Alekszandr Rojnasvili nehéz gyermekkora és tönkrement házassága után az orosz uralom alatti Kaukázus legértékesebb képeit készítette.

1880-ban Tbiliszi poros külvárosában Alekszandr Rojnasvili megállította kocsiját, és fiatal feleségéhez fordult. „Mától nem vagy többé a feleségem, és én sem vagyok többé a férjed” – mondta neki.

Miután a megdöbbent asszony leszállt a kocsiról, Rojnasvili továbbindult kelet, a mai Azerbajdzsán felé, kocsijában fényképészeti felszereléssel.

Miután boldogtalan házassága véget ért, Rojnasvili soha többé nem alapított családot, ehelyett a Kaukázus és szeretett hazája, Georgia (akkor Grúzia) kultúrájának és tájainak megörökítésére fordította az energiáit.

Rojnasvili 1846-ban született a közép-georgiai Dusetiben. Miután fiatalon elvesztette apját, Tbiliszibe vándorolt, ahol bizonytalan jövő várt rá.

Végül feltalálta magát Tbilisziben; egy orosz stúdiófotós asszisztenseként tanulta meg a fotózás új mesterségét.

Hamarosan saját vállalkozást alapított; ő lett az első georgiai származású hivatásos fotós.

Rojnasvili portréstúdiója sikeres volt, de hamarosan arra vágyott, hogy a fényképekkel megszállt hazája kultúráját dokumentálja.

Százötven évvel pályafutásának legtermékenyebb korszaka után a georgiai Nemzeti Parlamenti Könyvtár engedélyezte a Szabad Európának, hogy hozzáférjen Rojnasvili legszebb fotóihoz az archívumában.

A nagy felbontású fényképek lenyűgöző, gyakran meglepő betekintést nyújtanak az orosz uralom alatti Kaukázusba.

Georgij Dzsavahisvili georgiai történész a Szabad Európának elmondta, hogy Rojnasvili azért volt kivételes, mert egy erősen osztálytudatos társadalomban érte el, amit elért.

„A paraszti származású Rojnasvili a saját tehetségével tudott sikereket elérni” – mondta.

A történész szerint viszonylag kevés információ áll rendelkezésre Rojnasvili életéről a feleségétől való, 1880-as, út menti elválását követően, de az ismert, hogy több évig vándorolt Dagesztánban, és fényképezett.

Egy XIX. századi georgiai sajtójelentés szerint Rojnasvili számára, aki „a Kaukázus-hegységben kutatott elfeledett tárgyak és történetek után”, Dagesztán különös vonzerővel bírt.

A fotós dagesztáni expedíciója valószínűleg anyagilag is nyereséges volt.

Az orosz társadalmat lenyűgözte Dagesztán, miután a Kreml 1864-ben, a hegyi törzsekkel évtizedekig tartó elkeseredett konfliktus után meghódította a területet.

„A Kaukázus Oroszország számára a XIX. században az egzotikum, a szépség és a borzalom helyszíne volt egyszerre” – mondta Dzsavahisvili a Szabad Európának.

Abban az időben, amikor Rojnasvili a kamerájával bebarangolta a régiót, „az orosz társadalom a kaukázusiakat csak az irodalomból és a festészetből ismerte” – tette hozzá.

A georgiai fotós bejárta a mai Örményországot és Azerbajdzsánt is.

Barangolásai során Rojnasvili különböző tárgyakat kezdett gyűjteni, és megfogalmazódott benne a georgiai kulturális nemzeti múzeum létrehozásának gondolata.

„Szinte nincs olyan nemzet az Orosz Birodalmon belül, amelynek ne lenne saját háza vagy múzeuma – írta. – És mi, akiknek van dicső múltunk, művészetünk, műveltségünk, még csak nem is gondolunk arra, hogy ilyen nemzeti házat hozzunk létre, hogy a jövő nemzedéke láthassa a múlt dicsőségét” – jegyezte meg a vándorfényképész.

„Körülbelül ötszáz dolgot vásároltam ellenségeinktől, és elhoztam őket szülővárosunkba azzal a szándékkal, hogy nemzetünknek adjam, hogy létrehozzak egy grúz nemzeti múzeumot” – írta élete vége felé Rojnasvili.

„Hat év telt el azóta, hogy elhoztam a tárgyakat, és sajnos nem sikerült olyan intézményt találnom hazánkban, amely akár csak ideiglenesen is tárolhatná ezeket a csodálatos és ritka tárgyakat” – tette hozzá keserűen.

Alekszandr Rojnasvili 1898 májusában, ötvenkét évesen váratlanul meghalt. Végrendeletében minden vagyonát, beleértve az utazásai során szerzett kulturális kincseket, a Grúziai Műveltségért Társaságra hagyta.

Egy kortársa így írt róla: „Példát mutatott nekünk, grúzoknak, hogy mire képes egy ember, ha nem fél a körülményektől. (…) Alekszandr Rojnasvili méltóvá tette nevét arra, hogy hazája örök emléket állítson neki.”