Túl szoros határidők a havi elszámolás esetében, akadozó informatikai rendszer, megnövekedett adminisztrációs terhek, alacsony díjazás, vagyis kisebb haszon – ezekre panaszkodnak a Mol által felügyelt hulladékpiac szereplői. Hiába indult el másfél éve a koncessziós rendszer, még mindig sok gyerekbetegséggel küzd. A Mol koncessziós cége is reagált a felmerült problémákra: „Megoldjuk, megoldjuk, megoldjuk.”
Közel másfél év telt el a hulladékkoncessziós rendszer elindulása óta; 2023. július 1-jén rajtolt el, miután a kormány egy pályázat után 35 éves időtartamra leszerződött a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-vel (Mol). Ennek értelmében az olajipari vállalat leánycége, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) koordinálja a kommunális (lakossági) szemétszállítást és az intézményi (ipari) hulladékbegyűjtés, -feldolgozás, -kezelés nagy részét.
A lakossági szemétszállításban nem sok változás történt, nagyrészt azok az állami, önkormányzati szereplők szállítják el a szemetet, akik eddig, csak most már a MOHU alvállalkozójaként. Az intézményi piaccal viszont nagyot fordult a világ. Ebben a szegmensben korábban szabadon versenyeztek a cégek: ajánlatot tettek a hulladékbirtokosoknak, például egy élelmiszerláncnak, hogy elvihessék a csomagolási papírhulladékot.
A lánc azzal szerződött, aki a legtöbbet ígérte a kartonpapírért. A koncessziós rendszer elindulásával lényegében államosították az intézményi hulladékpiac jelentős részét, amelyet a MOHU kapott meg 35 évre. Most már csak ezzel a céggel szerződhet a hulladékbirtokos, megszűnt a verseny. A Mol leánycége dönti el, hogy kivel és milyen feltételekkel köt alvállalkozói szerződést. Akinek nincs szerződése a MOHU-val, nem üzletelhet koncessziós hulladékkal.
A korábban szabadpiaci elven működő intézményi résztevékenységhez tartoznak a cégeknél keletkező csomagolási és egyéb fa-, papír-, műanyag- és fémhulladékok.
Saját érdek
Az intézményi szegmens cégei az eddigi tapasztalatokat osztották meg a Hulladékgazdálkodók Országos Szövetségének (HOSZ) november végi konferenciáján. Höflinger Norbert az elektronikai szakosztály vezetője, egyben a HWD Recycling Kft. stratégiai igazgatója. Ez a cég az egyik legjelentősebb kereskedelmi hűtőbontó vállalkozás Magyarországon. „A hulladékkoncesszió másfél éve elindult. Ezen már nagyon változtatni nem lehet, együtt kell élni vele” – mondta. Szerinte a MOHU rendszerében túl sok a cikkszám, ami megnehezíti a napi ügyintézést. Példát is említett: a koncesszió indulásakor 43 cikkszám volt a fénycsőre, mára ez lecsökkent, de még mindig sok, az ügyfelek elvesznek a számokban. A hulladékbirtokos szeretne megszabadulni az elektronikai hulladékától, de amikor leadja a rendelést, nem tudja, melyik cikkszámot jelölje meg. A HOSZ elektronikai szakosztályának vezetője szerint még mindig sok gond van a MOHU informatikai rendszerével, bár az elmúlt másfél évben sokat javult a helyzet.
A műszaki specifikációban nem sikerült a koncessziós cégnek előrelépnie, a dokumentum legjobb tudomása szerint nem készült el, pedig már egy hónappal a koncesszió indulása előtt ígéretet kaptak a MOHU-tól. „Mindenki a saját gazdasági érdeke szerint bont, a maradékot pedig továbbadja a hasznosítóknak” – mondta. Szerinte a MOHU mennyiségi szemlélete miatt sok értékes anyag megy a kukába, hiányoznak ugyanis a rendszerből azok a kis cégek, ahol jól és hatékonyan, de kézzel bontanak.
Höflinger szerint az ágazatban a begyűjtések tekintetében még mindig nem érték el a koncesszió előtti szintet. „Az európai uniós direktívák miatt ez elég kritikus pont” – mondta, de hozzátette, hogy a rossz gazdasági helyzet miatt kevesebb hűtőt cseréltek le a vállalatok. Arról is beszámolt, hogy a MOHU a mai napig nem készíti el időben a teljesítési igazolásokat, emiatt csúsznak a kifizetések is. A MOHU nem minden esetben állítja ki a teljesítésigazolást a hónap lezárását követő 15 napon belül, ami ahhoz kell, hogy a cégek kiállíthassák a koncesszor felé a számláikat.
Szerinte komoly probléma az is, hogy amikor aláírták az alvállalkozói szerződéseket, „senki nem látta a nyolcvanszázalékos útdíjemelést, a minimálbér emelését, a 18 százalékos éves inflációt”. Amikor a cégek megkeresték a MOHU-t, hogy korrigálja a díjakat, arra hivatkozva utasították el őket, hogy a szerződések két évre szólnak. „Ezek jelentős költségek, nem beszélve arról, hogy a megnövekedett adminisztráció miatt pluszembert kellett felvenni.”
Ehhez kapcsolódóan: Az MGYOSZ szerint felkészületlenül lépett be a Mol a hulladékpiacra
A szállítást is komoly nehézségek övezik. „Nem sikerült megértetni a MOHU-val, hogy a hulladék nem olaj. Nem tudunk kompletten 24 tonnákat szállítani” – mondta Höflinger, aki szerint egy kamionra legfeljebb hat-hét tonna hűtő fér fel, és ezt ugyanannyiba kerül elszállítani egy 24 tonnás teherbírású kamionnal, mintha 24 tonnányi áru lenne rajta, csak éppen forint/kilogrammban nem ugyanott lesz. Emiatt elmondása szerint olyan anomáliák lettek, hogy kisebb mennyiségért senki sem akar kimenni, mert nem éri meg.
Az előadás közben bemutatott egy fotót egy nyerges vontató telepakolt pótkocsijáról, mert a koncessziós társaság azt várta el, hogy még hét tonna savállót tegyenek fel, mondván, a „lista szerint ráfér, mert csak tizenöt tonna van az autón”. Höflinger szerint sok probléma vár még megoldásra, de örömét fejezte ki, hogy elindult a párbeszéd.
Szlávik Mónika, a Tisza-Bérc Kft. környezetvédelmi tanácsadója, egyben a HOSZ Papírhulladék Szakosztályának vezetője műanyagos kollégáját helyettesítve tartotta meg beszámolóját. Ő is elmondta, hogy a cikkszámok folyamatos változtatása extrém terhelés alá helyezi a szereplőket. Mivel nincs műszaki specifikáció, nem tudni, hogy például „a papíros hulladékot hová kell besorolni, milyen cikkszám alá kell berakni”. Elmondása szerint korábban anyagfajtákra voltak felosztva, nem harminc-negyven cikkszámra kellett a cégeknek besorolniuk a műanyaghulladékot.
Öt nap
„A cikkszámok változása folyamatos problémát jelent kollégáink nagy részének, mivel a nyilvántartásokat vezetni és változtatás esetén javítani kell” – mondta Szlávik Mónika. Az is gondot okoz az adminisztrációban, hogy a havi zárásoknál öt naptári nap alatt kell a MOHU rendszereibe feltölteni az adatokat. Szerinte ez eleve nehézkesen működik, így a havi zárás esetében további probléma az extrém rövid határidő.
Nem könnyű betartani a kezelési műveletek feltöltésére rendelkezésre álló öt munkanapot. „Jellemző, hogy arra az adminisztratív feladatra, amelyre korábban egy embert alkalmaztunk, most két munkatársat kellett beállítani” – tette hozzá. Azt javasolta, hogy öt helyett tíz munkanap legyen a kezelési műveletek feltöltésére, míg zárás esetében tizenöt munkanapra nőjön az öt naptári nap.
Szerinte hiába a portál napi szintű kezelése, még mindig e-mailes, telefonos egyeztetés kell a kiszállítás-haszonanyag-vásárlás lebonyolításához. A szállítással sincsenek megelégedve a műanyagos szakosztályban. Elmondása szerint a felkészletezett anyagokat nem megfelelő ütemben szállítják el, nem életszerű, hogy egy kamionnyi anyagot kell legalább összegyűjteni egy szállításhoz. „A könnyű fajsúlyú anyagok kiszállításánál, mint az EPS vagy az EPE, teljes a tanácstalanság” – tette hozzá. Szerinte további bonyodalmat okozhat az időnként a valóságtól elrugaszkodott árazási rendszer, mivel sok esetben ezért nem szállítják el a kezelt hulladékot az előkezelő telephelyéről. Gondok vannak a kifizetéssel is; a MOHU esetében átlagosan kilencven nap alatt vagy azon túl történik meg az elszámolás.
Jövő nyáron fogja a MOHU újratárgyalni a szerződéseket. Szlávik szerint a jelenleg érvényben lévők szolgáltatási díjaiban nem jelennek meg a másfél év alatt bekövetkezett radikális változások, a közel harmincszázalékos béremelés, a banki tranzakciós illeték ötvenszázalékos emelése, az útdíjemelés, a pénzügyi biztosíték és a környezetvédelmi biztosítás költsége a hulladékgazdálkodást végzőknél, továbbá az infláció.
Hájos Tibor, a P.M.R. Kft. értékesítési vezetője, illetve a HOSZ Papírhulladék Szakosztályának vezetője arról számolt be, hogy a koncesszió indulása óta tíz-tizenöt százalékkal csökkent a begyűjtött papírhulladék mennyisége. „Az okát senki sem tudja, mindenesetre a határ menti begyűjtők arról számoltak be, hogy a lakosság inkább kiviszi a hulladékot, mert jobb feltételekkel és kevesebb bürokratikus teher mellett tudja eladni. Ez nagyon nagy probléma. Mindenkinek az az érdeke, hogy a Magyarországon keletkezett hulladék itt is legyen begyűjtve.”
Ehhez kapcsolódóan: A Mol-koncesszió ára: egy monitor hulladékdíja közel ötször drágább lett, mint Ausztriában
Arról is beszélt, hogy a cégek sok esetben még mindig nem tudják jól besorolni a hulladékot, vagy nem tudnak helyesen szelektálni, be kell vonni a területi vezetőket. Szerinte kevés az ösztönző, amit a MOHU fizet a hulladéktermelőknek. A piaci rendszerben sok esetben több pénzt kaptak, és gyorsabban, most kevesebbet, és lassabban jutnak hozzá, emiatt nem motiváltak. Bár az iskolai papírgyűjtés nem szűnt meg, az oktatási intézeteknek kacifántos a regisztráció: a tankerületi besorolás miatt az iskoláknak csak egy adószámuk van, holott különböző településeken vannak, emiatt nehezebb elvégezni.
Hájos Tibor is panaszkodott a cikkszámokra, amelyek nem minden telephelyen érhetők el, és a havi zárásokra rendelkezésre álló határidő is túl rövid. Szerinte bonyolult a megrendelések felvitele. „Nagy probléma, hogy ha feltöltünk valamit a partnerportálra, nemhogy mi, de még a MOHU sem látja. A kollégáim nagyon sokszor napokat töltenek el olyan e-mailek küldésével, hogy adjuk meg, amit már feltöltöttünk. – A MOHU rendszerében nagyon nehézkes a megrendelések felvitele, elmondása szerint kollégáik nagyon sok értékes munkaórát töltenek el vele. – Abszolút nem életszerű dolgokat várnak el. (…) A MOHU elvárása az, hogy zárt és fedett helyen tároljuk a hulladékot. Ez nagyon kevés esetben megvalósítható.”
Hajós szerint sokszor nagyon nehézkes, akadozik a hasznosítókhoz történő elszállítás, emiatt megteltek a tárolók, a nem megfelelő tárolás miatt pedig hulladékromlás következett be. Pozitívumként említette, hogy október óta a nedvességi reklamáció jóváírható a MOHU-nál.
Pénzügyi biztosíték
Boda Gábor, a MÉH Hulladékgazdálkodási és Környezetipari Zrt. általános igazgatója a HOSZ Vas- és Színesfém Hulladék Szakosztályának képviseletében azt mondta, hogy az előző felszólalókhoz képest nem tud újat mondani, „maximum máshogy tudom mondani”. Szerinte tagvállalataik azt tapasztalták, hogy a hulladéktermelők és a hulladékbirtokosok nem érdekeltek a szelektív gyűjtésben, sok esetben kevert hulladék szállítására adnak le megrendelést. Gondok vannak a cikkszámokkal, nehéz köztük váltani és szerződést módosítani az informatikai rendszerben. Egyre több az alacsony súlyú szállítás, folyamatosan nő a száz kilogramm alatti megrendelések száma. „Túl nagy a pénzügyi biztosíték és a biztosítás. Telephelyenként egy kisebb kereskedőnek, aki az akkumulátoron kívül semmilyen más veszélyes hulladékot nem gyűjt, tizenöt-húszmillió forint pénzügyi biztosíték kell, és további harmincmillió forint értékű biztosítással kell rendelkeznie” – mondta. (A pénzügyi biztosíték meglétét nem a MOHU találta ki, hanem egy 2023-as kormányrendelet írja elő.)
A szakember szerint a kisebb telepek esetében az akkumulátorok gyűjtésének fajlagos költsége elérheti akár a kilogrammonkénti ötven–kilencven forintot is. Úgy gondolja, hogy sok gyűjtőhely nem fogja megújítania az engedélyét, amikor lejár, mert nem gazdaságos. A MOHU által biztosított húszforintos kilogrammonkénti díj nem fedezi a költségeket, az adminisztrációs és telephelyi tevékenységet. A beérkező akkumulátorokat ugyanis kézi erővel, majd targoncával kell mozgatni, ládába rakni, tárolni, teherautóra rakodni. Eközben az intézményi szolgáltatók előfinanszírozzák a lakossági ösztönzőt (amely kilónként kétszáz forint feletti összeg) hatvan–kilencven napra, a MOHU csak ezután fizet.
A pénzügyi elszámolás nehézségeivel kapcsolatban példaként megjegyezte: a MOHU lassan dolgozza fel a teljesítési igazolásokat. Cégeihez több mint 1400 SAP-szám van hozzárendelve, több hétig tart a teljesítési igazolások ellenőrzése. „A MÉH Zrt.-nek kétezer cikkszáma van. Az a gond, hogy ez sok, és gyorsan változnak” – mondta. Elmesélt egy alkalmat, amikor egyik napról a másikra megszűntek a cikkszámok, a cégüknél viszont háromezer tonna hulladék volt a régi cikkszámokon. A munkatársainak két munkanapjuk ment rá arra, hogy megoldást találjanak a problémára.
Pedig a napi ügymenet sem egyszerű. A cégcsoportban kilencven telephely van, 2500 cikkszámmal és ötszáz szolgáltatási számmal dolgoznak, 168 Excel-fájlt kell feltölteniük. Ahhoz, hogy megfeleljenek a MOHU elvárásainak, naponta 85 munkaórát kell az adminisztrációra szánni, Boda Gábor szerint ez kilenc-tíz új munkavállaló felvételét jelentené. A cégcsoport azonban elég nagy ahhoz, hogy megérje fejleszteni egy programot, amely öt óra alatt automatikusan feltölti a kérd adatokat a MOHU rendszerébe. Pozitívumként említette a kötelező palackváltási rendszer (DRS) bevezetését, mert sokkal minőségibb fémhulladékot kapnak ezáltal, mint korábban.
Vermes Péter, az Éltex Kft. szakmai tanácsadója, a HOSZ Veszélyes Hulladék Szakosztályának vezetője azzal kezdte, hogy az ágazatban veszélyeshulladék-begyűjtőként működő cégek egy jelentős része nem szerződött le a MOHU-val. Ennek több oka volt; egyrészt túlzottan szigorúak voltak a szerződési feltételek, másrészt a begyűjtési díjak lényegesen alacsonyabbak, mint a valós önköltség. Elmondása szerint azoknál a hulladékbirtokosoknál, ahol a koncessziós időszak előtt e begyűjtők szolgáltattak, a koncesszió indulása óta elkezdett felhalmozódni a hulladék. A problémát év vége felé sikerült a MOHU-nak megoldani azzal, hogy több olyan körjáratot üzemeltető begyűjtővel is szerződést kötött, akikkel az induláskor még nem. Szerinte azok a cégek tudták elfogadni a szerződéses feltételeket a koncesszió indulásakor, akik más anyagáramban is szerződtek.
Az is gondot okozott a rendszer indulásakor, hogy nem sikerült szerződést kötnie a MOHU-nak a veszélyeshulladék-ártalmatlanítókkal (égetőkkel, lerakókkal). Ez problémát okozott a begyűjtőknek, mivel hónapokig tárolniuk kellett a veszélyes csomagolási hulladékot. Később megkötötték ezeket a szerződéseket, aminek köszönhetően megindulhatott a kiszállítás. Elmondott egy példát is. Sokáig nem született megoldás a spray-s flakonok ártalmatlanítására, csak az idei második félévben sikerült szerződést kötni egy kezelővel, aki ütemezetten elkezdte mentesíteni a telephelyeket – a valahol több mint egy éve tárolt – flakonoktól.
„A veszélyes hulladék annyiban speciális, hogy nem nagyon lehet kivinni az országból, így más hulladékfajtával ellentétben nem jöhet szóba az átadás a külföldi hasznosítónak – mondta Vermes Péter. Arról is beszélt, hogy nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a veszélyes hulladékokra, speciális körülmények között, zárt térben lehet csak tárolni. – Ha megtelnek a tárolók, és a MOHU nem szállítja el, akkor a partnernél kell megtagadni az átvételt, nála fog felgyűlni.” Megemlítette, hogy csak egy évig lehet tárolni; a spray-dobozok esetében egy éven túli tárolás történt, ami a Büntető törvénykönyv szerint 2–8 év közötti szabadságvesztéssel büntethető.
Ő is megemlítette, hogy a koncesszió indulásakor erősen hiányos volt a cikkszámlista, ennek pótlása később megtörtént. A folyamatosan változó megnevezések gondot jelentettek azoknál a cégeknél, ahol nem manuális a feltöltés a MOHU rendszerébe. A teljesítésigazolások, így a számlák kiállítása kezdetben nagyon lassú volt, jelenleg már jobban működik. A MOHU partnerportálja rugalmatlan, nem lehetséges vagy körülményes a javítás, a módosítás, a törlés. Szerinte az új rendszer jelentős adminisztrációs terheket ró a szolgáltatókra és a hasznosítókra, illetve problémás a rendelések kezelése, a szállítások szervezése.
Ehhez kapcsolódóan: Nem fogadta el a szaktárca a Mol hulladékos cégének a beszámolóját
Dolgozunk rajta
„Az a célunk, missziónk, hogy minél jobb minőségű szelektív hulladék érkezzen be a rendszerbe, amit utána, előkezelést követően hasznosítani tudunk – mondta a konferencián Borsi Emese, a MOHU képviselője. Több ezer hulladéktermelőnél voltak kint idén. Év elején azt tapasztalták, hogy a hulladéktermelők által leadott megrendelések zömét átminősítik, és egy teljesen más cikkszámon kerül be a rendszerbe. – Ez nagyon magas arány volt, majdnem hetven százalék. Sok esetben azt tapasztaltuk, hogy a termelők sajnos nem feltétlenül tudnak kiigazodni a mi cikkszámrendszerünkön” – tette hozzá. Ezeket próbálták az alvállalkozóikkal, vagyis a konferencián részt vevő cégekkel közösen rendbe rakni. Szerinte sikerült csökkenteni, és bár vannak még ilyen jellegű problémák, de „dolgozunk rajta, hogy amit a termelő lead, az a valóságnak megfeleljen, tehát a kettő között párhuzam legyen”.
Elismerte, hogy a MOHU nem minden esetben tartja be a tizenöt napos határidőt a teljesítési igazolások jóváhagyásában. „Tudom, hogy ebben vannak elmaradások, dolgozunk rajta mi is, hogy minél gyorsabb legyen, ezért automata elszámolás bevezetését tervezzük. – Hozzátette: ehhez az alvállalkozók segítsége is kell. Szerinte ezért is fontos, hogy az alvállalkozók időben feltöltsék a rendszerbe a havi záráskor aktuális adatokat. Októbertől él az ötnapos feltöltési határidő, ez azt fogja eredményezni, hogy a MOHU időben tudja kiállítani a teljesítésigazolásokat. Azért is fontos a pontos adatszolgáltatás, mert a begyűjtési adatokból tudják kiszámolni, hogy mekkora összegű kompenzációra jogosult a hulladéktermelő. – Ha nem érkezik be adat, akkor nemcsak az elszámolással lesz fennakadás, hanem a kompenzációk elszámolásával is” – hangsúlyozta.
Elhangzott, hogy októberben került sor az aktívrendelés-alapú kiszolgálás általános bevezetésére. Jövő év első negyedében kerül sor az automatikus elszámolást támogató IT-fejlesztések átadására, majd a második negyedévben az automatikus számlázás általános bevezetésére.
A kérdés-felelet részben hangzott el a közönség részéről az a megjegyzés a MOHU terveit látva, hogy ezek szerint jövő tavasszal fogunk ott tartani, ahol tavaly nyáron kellett volna. A kérdező szerint előkészítetlenül indult el a koncessziós rendszer, aminek ők, a hulladékos cégek viselik a következményeit.
Runtág Tivadar, a MOHU operatív igazgatója megköszönte az együttműködést és a javaslatokat. „Én azért vállaltam el ezt a feladatot, mert úgy érzem, hogy van tennivaló. Dolgozunk rajta – mondta. Hozzátette: tudja, hogy nincs könnyű dolguk a hulladékos cégeknek, és nem akarja a MOHU sem nehezebbé tenni. – Aki elmondja, elégszer mondja el, megfelelő módon mondja el, és megvalósítható a javaslata, azt meghallgatjuk és megtesszük. Fogtok panaszkodni természetesen, dolgozunk. Köszönöm szépen.”
Miután sokan panaszkodtak arra, hogy a havi zárás esetében túl kevés az öt naptári nap, Runtág azt mondta, hogy meg fogják tartani a határidőt, ez biztosítja ugyanis azt, hogy folyamatos legyen a rögzítés, a teljesítésigazolás kiállítása és a szolgáltatás. Szerinte amikor azt mondják, hogy köszönjük a felvetéseket, az azt jelenti, hogy köszönjük a felvetéseket. „Vannak dolgok, amiket tanulunk, vannak dolgok, amit önök is tanulnak vagy közösen tanuljuk vagy nem tanuljuk meg” – tette hozzá.
