Csak azt látták, hogy az utcán kéreget cigit és sört még a kilencedik hónapban is. A szociális munkások is csak a magzatot akarták megmenteni, hátha őt még időben sikerülhet. Nem úgy, mint az anyját, akit mindenki magára hagyott a bajban.
„Milyen anya az ilyen?”
Van egy iskola. Odajár a három csibe (értsd: lányaim) közül kettő. A szülők egymásnak estek a közösségi oldalán. Történt, hogy mikor az Emmi bejelentette az általános iskolák újranyitását, az anyatigrisek egy része annak adott hangot a neten, hogy azért a járványadatok nem túl megnyugtatóak, úgyhogy ők még nem engedik vissza a gyerekeiket, örülnének, ha lehetne digitálisan is folytatni a tanítást, tanulást. Erre viszont azok, akik visszaengedték csemetéiket, negatív megkülönböztetést vizionáltak, mert hogy az ő gyermekeikre nem tud majd a pedagógus úgy odafigyelni, ahogy az illik, ha közben ott a laptopja is, és abba is magyaráz az otthon ülőknek. Szó szót követett a kommentháborúban, a végére egészen elfajult a dolog. „Te nem is vagy anya, ha visszaengeded a suliba a gyereked”, és „Te milyen anya vagy, ha arra nem vagy képes, hogy otthon a pedagógus helyett tanítsd őt?”. Végül az egyik szülő feljelentette az iskolát, mert a fenti hozzászólás-cunamiból azt szűrte le: itt a tanárok meg akarják tagadni a munkát. Befenyítették hát a pedagógusokat fentről: ha mégis bekapcsolva marad az a laptop, annak súlyos következményei lehetnek rájuk nézve.
„Anyának alkalmatlan”
Van a városunkban egy nő. Mindig ugyanott szokott üldögélni, az üzletsor előtt. Sört és cigit kéreget. Tavaly is ezt tette, amikor elkezdett gömbölyödni a hasa. Az emberek mérhetetlen megvetéssel mentek el mellette, a város közösségi oldalain hosszú litániák születtek, hogy milyen anya az ilyen, akinek előbbre való saját rongyos szenvedélye, mint a gyermeke egészsége. Csak néhányan vették a fáradságot, és ültek le vele beszélgetni. Azoknak elmondta, hogy ő Sissy leszármazottja, és már vár rá a nagy örökség, egy szép kastély, de most veszélyben van, mert el akarják venni a gyermekét. Azaz a gyermekeit, akik fiúk lesznek. Legalábbis ebben reménykedik, ezért issza a sok-sok sört. Nem lehetnek lányok, az tragédia lenne. (Hogy miért, az később derült csak ki.)
A családsegítő emberei állandó készenlétben álltak, hogy ne az utcán szüljön, megfelelő időben kórházba kerüljön. Ez meg is történt. Vidéken adott életet a gyermekének, aki kislány lett, és akit a születése után nem sokkal elvettek tőle. Mert anyának alkalmatlan. Azóta megint ott üldögél, ahol korábban, és megint cigit vagy sört kér. És még mindig reménykedik az örökségben, egy jobb életben, ahol minden másképp alakul, mint az a valóságban történt. Ahol nem lesz családon belüli bántalmazás áldozata, ahol nem kényszeríti rá az anyja, hogy áruba bocsássa a testét, ahol van valaki, aki segít rajta és megmenti még időben. Ahol nem kell elszakadnia a világtól teljesen az elméjének, mert az nem olyan torz és brutális, hogy erre kényszerüljön. Egy másik, egy jobb világban, ahol mindez nem történik meg vele, lehet, hogy anyának sem lett volna alkalmatlan.
„Az anyák halhatatlanok”
Van egy vers, ami így kezdődik. Kicsit giccses, de anyának ez volt a kedvence, ezt szavaltam neki mindig anyák napjára. Huszonegy évvel ezelőtt, a kórházban is, ahol a testéből kilógó sok csőtől nem tudtam megölelni, úgyhogy csak a kisujját fogtam meg, annak idején így tanultam meg járni is.
Azóta megszülettek a lányaim és néha kérdeznek a mamáról, én meg, mint egy járni tanuló, csetlő-botló totyogó próbálom a legjobb szavakkal összefoglalni léte lényegét, leírni a mosolyát, ölelését. Nyilván minden egyes alkalommal felsülök ebben. A legnagyobb csibe viszont őrá emlékeztet. A szeme, az intelligenciája, a termete, a beszélőkéje, mindene. Az online oktatásnak hála idén egy számára új verset talált magától a neten, és azt mondta el anyák napjára. „Az anyák halhatatlanok. / Csak testet, arcot, alakot/ váltanak; egyetlen halott/ sincs közülük; fiatalok,/ mint az idő./ Újra születnek / minden gyermekkel; megöletnek / minden halottal – harmadnapra/ föltámadnak, mire virradna…” (Ratkó József: Zsoltár)
