Asraf Gáni – immár egykori – afgán elnök azelőtt menekült el Kabulból, hogy a tálibok elfoglalták volna a fővárost. Gánit mélységesen megosztó és goromba figurának tartották. Vezetési stílusa egy sor fontos embert idegenített el és kulcsszerepet játszott az afgán biztonsági erők összeomlásában.
Több ezer tálib harcos fogta gyűrűbe Kabult, a fővároson félelem és pánik söpört végig. A lakosok felkészültek a véres hatalomátvételre és arra, hogy visszatér az elnyomás a militáns iszlamista csoport uralma alatt.
A zsúfolt utcákon és a reptéren kitört káosz közepette a kormány és a politikai vezetők feszült tárgyalásokat folytattak a tálibokkal a hatalom békés átadásáról.
Asraf Gáni elnököt azonban sehol sem lehetett látni.
Miniszterei kétségbeesetten próbáltak kapcsolatba lépni vele, de nem tudták elérni az irodáját. Órákkal korábban a hatalmas nyomás alá került afgán vezető legközelebbi munkatársaival együtt titokban elmenekült a hatalmas kabuli elnöki palotából, és egy meg nem nevezett országba induló repülőgépre szállt.
Gáni, aki néhány nappal korábban még azt ígérte, hogy nem hagyja el Afganisztánt, augusztus 15-én, az ország szükségének órájában habozás nélkül távozott.
Erről még kabinetjének kulcsfontosságú tagjait, köztük Biszmillah Khan Mohammadi megbízott védelmi minisztert sem tájékoztatta.
„Hátrakötözték a kezünket és eladták az országot” – írta Mohammadi a Twitteren, amikor a döbbent tisztviselők megtudták, hogy főparancsnokuk elmenekült.
„Átkozott Gáni és bandája” – írta Mohammadi, utalva az elnök két legközelebbi bizalmasára, Hamdullah Mohib nemzetbiztonsági tanácsadóra és Fazel Fazlira, Gáni kabinetfőnökére, akik vele együtt távoztak.
Abdullah Abdullah, egy régi riválisa és a kormány második számú tisztségviselője azt mondta, hogy „Istennek kell majd őt felelősségre vonnia”.
Órákkal a menekülése után Gáni azt írta a Facebookon, hogy azért hagyta el az országot, hogy megakadályozza a „masszív vérontást”. Egyes jelentések szerint először Tádzsikisztánba vagy Üzbegisztánba repült – bár mindkét ország tagadta ezt –, mielőtt egy harmadik országba távozott volna. Augusztus 16-án késő estig ismeretlen volt a tartózkodási helye.
Hét év kaotikus kormányzás, és a demokrácia lehetősége szűnt meg
Gáni Kabulból történő menekülése – miközben a város komoly harc nélkül adta meg magát a tálib hatalomnak – a hatalomban eltöltött hét drámai és megosztó év végére tett pontot.
Elemzők szerint a 72 éves politikus nyers és autoriter vezetési stílusa fontos hatalmi posztokon lévő embereket idegenített el, ami hozzájárult az afgán biztonsági erők gyors összeomlásához és a kormány bukásához.
A tálibok azt követően söpörtek végig az országon, hogy május elején megkezdődött a nyugati erők végső kivonása. A militánsok mindössze egy hét alatt elfoglaltak több várost, a kormányerők a kezdeti harcok után visszavonulót fújtak vagy tömegesen adták meg magukat.
„Megosztó és nagyon népszerűtlen vezetése kihatott arra, hogyan vezették és tervezték a háborút” – mondta Ali Adili, az Afganisztán-elemző Hálózat nevű független kabuli szellemi műhely kutatója.
Gáni többször is elbocsájtotta és lecserélte az ország biztonsági apparátusának vezetését. Emellett félretolt néhány befolyásos személyt, például nagy hatalmú egykori hadurakat – pedig ők nagy tekintéllyel bírtak a tartományokban, különösen Afganisztán északi részén.
„A tálibokkal szembeni ellenállás kudarca az északi tartományokban annak az eredménye, hogy Gáni elidegenített magától vezető személyiségeket és meggyengítette a helyi hatalmi struktúrákat” – magyarázza Hameed Hakimi, a londoni székhelyű Chatham House külpolitikai intézet kutatója.
Hatalomra kerülése és bukása
Gáni, az egykori pénzügyminiszter 2014-ben nyerte meg a masszív szavazathamisítások és csalások vádja által kísért elnökválasztást. A keleti Logar tartományból származó, pastu etnikumú Gáninak a lehető legjobb képesítése volt ahhoz, hogy betöltse Afganisztán legmagasabb kormányhivatalát. A Világbanknál és az ENSZ-nél is dolgozott, sőt még könyvet is írt a bukott államok talpra állításáról.
Ám nem rendelkezett olyan alulról jövő támogatással, mint sok riválisa, és hosszú amerikai száműzetése során elveszítette a kapcsolatait – ezzel a hírnevét is – az afgán nép körében.
Nyugaton tanult tanácsadókkal vette körül magát, miközben elszigetelte magát a legfontosabb hazai érdekelt felektől.
Gánit etnikai kivételezéssel és azzal is vádolták, hogy kijátszotta egymás ellen az ország etnikai csoportjait.
Hakimi „klasszikus afgán populistának” nevezte, aki arra apellált, amit szerinte a közönség hallani akart.
„Felszínes populizmusa részben önhittségéből fakadt; azt hitte, hogy tudományos és antropológiai ismeretekkel rendelkezik a társadalomról, amelyet irányítani akart” – mondta.
„Emellett dühös elnök volt, aki képtelen volt uralkodni az indulatain és kordában tartani a nyelvét, amikor számára elfogadhatatlan tényekkel szembesült vagy amikor nem értettek egyet vele” – tette hozzá Hakim.
Torek Farhadi – korábbi kormányzati tanácsadó, aki régebben együtt dolgozott Gánival – az elnököt „bizonytalan” vezetőnek nevezte, aki nem volt hajlandó kompromisszumot kötni vagy engedni a hatalomból.
„Politikai lépéseit az vezérelte, hogy megtartsa a hatalmát – mondta Farhadi. – E folyamat során számos érdekelt felet elidegenített magától, hagyományos vezetőket és a technokratákat egyaránt.”
Az elnök, aki „ellopta a béke lehetőségét”
Gáni nem volt hajlandó tartani magát a hatalom megosztásáról szóló megállapodáshoz, amelyet 2014-ben írt alá választási riválisával, Abdullah Abdullahhal, és amely egy nyögvenyelősen működő, civakodó és megosztott nemzeti egységkormány létrehozásához vezetett.
Gáni megnyerte a 2019-es elnökválasztást, de a voksoláson rekordalacsony volt a részvételi arány, és széles körben hangzottak el csalásról szóló vádak. Közben a külföldi hatalmak és a hazai vezetők könyörögtek neki, hogy halassza el a választásokat, inkább fókuszáljon a tálibokkal folytatott béketárgyalásokra. Ő azonban elutasította ezt.
Az Egyesült Államok 2018-ban Katarban az afgán kormány bevonása nélkül közvetlen tárgyalásokat kezdett a tálibokkal. Tizennyolc hónappal később a felek kétoldalú megállapodást írtak alá, amelyben megállapodtak a külföldi csapatok kivonásáról.
Ez az alku aláásta Gáni kormányát, mivel nem volt a megállapodás részese. Az alku egyben arra is kötelezte, hogy szabadon engedjen ötezer tálib harcost. Gáni kezdetben ellenezte a tömeges szabadon bocsátást, de végül vonakodva elfogadta, viszont késleltette; ezzel hónapokra elakasztotta a béketárgyalásokat.
A békéről szóló alkudozás 2020. szeptemberi nyitánya után a bírálók azzal vádolták Gánit, hogy a hatalom megtartása érdekében többször is késleltette és aláásta a békefolyamatot.
Majdnem egy évvel később Gáni már nem a békét menedzselte Afganisztánban, hanem inkább a húszéves demokratikus kísérlet bukását, miközben a tálibok átvették a hatalmat az ország nagy része felett, és végül Kabult is elfoglalták.
„Gánira úgy fognak emlékezni, mint arra az elnökre, aki ellopta a béke lehetőségét az afgán néptől” – mondta Farhadi.
