Október 22-én Jelena Mihajlova és élettársa, Makszim házasságot kötött Pitalovo város anyakönyvi hivatalában (a ZAGSZ-ban), a Lettországgal határos Pszkov régióban. A sietve megszervezett esküvőre mindössze néhány nappal azután került sor, hogy Makszimot behívták harcolni Oroszország Ukrajna elleni háborújába a Vlagyimir Putyin elnök által szeptember 21-én elrendelt mozgósítás keretében.
„Soha nem gondoltam volna, hogy minden ilyen gyorsan fog történni – mondta Mihajlova. – Nem voltunk felkészülve az esküvőre, de az események arra kényszerítettek minket, hogy összeházasodjunk (…) Nem cseréltünk jegygyűrűt, mert nem volt pénzünk megvenni. Úgy döntöttünk, hogy majd később vesszük meg, amikor visszajön, és remélhetőleg kifizetik neki legalább a beígért pénz egy részét.”
„Nincs sok jövedelmünk – folytatta a nő. – Makszimnak nem igazán van munkája, de alkalmi munkákból boldogul. Mostanában szerelőként dolgozik. Most az a legfontosabb, hogy összegyűjtsük a férjemnek szükséges dolgokat. Vettem neki meleg zoknit és ruhát, hogy legyen, amikor odaküldik.”
Mihajlova története korántsem egyedülálló. Amióta Putyin bejelentette a mozgósítást, gyakorlatilag az ország minden régiójában megugrott a házasságkötések száma. A legtöbb régióban a mozgósított katonák még aznap megházasodhatnak, amikor benyújtják a papírokat. Egyes régiók buszokat szerveztek, hogy a katonákat és menyasszonyukat a gyűjtőbázisokról a legközelebbi házassági anyakönyvi hivatalba szállítsák, míg máshol ideiglenes házasságkötő-termeket rendeztek be a bázisokon.
Mihajlova indítéka, amiért férjhez ment Makszimhoz – akivel immár 19 éve él együtt, és két gyermeket nevel – szintén jellemző. „A mozgósítás egy kicsit ijesztő – vallotta be a Szabad Európa orosz regionális hírszolgálatának. – Bármi megtörténhet vele. Mindenesetre a törvényesen házas feleségeknek több joguk van, ezért úgy döntöttünk, hogy hivatalossá tesszük a kapcsolatunkat.”
„Futószalagon adjuk össze őket”
A feleségek hétmillió rubelig (115.000 dollárig) terjedő kifizetésre jogosultak, amennyiben férjük elesik, vagy hárommillió rubelig, ha megsebesülnek a harcban. Az állam fizeti a házastársak szállítását és szállását is, hogy meglátogathassák a sebesülteket a kórházban. A mozgósított katonák családja számára pedig régiótól függően ötvenezer és százötvenezer rubel (815 és 2450 dollár) közötti egyszeri kifizetés jár.
A pitalovói körzet mozgósításért felelős helyettes vezetője, aki a harci zóna közelében élő rokonai védelmében kérte, hogy ne nevezzük meg, azt állítja, hogy körzetében az egekbe szökött a mozgósított katonák esküvőinek száma. „Futószalagon adjuk össze őket, egyszerre több párt” – mondta. Megemlíti azt is, hogy a mozgósított katonák sorban állnak a közjegyzői irodák előtt, hogy végrendeletet nyújtsanak be, mielőtt elvinnék őket.
A Mediazona nevű független orosz sajtóorgánum tanulmányt készített az országos házasságkötési hullámról. A regionális anyakönyvi hivataloktól begyűjtött adatok alapján úgy becsülte, hogy szeptember 21. óta legalább 492 ezer férfit mozgósítottak. Burjátföldön, egy elszegényedett dél-szibériai régióban, amely már a mozgósítás előtt is aránytalanul sok katonával járult hozzá a Kreml ukrajnai inváziójához, az esküvők száma a mozgósítás bejelentése előtti heti 83-ról a mozgósítást követően heti 662-re emelkedett.
Összességében a 75 régió, amely a Mediazona számára elküldte a házasságkötési adatokat, 31 ezer mozgósított katona esküvőjét bonyolította le a Putyin szeptember 21-i bejelentését követő négy hétben. Az asztraháni helyi média arról számolt be, hogy csak október 22-én rekordszámú, 104 pár kötött házasságot. A szibériai Altaj régióban található Kamen-on-Ob városából 71 házasságkötést jelentettek szeptember 21. és október 15. között, szemben a tavalyi év azonos időszakában kötött 23 házasságkötéssel.
A kelet-szibériai, Bajkálon túli régióban is rekordszámú esküvőről számoltak be szeptemberben és októberben. „A regionális anyakönyvi hivatal dolgozói gyorsított eljárásokat folytattak le aznap, amikor 1211 mozgósítási értesítést kézbesítettek” – írta a helyi közigazgatási lap.
Anton Pinezsanyinov az északi arhangelszki terület Kotlasz városában született. Olyan gyorsan mozgósították és küldték egy leningrádi régióban található bázisra, hogy nem volt ideje feleségül venni régi élettársát Mariját, akitől két fia is van.
Marija azonban elutazott Pinezsanyinov bázisára, hogy az esküvőt egy szentpétervári anyakönyvi hivatalban (ZAGSZ) kössék meg, miután Alekszandr Beglov szentpétervári kormányzó utasította a tisztviselőket, hogy gyorsítsák fel a mozgósított katonák esküvőjét.
Larisza Szolovjova, akinek a fiát szintén gyorsan mozgósították Kotlaszból, a Szabad Európának elmondta, hogy a helyi ZAGSZ elutasította fia kérelmét, mivel a tisztviselők ragaszkodtak az egy hónapos várakozási idő érvényesítéséhez. „A fiam nyári táborba megy? – kérdezte. – Háborúba megy. De a bürokraták nem hajlandók háborús tempóban dolgozni (…) Nem mondom meg a fiam nevét – az ellenségnek nem kell tudnia. Nagyon aggódom érte.”
Szergej Civiljov, Kemerovo régió kormányzója október 13-án hét mozgósított katona esküvőjét szervezte meg és vezényelte a szibériai Omszk városában, miközben öltönyén egy nagy latin Z betűs kitűzőt, a Kreml ukrajnai inváziója támogatásának jelvényét viselte.
„Csak hogy ennek az egésznek vége legyen”
Szeptemberben 34 pár kötött házasságot az északnyugat-karéliai Kosztomuksa városában. Köztük volt Anna Vasziljeva és mozgósított férje, Alekszej. „Amikor bejelentették a mozgósítást, még nem voltam biztos benne, hogy szeretem őt – vallotta be Vasziljeva a Szabad Európának. – Épp csak elkezdtünk randevúzni és ismerkedni. Azonban amikor megjött a behívója, az mindkettőnket megrázott, és megértettük, hogy szeretjük egymást.”
„Utánamentem a tveri bázisára – folytatta. – Adtak neki szabadságot az egységétől, mi pedig elmentünk a központi anyakönyvi hivatalba, megmutattuk az értesítést, és összeházasodtunk. Nagyon hosszú volt a sor, és sokáig kellett várakoznunk. Fülledt és kényelmetlen volt.”
Vasziljeva azt mondja, hogy az esküvő után sör és kolbász mellett megpróbálta meggyőzni a férjét, hogy ne menjen a háborúba. „Mondtam neki, hogy utazzon Georgiába, vagy bújjon el valahol, ahogy más karéliai férfiak tették – mondta. – De ő visszautasította. Neki és nekem nagyon különböző nézeteink vannak az életről és a mostani eseményekről. Az egységét a Wagner magánkatonai cég tapasztalt kiképzői komoly agymosásnak vetették alá.”
„Amikor elváltunk, azt mondtam neki, hogy maradjon ember, bármi történik is – tette hozzá. – Ne kínozzon meg senkit, ha egy ukrán megadná magát neki. Elküldtem, de nem hiszem, hogy visszajön, bár telefonon állandóan mondom neki, hogy várom, és haza kell jönnie. De nem vagyok biztos benne, hogy ugyanaz a jó és kedves fiú marad, akit oly régóta ismerek.”
A lett határhoz közeli Pitalovóban Jelena Mihajlova egyedül maradt a két fiával. „Ki fog minket etetni? – kérdezte. – Elment. Van két fiunk. Ki fogja felnevelni őket? És a legidősebb fiunkért is aggódom, aki 17 éves. Nem volt szükségem esküvőre. Nincs szükségem semmire. Csak arra, hogy ennek az egésznek vége legyen.”
„Úgy akarunk élni, ahogy korábban éltünk” – mondta.
