Magyar kutatók nemrég megbecsülték, hány ember életét menthette meg, hogy az ország jó részén sikerült határérték alá vinni az ivóvíz arzéntartalmát – ami mindenkinek hasznos, hasonló programokkal ugyanis óriási összegeket lehet spórolni az állami egészségügyi kiadásokon.
Geológiai okokból szerte a világon számos helyen lehet úgy arzénos az ivóvíz, hogy az érintett lakosság erről nem is tud vagy nem foglalkozik vele. Ez leginkább azért baj, mert a túl arzénos ivóvíztől bőr-, tüdő- és húgyhólyagrákosok lehetnek az emberek, és nő az iszkémiás szívbetegség miatti halálozás kockázata is.
Most is arzénos még a víz több településen
Magyarországon is vannak olyan területek, ahol még mindig határérték feletti az ivóvíz arzéntartalma. Az országban korábban 50 μg/l (mikrogramm/liter) volt a hatérték, de az EU-s csatlakozás miatt ezt le kellett vinni a WHO által javasolt 10 μg/l-es határérték alá.
Ez máig nem sikerült mindenhol, de a 2007-ben elindított, döntően EU-s pénzből megvalósított Ivóvízminőség-javító Program jelentős javulást hozott az ország nagy részén. Mára már kizárólag Csongrád-Csanád és kisebb részben Békés megye települései közül néhánynál maradt határérték feletti az ivóvíz.
Alább megnézheti, hogy például Makó és környéke maradt még arzénes víz szempontjából problémás. A projektet egyébként itt is évekkel ezelőtt lezárták, „lényegében minden készen van”, csak pont a víz maradt még szennyezett.
Megnézték, mennyi haszna lehetett
Magyar kutatók nemrég megjelent cikkükben azt vizsgálták, hogy a kevésbé arzénos ivóvíznek mekkora egészségügyi haszna lehetett Magyarországon.
Ehhez két időszakot hasonlítottak össze, a 2004–2007 közti adatokat több mint ezer magyar település lakói kapcsán, és ugyanazon a területen a 2014–17 közti adatokat. Összesen durván ezer településen volt megfelelő minőségű adat, ahol nagyjából hétmillió állampolgár élt.
Ehhez jó tudni, hogy az egész országot tekintve az első időszakban még 1,68 millió magyarországi lakosnál volt határérték feletti az arzén a csapvízben, 2017-re az uniós program hatására már csak durván 44 ezernél.
Az ilyen helyzet azért különösen előnyös a kutatóknak, mert a betegségek kialakulása igen bonyolult lehet, és az emberek is meglehetősen különbözők. Mást esznek, más mennyiséget isznak, általában máshogy élnek, és más a környezet is.
Ráadásul lehet, hogy máshogy is rögzítik az adatokat Indiában vagy Ausztráliában, mint mondjuk az Alföldön. A WHO például jelenleg annyit állít csak globálisan, hogy nem tudják biztosan, mekkora kockázatot hordoz a 10–50 μg/l arzéntartalmú víz fogyasztása, a kockázatok minimalizálása miatt javasolják a 10 μg/l-es határértéket.
Ugyanazon településeknél viszont jobban lehet bízni abban, hogy ezek a különbségek sokkal kisebbek, és pontosabban lehet mérni a hatásokat.
A vízminőségi program hatását megbecsülve a kutatóknak az jött ki, hogy a kevésbé arzénos víztől
évente 14 fővel csökkenhet a bőr-, 11–108 fővel a tüdő-, 11–103 fővel a húgyhólyag-daganatos megbetegedések száma. Ezeken túl évente 89 iszkémiás szívbetegség miatti halálesetet előzött meg a program.
Erősebb tudományos megalapozottságot kérnének minden hasonló állami programnál
Sándor János, a tanulmány egyik szerzője és a a Népegészség- és Járványtani Intézet igazgatója a tanulmány kapcsán arról beszélt az NNK-nak, hogy fontos lenne, ha nemcsak projektszerűen születnének hasonló tanulmányok, hanem minden, az emberek egészségét potenciálisan javító állami program tervezésénél és értékelésénél is megnéznék, mekkora egészégjavulás várható, utána pedig azt, hogy ez megvalósult-e.
„Intézetünk és a Nemzeti Népegészségügyi Központ együttműködése azt próbálta demonstrálni, hogy ez a megközelítés működik, és hasznos lenne Magyarországon is. A gond az, hogy erre csak egyes projektek szintjén van ma kapacitás hazánkban. Mi azt szeretnénk, ha ez a vizsgálat mintaként szolgálna, és a jövőben olyan kapacitásfejlesztések indulnának, amelyek révén el lehetne érni, hogy csak tudományosan megalapozott programok indulhassanak. Ennek köszönhetően valóban arra fordíthatnánk a pénzt és az energiát, aminek haszna lenne az emberek egészségének javításában” – mondta Sándor János.
A tanulmány készítői becsültek forintosított társadalmi hasznot is: szerintük a program révén elkerült egészségkárosodás miatti haszon évente nagyjából 450–950 millió euró (hozzávetőleg 200–400 milliárd forint) az országnak.
