatt, mivel a tőke, a szakemberek és a képzett munkaerő elvesztését eredményezheti.
A kormány is tudja, hogy sokan külföldre vágynak
Az Információs Minisztérium állítólag bizalmas belső levelezése szerint a héten egy kormányzati felmérés azt sugallta, hogy „a felsőfokú végzettségű és pénzügyi képesítéssel rendelkező fiatal férfiak, különösen a nagyvárosokban” azok, akik a leginkább hajlandók elhagyni Iránt.
A Szabad Európa nem tudta ellenőrizni ezt és más, a Kijam Ta Szárnguni, a betiltott Mudzsáhedín-e-Halk nevű szervezethez kötődő csoport által kiszivárogtatott dokumentumok hitelességét.
Egy másik bizalmas dokumentum, amelyet a csoport nemrég szivárogtatott ki az interneten – az elnöki hivatal Stratégiai Tanulmányok Központjából –, és amelyet állítólag Ahmad Vahidi belügyminiszternek küldtek, „a kivándorolni vágyók nagy hullámáról” írt.
Az értékelést, amely hagyományosan nem számol az egészségügyi dolgozókkal, akikről ismert, hogy külföldön keresnek karriert, riasztónak nevezték, továbbá megjegyzések szerint mindez jelzi, hogy eredménytelenek az erőfeszítések, hogy mérsékeljék „a bevándorlás motivációit és az országgal szembeni közömbösséget”.
Tavaly már alaposan dokumentálták az iráni technológiai, egészségügyi szakemberek és oktatók elvándorlását, miután egy rövid időre számos nemzetközi szankciót feloldottak Iránnal szemben a világhatalmakkal aláírt, történelmi jelentőségű nukleáris megállapodás értelmében.
Amikor az Egyesült Államok 2018-ban felmondta a nemzetközi alkut, a megállapodás gyakorlatilag meghiúsult, mivel az amerikaiak újra bénító szankciókat vezettek be a kulcsfontosságú iráni exportágazatok ellen, és még az Iránnal üzletelő harmadik államok cégeit is büntetőszankciókkal riasztották el. Mindez még egy lapáttal rátett Irán amúgy is súlyos gazdasági helyzetére. Az irániak ráadásul az elmúlt években szárnyaló inflációval és rekordszintű munkanélküliséggel küzdöttek.
A brutális karhatalmi akciók is tüzelik az emigrációt
Teherán kemény választ adott az országszerte zajló tüntetésekre, amelyekben részt vettek mind az ipari munkások, mind a súlyos vízhiány miatt az elmúlt években nehéz helyzetbe kerülő földművesek, valamint a nők szabadságjogait támogatók, akik az iráni klerikális berendezkedés elleni haragjuknak adtak hangot. Úgy tűnik, a brutális fellépés sok iránit arra késztetett, hogy végleg elgondolkodjon a távozáson.
Az iráni egyetemeken folyó tisztogatás, a kormány nyomása a sebesült tüntetőket kezelő egészségügyi dolgozókra, valamint a technológiai ismeretekkel rendelkező vállalatokra vonatkozó korlátozások és az internet lassulása mind egy-egy elem az agyelszívás újabb fejezetében.
A Kijam Ta Szárnguni csoport által augusztusban kiszivárogtatott másik dokumentum – ezúttal állítólag az Információs Minisztériumból – azt sugallta, hogy a tisztviselők igyekeznek megakadályozni „a tudományos és elit csoportok kivándorlását”. A dokumentum azt is állította, hogy a magasan képzett emberek kivándorlása „az egészségügy területére korlátozódik”, és az „ország gazdasági és megélhetési problémáinak fokozódása” miatt következett be.
A Farhihtegan című újság, a teheráni Iszlám Azad Egyetem hivatalos szócsöve szerint 2022-ben 6500 orvos és egészségügyi szakember hagyta el az országot. Muhammad Mirzabigi, az iráni ápolói rendszer vezetője nemrég azt mondta az ILNA hírügynökségnek, hogy „havonta 100-150 ápoló vándorol ki” – adta hírül a Szabad Európához tartozó Farda Rádió.
A Farda Rádiónak nyilatkozó sebesült tüntetők jelezték, hogy az egészségügyi dolgozók elleni zaklatások miatt egyesek külföldre mennek kezelésre.
„A fő ok az emigrációra a szemem kezelése volt, mert Iránban az orvosok a kormány nyomása alatt álltak, nem kérhettem tőlük többet” – mondta a héten Majszam Dehgháni, egy tüntető, akinek súlyos sérülést okoztak az iráni biztonsági erők.
Duplájára nőtt az EU-ban menedéket kérő irániak száma
Vannak arra utaló jelek is, hogy nem csak az elitre jellemző a vágy, hogy távozni akar az országból.
A félhivatalos ILNA hírügynökségnek adott nyári interjúban Daud Beginezsád, az iráni ingatlan-tanácsadók szövetségének alelnöke azt mondta, hogy az ingatlanépítők menekülése nagyon veszélyes Irán jövőjére nézve.
Közben az iráni egyetemi hallgatók és diplomások fele döntött a kivándorlás mellett – ez Bahram Szalváti, az Iráni Migrációs Megfigyelőközpont igazgatója szerint több mint 66.000 embert jelent. A teheráni Sarif Egyetemen működő kutatóintézet augusztusban maga is nyomás alá került, miután kilakoltatási felszólítást kapott.
Szalváti az iráni instabil internetre is hivatkozott, amelyet a hatóságok a tiltakozások közepette lelassítottak vagy lekapcsoltak. Szerinte ez az egyik oka, ami miatt a startupcégek Törökországba és a régió más országaiba távoznak.
A kivándorolni szándékozó szakmunkások listája tovább bővül, most már vannak köztük szülésznők, pilóták, teherautó-sofőrök és építőipari munkások.
Külső szervezetek is észrevették a hatást: az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége idén arról számolt be, hogy több mint tizenháromezer kérelemmel az irániak által az EU-ba benyújtott menedékkérelmek száma „több mint kétszeresére nőtt” a 2022-es év azonos időszakához képest.
Szaíd Moajdfár, az iráni szociológiai szövetség vezetője a Zsamaran hírportálnak adott közelmúltbeli interjúban kifejtette, milyen mélyen gyökerező „okok állnak az emberek” kivándorlási vágya mögött.
„Migrációs hullám akkor keletkezik, amikor a termelés, a foglalkoztatás, az infláció és más kérdések terén egy mély gazdasági válság egybeesik más válságokkal – mondta. – Ez például azt jelenti, hogy ez a személy vagy ezek a személyek eljutottak arra a pontra, amikor a politika nem segít a gazdasági válság leküzdésében, vagy úgy érzik, hogy a nepotizmus és nem a rátermettség alapján jutnak egyesek megélhetéshez.”
Az Iráni Migrációs Megfigyelőközpont szerint tavaly mintegy 2,2 millió iráni, az ország lakosságának mintegy 3,3 százaléka távozott munka vagy egyéb okokból.
A túlnyomó többség – 62 százalék – nem akar visszatérni. Több mint kilencven százalékuk azt mondta, hogy nem bízik a kormány ígéreteiben, amelyek szerint otthon is vannak lehetőségek.
Mivel a szomszédos országok gyors növekedést élnek meg, az iráni tisztviselők félelmüknek adnak hangot, hogy az ország „lehetőségek nélküli szigetté” válhat.
Mehdi Gazanfari, az iráni Nemzeti Fejlesztési Alap vezetője egy gazdasági kiadványnak adott, nemrégiben megjelent interjúban azt mondta, hogy a külföldi élet csábítása miatt Irán „munkaerő és lehetőségek” nélkül maradhat, és „eljön a nap”, amikor az ország más országok dolgozóit fogja egyfajta „képzési központként” felkészíteni.
