A példátlan gyorsasággal lezajló gettósítás után néhány hét alatt a teljes vidéki zsidóságot – több százezren voltak – Auschwitz-Birkenauba deportálták. Mindössze néhány tízezren tértek vissza.
„Apus meglátta a hatalmas füstöt, az állomás feliratát: Auschwitz, és csak ennyit mondott: El vagyunk veszve”
1
A magyarországi zsidóságot már a német katonai bevonulás előtt is több jogkorlátozó intézkedés sújtotta. Zár alá vették a vagyonukat, elkobozták a műhelyeiket, üzleteiket, teljesen eltávolították őket a közszolgálatból és egyes értelmiségi foglalkozásokból (orvos, ügyvéd, tanár, színész, újságíró). 1944. április elejétől a zsidóknak megkülönböztető jelzést, hatágú sárga csillagot kellett viselniük az otthonukon kívül
2
„Gettósítás: első szakasz: 14 napi élelmet, továbbá legfeljebb 50 kg-os poggyászt, amelyben az ágyneműk, takarók, matracok súlya is benne foglaltatnak, vihetnek magukkal. Pénzt, ékszereket, arany- és más értéktárgyakat nem” – részlet a Baky László belügyi államtitkár által jegyzett rendeletből, amely alapján 1944. április 16-án megkezdődött a magyarországi zsidóság gettókba zárása
3
A Sztójay-kormány, a csendőrség és a rendőrség együttműködött az országba érkező, Adolf Eichmann vezette SS-szel a zsidók deportálásában
4
A gettókból gyalogmenetben vitték az embereket a pályaudvarra, ahonnan marhavagonba zárva szállították el őket a koncentrációs táborba