Alacsony hozzáadott értékű szinten lehet csak belépni az iparágba, de el kell érni, hogy 25 év múlva a magyar akkuipar úgy működjön, mintha Németországban lenne – mondta a Szabad Európának Kaderják Péter. Nem tudja elképzelni, hogy hosszú távon fenntartható legyen az üzemek működése lakossági támogatás nélkül.
A környezeti terhelés mérhető, ezt ki kell kényszeríteni, és a helyiek hozzáállása is változik, ha a cégek elkezdik befizetni a helyi adót. Az energetikai szakember szerint hiába dobják meg harminc százalékkal az ország áramfelhasználását a tervezett beruházások, ez nem jelent problémát, és a vízhasználat kérdése is megoldható: egyszerűen rá kell kényszeríteni a gyárakat a víztakarékos technológia használatára. Az akkumulátorok kötelező újrahasznosítása viszont még okozhat komoly problémákat.
Interjú Kaderják Péterrel, aki 2018 és 2021 között államtitkárként felelt az energiaügyekért, jelenleg a Magyar Akkumulátor Szövetség ügyvezetője.
Mi a Magyar Akkumulátor Szövetség? Szakmai egyeztető fórum, érdekvédelmi szövetség? Nagyon sokféle tagjuk van, akiknek nem feltétlenül esnek egybe az érdekeik.
2021 elején merült fel, hogy szükség lenne egy szövetségre, amikor már látszott, hogy az akkumulátoripar Európában is kezd lendületet venni. A magyarországi szereplők részéről megvolt az igény egy olyan fórumra, ahol lehetőség van információcserére, érdekérvényesítésre, együttműködve az európai partnerekkel. Létezik ugyanis egy European Battery Alliance, aminek mi is tagjai vagyunk.
A szövetség indulásakor még fél lábbal, zöldgazdasági fejlesztési főtanácsadóként bent voltam a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztériumban (ITM), de a minisztérium csak technikailag segítette az indulást. A Magyar Akkumulátor Szövetség egy civil szervezet, önfinanszírozó alapon működik: bevételeink mintegy nyolcvan százaléka tagdíjakból van, a többi pedig piaci bevétel, mint például konferenciaszervezés vagy oktatási projektek. Nem függünk tehát az államtól, és az a célunk, hogy Magyarországon környezeti és társadalmi szempontból is fenntartható akkumulátoripari értéklánc alakuljon ki, amiben magas a magyar hozzáadott érték.
A kormányon belül kinél kell lobbizni, ha el szeretnének érni valamit? Sok különböző helyre vannak szétszórva az érintett területek. Van egy Energiaügyi Minisztérium, a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz tartozik a gázvásárlás és a paksi atomerőmű-beruházás, külön helyeken vannak az uniós támogatások, van Gazdaságfejlesztési Minisztérium, viszont a Miniszterelnöki Kabinetirodához tartozik a hulladékkoncesszió vagy a körforgásos gazdaság.
Valóban, sokszereplős az iparág kormányzati együttműködési oldala, mi igyekszünk minden szereplővel működő kapcsolatot kialakítani. Fontos szereplő a Külgazdasági és Külügyminisztérium, mert hozzájuk tartozik a Nemzeti Befektetési Ügynökség, a HIPA. A HIPA hozza Magyarországra azokat a külföldi nagybefektetőket, akikről a sajtóhírek szólnak, és akik már csak méretüknél fogva is az iparági fejlődés gerincét adják. Velük együtt dolgozunk egy olyan adatbázis létrehozásán, ami hiteles képet ad a magyar akkumulátoriparról. Sok olyan kis- és közepes méretű magyar vállalat is tagja az akkumulátorszövetségnek, amely szeretne bekapcsolódni az iparágba magasabb hozzáadott értékű szolgáltatással. Velük is a HIPA-val együttműködve dolgozunk azon, hogy támogatásokhoz jussanak.
Az Energiaügyi Minisztériummal szabályozási oldalon vagyunk kapcsolatban, többször előfordult, hogy megkerestek minket, hogy véleményezzünk egy-egy tervezetet, de környezetvédelmi ügyekben is kapcsolatban állunk. Az akkumulátoripar veszélyes üzem, így természetesen fontos partner a katasztrófavédelem.
A Nemzeti Akkumulátor Ipari Stratégia végrehajtásáért a Nagy Márton vezette Gazdaságfejlesztési Minisztérium felel, így velük is folyamatos kapcsolatban vagyunk. Ők azt kérték tőlünk, hogy segítsünk nekik megérteni, hol vannak már létező magyar kompetenciák ebben az iparágban, és hogyan lenne érdemes fejleszteni ezeket. Nemzetközi kapcsolataink révén (European Battery Alliance, European Association for Storage of Energy) pedig abban segítünk tagjainknak, hogy követni tudják az európai szabályozások változását.
Ehhez kapcsolódó: Német nyomás, kínai érdek, orbáni politika: ez áll a akkumulátorberuházások hátterében
A kormány komoly erőforrásokat mozgósít a magyarországi akkumulátoripar felfejlesztésére, kis túlzással erre teszik fel az ország jövőjét, ehhez képest szokatlan ez a szétaprózott döntéshozatali struktúra. Főleg azért, mert a kormány eddig a centralizációban látta a hatékony döntéshozatal kulcsát.
Azt nem tudom kommentálni, hogy milyen az ideális kormányzati struktúra. Amikor államtitkár voltam az ITM-ben, az volt a koncepció, hogy minden kapcsolódó terület egy helyen legyen. Most más struktúrában működik a kormány. Egy gazdaságfejlesztési szempontból ilyen nagy jelentőségű iparág ügyeinek összefogására kormányzati oldalról megérné egy koordinatív testület vagy intézmény felállítása. Valószínűleg hasznos lenne egy ilyen, ez ma valóban hiányzik. Most a Magyar Akkumulátor Szövetség az a platform, ahol akár az összes iparági szereplő meg tud jelenni, tehát betölt egy koordinatív szerepet, de döntési jogköreink nincsenek, hiszen egy civil szervezetről van szó.
A koreai Samsung építette meg az első magyarországi akkumulátorgyárat 2018-ban. Ekkor ön államtitkár volt. Hogy emlékszik a kezdetekre?
2018 májusa és 2021 januárja között voltam energiaügyekért és klímapolitikáért felelős államtitkár, így a befektetőkkel való tárgyalások nem hozzám tartoztak. Nálunk csak annyiban csapódtak le ezek a beruházások, hogy ha egy új üzemnek mondjuk villamosenergia-hálózati csatlakozásra volt szüksége, akkor ez megjelenhetett az én területemen.
Akkor nem is tudja, hol születhetett meg az a döntés, hogy erre a pályára állítsák az országot, hogy Magyarország akkumulátor-nagyhatalom legyen, ahogy mondani szokták?
A nagyhatalom kifejezést nem tartom jónak, mert politológiai fogalom. Nem nagyhatalomnak kell lenni, hanem egy jól működő iparágat kell kialakítani, ami fenntarthatóan működik.
Szerintem a döntés nem kormányzati szinten született, hanem az üzleti szférában. A jelenlegi Európai Bizottság ugyanis már indulásakor publikálta a klímasemlegességet célzó European Green Deal dokumentumot, és azóta is következetesen dolgoznak a végrehajtásán. Ennek egyik eleme, hogy 2035-től majdnem lehetetlen lesz új belső égésű autót üzembe helyezni az Európai Unióban.
Ezért is meglepő egyébként, amikor olyan zöldpolitikusok szólalnak fel az akkumulátoripar ellen, akiknek amúgy alapkoncepciójuk a klímasemleges Európa.
Az unió tehát elindult zöld irányba, és megmutatta az üzleti életnek, mik lesznek a jövő iparágai. Épp azon csodálkoznék, ha ezek után egy ilyen nagy iparágban nem élénkülne meg a befektetői érdeklődés: le kell cserélni szinte az összes autót, buszt. A nagy ázsiai szereplők, akik évtizedes technológiai előnyben vannak az energiatárolás területén, elkezdték keresni, hogy Európán belül hol építsenek akkumulátorgyárakat. Egy politikai döntések által kijelölt zöldátállás kulcsiparágába üzleti alapon elkezdtek jönni magánbefektetők.
Pénzügyi alapon döntött a Samsung is, amikor visszatért Gödre, hogy az üzemben, ahol korábban tévékijelzőket gyártottak, most akkumulátorokat gyártsanak. A magyar kormány legfeljebb arról dönthetett, hogy akarja-e, hogy ezek az üzemek Magyarországra jöjjenek, azaz részt vesz-e a befektetőkért folytatott versenyben, vagy nem. Ez a része már nyilván kormányzati döntés, aminek a középpontjában a külügyminisztérium található. Látható, hogy volt egy ilyen döntés, ami azért fontos, mert Magyarországon jelen vannak a nagy autógyárak.
Tehát a német autógyáraknak is szavuk lehetett abban, hogy Magyarországra jöjjenek ezek az akkumulátorgyárak?
Abszolút.
Mekkora lehetett ebben annak a szerepe, hogy Németországban szigorúbbak a munkaügyi, környezetvédelmi szabályozások, illetve a végrehajtásuk?
Európában Németországban lesz a legnagyobb akkumulátorgyártási kapacitás, a cellagyártást tekintve már ma is ők a legnagyobbak. Magyarország a második vagy a harmadik lesz a lengyelországi kapacitások előtt vagy mögött. A franciák, spanyolok, olaszok, mindenki, akinél van autóipar, oda akarja csábítani ezeket a beruházásokat. Irigykedve tekintenek Magyarországra, hogy itt mit csinálnak, hogy ide jönnek ezek a beruházások. Magyarországnak annyi előnye is volt ezekkel az országokkal szemben, hogy a magyar kormány már akkor is elég intenzíven tárgyalt ezekkel az ázsiai országokkal, amikor nem volt olyan divatos. Ráadásul a koreaiak voltak itt először, ezért nem is értem, hogy miért mindig csak a kínaiakról van szó. Ha meg is valósul minden, most tervezett beruházás, akkor is nagyjából úgy fog kinézni, hogy negyven-negyven százalék lesz a kínai és a koreai befektetők aránya, tíz-tíz százalék pedig a japán és európai szereplőké.
Mivel tudta Magyarország ide csábítani ezt a sok befektetőt? Különböző szakértők rendre azzal érvelnek, hogy Magyarországnak nincs komparatív előnye, hiszen nincs megfelelő villamosenergia-termelési kapacitás, komoly hálózati fejlesztésekre is szükség lenne, problémás lehet a vízellátás, munkaerőhiány van. Marad az állami támogatások mértéke mint előny.
Sok komparatív előnye van Magyarországnak, vannak olyan tényezők, ami miatt ide jönnek ezek a befektetők, és nem máshova. Az egyik, hogy az elmúlt harminc évben Közép-Kelet-Európa és azon belül Magyarország autóipari központtá vált. A régióban gyártják az európai autók hatvan százalékát, ez tehát vonzó terület számukra. Magyarországon pedig jelen vannak azok a prémiumautó-gyártók, amelyek fő partnerei az akkumulátoripari vállalkozásoknak. Ezek a gyárak innen nemcsak a magyar, hanem az európai piacra is termelni fognak. Magyarországon jó az infrastruktúra, ami könnyen elérhetővé teszi az európai piacot a gyártóknak, ami szintén fontos tényező. Szerepe van annak is, hogy ezekkel az országokkal van egy barátságos politikai viszony, és hogy egészen a legutóbbi időkig rendelkezésre állt a viszonylag képzett és olcsó munkaerő.
Munkaerő most nincs.
Legyen úgy sokáig, hogy nincs munkanélküliség. Most benne vagyunk egy recesszióban,
de ilyen jellegű ipari munkahelyekre később is szükség lesz, nem lehet mindenki IT-vállalkozó ebben az országban.
Van jelentősége annak a foglalkoztatási hatásnak, amit ezek a gyárak jelentenek.
Az a logika, hogy ha már nem lehet belső égésű motorokat gyártani, akkor az ott felszabaduló munkaerő átmegy az akkumulátoriparba?
Lesz egy ilyen folyamat. Pontos számításokra lenne szükség ennek meghatározásához, de ma úgy látom, hogy az elektromos átállással összességében álláshelyeket fog veszíteni az autóipar.
A társasági adó Magyarországon a legalacsonyabb, komoly állami támogatásokat kapnak a beruházók, miközben arról nem tudunk, hogy milyen vállalásokat tesznek mindezért cserébe: maguknak kell-e kiépíteniük az elektromos hálózatot, vagy telerakják-e az üzemek tetejét napelemekkel? Magának a gyártásnak kicsi a hozzáadott értéke, az igazi haszon a fejlesztésben van, de azt nem hozzák ide. Milyen gazdasági hasznuk lesz Magyarország számára ezeknek a gyáraknak?
Ezek a beruházások azért komoly gazdasági hasznot hoznak. Érkezik húszmilliárd euró befektetés az országba, az majdnem nyolcezermilliárd forint. Ez olyan megrendeléseket jelent az építőiparnak meg mindenkinek, aki ebben részt vesz, aminek komoly pozitív hatása van, főleg dekonjunktúra idején. Az állami támogatásoknál is azok arányát kell nézni: ha úgy vesszük, öt–hétszázmilliárd forinttal mozgósított a kormány nyolcezermilliárdos beruházást. Ekkora tőke megmozgatására magyar vállalatok nem képesek.
Ráadásul Európa leggyorsabban növekvő iparágába érkezik ez a pénz. A kérdés az, hogy kimaradjunk-e egy ilyen új és gyorsan fejlődő iparágból. Szerintem nem jó, ha kimaradunk. Nem becsülném alá a foglalkoztatási tényezőt sem, Debrecenben a BMW-vel, a CATL-lel, az EVE-vel, a többi e-mobilitási beszállítóval és az egyetemmel egy európai szinten is releváns e-mobilitási klaszter alakul ki, aminek akár a határon túl is hatása lesz. Az elmúlt években belekényelmesedett az ország abba, hogy nem volt munkanélküliség, de azt kívánom, hogy a következő generáció se tapasztalja meg, hogy milyen az, amikor 10-15 százalékos munkanélküliség van.
De ez alacsony hozzáadott értékű munka.
Ez jogos felvetés. De aki ezt problémaként azonosítja, az azt nem érti meg, hogy nem csak Magyarországról, egész Európából hiányzik az a tudás, ami képes arra, hogy ebben a leggyorsabban fejlődő iparágban magas hozzáadott értéket produkáljon. Nincsenek európai cégek olyan szinten, mint az ázsiaiak. Alacsony hozzáadott értékű szinten lehet most csak belépni ebbe az iparágba.
Arra számít, hogy idővel jelentősen nőhetnek a magyar hozzáadott értékek?
Igen, azon kell dolgozni, hogy ez megvalósuljon. Ez lehetséges Magyarországon is. Amikor az Audi elkezdett Győrben gyártani, az úgy nézett ki, hogy behoztak 99 százalék anyagot, amit aztán összeszereltek: egy százalék volt a hozzáadott érték. Kellett hozzá harminc év, de most már elmondhatjuk, hogy az autóiparban a magyar beszállítói részarány ötven százalék. Több száz magyar mérnök dolgozik már az Audinál, de a Bosch legnagyobb telephelyei és legtöbb fejlesztőmérnöke is Magyarországon van.
Azon kell dolgozni, hogy ezt a sztorit az akkumulátoriparban is megismételjük. Meg kell találni azokat a lehetőségeket, amik elvezetnek oda; ez a célja az akkumulátorszövetségnek is. Tagjaink nyolcvan százaléka olyan magyar kkv, amely keresi a helyét ebben az iparágban, hogy majd beszállítóvá tudjon válni, vagy egyéb szolgáltatásokat nyújtani nemcsak a magyar, hanem az európai, sőt a globális akkumulátoripari fejlesztésekhez is. Ezeknek a beszállítói képességeknek a csírái már megvannak, csak még nem elég erősek.
Ehhez kapcsolódóan: Győrffy Dóra közgazdász: „Nincs hozzáadott magyar érték az akkugyártásban”
Térjünk rá a fenntarthatóságra és a környezetvédelmi aggályokra.
Még a hasznokra egy pillanatra visszatérve: azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy ezek a cégek jelentős mértékű helyi adót fognak fizetni. Meg kell nézni Paksot, Százhalombattát. Ott próbáljon meg tiltakozni az atomerőmű vagy az olajfinomító ellen! Elkergetnék őket, és nem azért, mert az emberek annyira szeretik a benzinszagot, hanem mert nagyon sok helyi adót fizet a Mol. Azokért a környezeti kockázatokért cserébe, amit ezek a beruházások jelentenek, az érintett cégek olyan komoly adókat fizetnek, amiknek köszönhetően nagyon magas színvonalú ezeknek a településeknek az infrastruktúrája és egyéb körülményei. A leendő beruházásoknál ez még nincs meg, Gödön pedig elúszott ez a történet, mert ott az iparűzési adót kivették a rendszerből, és a megyéhez irányították.
Amikor majd a BMW meg a CATL elkezdi önteni az iparűzési adót a városi kasszába, és elkezdik támogatni a helyi iskolát meg a focicsapatot, akkor már másképp fognak rájuk tekinteni a helyiek is.
Gödön a környezetvédelmi tapasztalatok is rosszak.
Igen, de ott az adóelvonás miatt pont az a haszon, amit a lakosok elvárhattak a nagyobb környezeti terhelés miatt, hiányzott. Ha jól tudom, ebben változás következett be. De Ácson, Debrecenben, amikor majd a Huayou, a BMW meg a CATL elkezdi önteni az iparűzési adót a városi kasszába, és elkezdik támogatni a helyi iskolát meg a focicsapatot, akkor már másképp fognak rájuk tekinteni a helyiek is. Mert látni fogják, hogy van haszna is ezeknek a beruházásoknak – csak ezek a hasznok most még nem látszódnak.
Gödön azért elég rosszak a tapasztalatok, de máshonnan is jönnek hírek egészen komoly, akár halálos balesetekről is.
Mindenhol vannak balesetek, a közlekedésben, az olajiparban vagy éppen az építőiparban is.
Csak úgy tűnik, hogy nem elég erőteljes az ellenőrzés. Gödön betemették a talajvíz ellenőrzését lehetővé tevő kutat. Nem látni, hogy egy baleset után odamennének a hatóságok, vizsgálódnának, adott esetben komoly büntetést szabnának ki. Nincsenek olyan intézkedések, amelyek növelnék a lakosság bizalmát ezek iránt a beruházások iránt, miközben komoly tiltakozások vannak a helyiek részéről.
Természetes és fontos minden olyan kezdeményezés, ami azt célozza, hogy a helyi közösséget, amelynek hosszú távon együtt kell majd élnie ezekkel a környezeti kockázatokkal, bevonják ezeknek a beruházásoknak a kialakításába. Végig kell velük tárgyalni a feltételeket. Ez tényleg olyan, mint a házasság: egy kétoldalú viszony, ami nem fenntartható hosszú távon mindkét fél együttműködése nélkül.
Erre nem nagyon van példa, sőt. Épp most szüntették meg a kötelező személyes közmeghallgatásokat, nem látom, hogy megvalósulna az, amit most leírt.
Nem azt mondom, hogy ez most a helyzet, de ha azt kérdezi, hogy hogyan kellene, akkor azt mondom, hogy szerintem így. Az országnak nemzetgazdasági szinten jó, ha van egy biztonságos és fenntartható akkumulátoripari értéklánc.
De azt nem tudom elképzelni, hogy hosszú távon fenntartható legyen az üzemek működése anélkül, hogy ott helyben, ahol ezek a beruházások megvalósulnak, megegyezés legyen a beruházók és a helyi lakosok között.
Ennek az együttélésnek a költségei és hasznai egyensúlyban kell hogy legyenek.
Haszonoldalon van a helyi adó, a foglalkoztatás meg esetleg az, hogy a földterületet, ahol felépülnek a gyárak, tényleg a helyi gazdáktól vették meg – mert ha nem, az már probléma. Költségoldalon meg van a környezeti kockázat, de azt előre tisztázni kell, hogy hogyan fogják kezelni, ki fogja monitorozni az üzemek környezeti terhelését. Át kell beszélni ezeket a kérdéseket, be kell vonni a helyi civileket, az önkormányzatokat, ezzel teljesen egyetértek. Enélkül nem fog működni a dolog, és azt látom, hogy most már kezdik megérteni a beruházók is, Nyíregyházán és Ácson is rendszeres az egyeztetés a helyiekkel.
Ha kell, építsenek ki helyi, független monitoringrendszereket, fúrjanak kutat, mérjék a levegő minőségét, mindezt nyilvános felülettel, ahol a lakosok valós időben ellenőrizhetik az adatokat. Ezek ma már mind megvalósíthatók. Igaz, pénzbe kerülnek, de be kell vasalni a befektetőktől. A civilek erre vonatkozó felvetései teljesen jogosak.
Úgy tűnik, hogy olyan erős a kormányzati akarat, hogy lakossági támogatás nélkül is meg tudnak valósulni ezek a beruházások.
Megvalósulhat, de hosszú távon nem fog működni. Ahol ezeket a kérdéseket nem tisztázzák, ott állandó lesz a küzdelem a helyi lakosokkal, és az a beruházóknak sem érdekük. Ezt meg kell oldani mindenhol.
Kérdés az áramfelhasználás is. Az akkumulátorgyáraknak jelentős áramigényük van, ami szükségessé teszi pluszáramtermelési kapacitások kiépítését és egy komoly hálózatfejlesztést is.
Az áram nem probléma, több dolog miatt sem. Ezek a cégek többségükben megújuló energiát fognak igényelni. Egyszerűen a német autógyárak a német jogszabályok miatt meg fogják követelni a beszállítóiktól, hogy zöldenergiát használjanak.
Ha megvalósulnak a most tervezett beruházások, az akkumulátoripar áramfogyasztási többletigénye akár három-öt terrawattóra is lehet – ez egyébként sok, mert Magyarország áramfogyasztása olyan 45 terrawattóra egy évben. Ez tényleg sok. De csak azoknak a napelemes fejlesztési projekteknek, amelyek ma sorban állnak, hogy termelni tudjanak, az éves termelési kapacitása hat-hét terrawattóra lehet. Ez pedig már inkább lehetőség a magyar megújulóvillamosenergia-termelőknek, hogy ez a fogyasztási igény megjelent. Ha pedig nem lesz elég áramtermelés az országon belül, akkor a nagyfogyasztók majd megveszik a hiányzó árammennyiséget az európai piacról. Magyarország áram szempontjából a legjobban összekötött országok közé tartozik.
Akkor miért új gázturbinákat tervez építeni a kormány?
Ezt a kormánytól kell megkérdezni. Én azt tudom mondani, hogy az akkugyárak többletáramigénye a magyar megújulóenergia-fejlesztők szempontjából lehetőség, nem pedig kockázat.
Hálózatfejlesztésre napelemek esetén is szükség lesz.
Ha helyben kell hálózatot építeni, annak a költségét fizetik a beruházók, vagy ahol megígérte, ott az állam. Ez utóbbi esetben mindez benne van a befektetők idevonzásának költségében.
Ehhez kapcsolódóan: Kvíz: Hány Paks kell ahhoz, hogy akkumulátor-nagyhatalom legyünk?
A másik kérdés a víz, ami egyre nagyobb érték lesz a jövőben.
A Dunán például nem látom, hogy fogyna a víz.
Egyre több az aszályos időszak, ami megnöveli például a mezőgazdaság vízigényét is.
Amikor klímapolitikáért felelős államtitkár voltam, akkor készítettük el a Nemzeti Energia- és Klímaterv első változatát, ez 2020-ban jelent meg. Ennek részeként vizsgáltuk, hogy a klímaváltozás várhatóan milyen hatással lesz Magyarországra. E szerint a legnagyobb kockázatot a hőmérséklet-növekedés jelenti, az éves csapadékmennyiséggel kapcsolatban nem találtak kockázatot a szakemberek. Az előfordulhat, hogy az egyik év szárazabb, a másik csapadékosabb, a vízmegtartásnak tehát nagy jelentősége van.
De ezzel együtt a víz fontos, az akkumulátorgyártás vízigényes iparág. Az üzemek vízfogyasztását már azzal is lehetne csökkenteni, ha megemelnék a víz- és csatornaközmű díját – rögtön bevezetnének innovatív megoldásokat a fogyasztásuk csökkentésére. Van már ebben is pozitív példa, a CATL, de mások is tervezik szürkevíz használatát, azaz tisztított szennyvizet használnak majd hűtésre. Még ennél innovatívabb, a termelés során a víz körforgását maximálisan biztosító eljárás alkalmazását is el lehetne várni azon befektetőktől, akiknek nem nagyobb folyóvíz mellett van a telephelyük.
Az olyan helyeken, mint Debrecen, ahol komoly ipari klaszter alakul ki, ott pedig az intézményrendszerben, a helyi szakemberekben kell megbízni, hogy nem méretezik túl a vízfogyasztást az ottani vízbázishoz képest. Úgy tudom egyébként, hogy Debrecenben helyi szabályozás is korlátozza a napi vízfogyasztást.
Ehhez kapcsolódóan: „Ha le kell lőnöm a lovaimat, akkor majd lelövöm, aztán majd jövök én, ennyi” – Aszály és reménytelenség a magyar félsivatagban
A mostani tervek szerint 2027-re összesen 194 gigawattóra teljesítményű akkumulátorgyár lesz Magyarországon. Ön szerint mennyit akkumulátorgyárat bír el az ország? Belefér ez a 194 gigawattóra Magyarország kapacitásába?
Meg kell tudni oldani, hogy fenntartható legyen munkaerő, áram- és vízfogyasztás szempontjából is. Nem hiszem, hogy Magyarország összeroppanna ennek a súlya alatt. Az iváncsai akkumulátorgyár hatalmas, de töredéke a százhalombattai Mol-finomítónak. A CATL debreceni telephelye harmada a BMW által használt területnek.
Sok vita lesz még az akkumulátorok újrahasznosításával kapcsolatban, hogy mi fog történni az újrahasznosítás során keletkező veszélyes anyagokkal. Ezek elhelyezésére nem biztos, hogy van elegendő kapacitás Magyarországon, ezen a területen mindenképp fejlesztésekre van szükség.
Beszélni kell majd arról, hogy ezek hol és hogyan fognak megvalósulni, mert ez fontos kérdés.
Saját személyes szerepvállalását tekintve mint a Magyar Akkumulátor Szövetség elnöke mivel lenne elégedett mondjuk tíz év múlva az akkumulátoriparral kapcsolatban?
Előremutató, hogy Európa és Magyarország kitűzte azt a célt, hogy gazdasága klímasemleges legyen. Ez az átállás nem tud megvalósulni bizonyos áldozatok nélkül, szükség van jelentős beruházásokra, ennek része az akkumulátoripar is.
25 év múlva a magyar akkuipar úgy működjön, mintha Németországban lenne.
Akkor lennék elégedett, ha a klímasemlegességre való átállást Magyarország is meg tudná valósítani úgy, hogy ebből gazdaságilag hasznot húz. Ha a magyarországi akkumulátoripar környezeti és társadalmi szempontból is fenntartható módon, magas magyar hozzáadott értékkel működik, az sikernek tekinthető.
A Magyar Akkumulátor Szövetségnek is az a célja, hogy 25 év múlva a magyar akkuipar úgy működjön, mintha Németországban lenne, negyven-ötven százalékos hozzáadott értékkel, szervesen integrálódva a magyar kutatási és oktatási intézményrendszerbe. Ebben az esetben ez egy jó sztori lesz.
