Ji Veng kínai külügyminiszter nemrég közép-ázsiai körúton járt. A cél, hogy az amerikai vezetésű nemzetközi erők távozása utáni biztonsági vákuumban megerősítse Peking befolyását magában Afganisztánban és a térségben is.
A tálibok harci sikerei nyomán máris látványosan romlott az afganisztáni biztonsági helyzet. Részben ezzel magyarázható Ji Veng kínai külügyminiszter nagyszabású közép-ázsiai körútja.
Az egyhetes türkmenisztáni, tádzsikisztáni és üzbegisztáni látogatásra olyan pillanatban került sor, amikor a tálibok újabb területekről szorítják ki az afgán kormányerőket, miközben augusztus 31-re teljesen kivonják az országból az amerikai és NATO-csapatokat.
Veng igyekszik tovább erősíteni Peking növekvő befolyását a régióban, miközben tárgyal a tálibok és az afgán kormányerők fokozódó harcai miatt egyre aggasztóbb biztonsági helyzetről.
A tálibok offenzívája miatt Peking és a közép-ázsiai államok – valamint az Afganisztánban erősen érdekelt Irán, Pakisztán és Oroszország is – aggodalommal figyelik az „előszobájukban” kialakult fenyegetést. A szomszédok igyekeznek megakadályozni, hogy a konfliktus átlépje határaikat, és fokozzák a diplomáciai párbeszédet a szembenálló felekkel.
„Nem számítanék semmilyen áttörésre ettől az úttól, de Peking kihasználja az alkalmat, hogy világossá tegye regionális hatalmi ambícióit" – mondta Temur Umarov, a Carnegie Moszkvai Központ Kína Közép-Ázsiával foglalkozó szakértője a Szabad Európának.
Az út egy kétnapos türkmenisztáni látogatással indult, és Veng napirendjében ezt követően üzbegisztáni és tádzsikisztáni tárgyalások szerepeltek. A kínai külügyi főnök Dusanbéban, a tádzsik fővárosban részt vesz a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) külügyminisztereinek éves találkozóján, ahol a kínai külügyi szóvivő szerint az afganisztáni „csapatkivonás utáni korszakról” akar beszélni.
Kína sem tudja pontosan, mit szeretne Afganisztánban
Az SCO – a terrorizmus elleni küzdelemre összpontosító eurázsiai politikai tömb, amely Kínát, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Indiát, Pakisztánt, Oroszországot, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt foglalja magában.
Ez az egyik fő eszköz, amelyen keresztül Peking növelte befolyását Közép-Ázsiában és a tágabb régióban. És ez a befolyás most, az afganisztáni bizonytalan helyzet közepette tovább erősödhet.
Viszont Kína még mindig nem határozta meg, pontosan milyen jövőbeli szerepre is készül Afganisztánban.
Bár erős kártyákat tart a kezében, afganisztáni "stratégiája nem világos, sőt homályos" – mondta Umarov. Hozzátette, hogy „Kína nem akarja helyettesíteni az Egyesült Államokat" Afganisztánban, de nem is fogja majd vissza magát.
„A jövőben valószínűleg több [kínai] együttműködésre számíthatunk az afganisztáni konfliktus különböző feleivel, de csak akkor, ha az megfelel Kína regionális érdekeinek – mondta Umarov. – Kína számára a legfőbb cél, hogy az afganisztáni káosz az afgán határokon belül maradjon.”
Peking afganisztáni mozgásterét befolyásolja az is, hogy stratégiai kapcsolatot tart fenn Pakisztánnal, a tálibok fő támogatójával, és szoros kapcsolatokat ápol Iránnal is.
Közép-Ázsia kilátásai
Mindeközben Afganisztán közép-ázsiai északi szomszédai szintén tartanak attól, hogy megerősödik az államaikat is fenyegető iszlamista szélsőségesség. Ezek az aggodalmak a dusanbei SCO-csúcstalálkozón is terítékre kerülnek.
Türkmenisztán július 11-én nehézfegyverzetet telepített az afgán határ közelébe, a fővárosban, Asgabatban pedig tartalékosokat mozgósítotottak. Az elzárkózó és tekintélyelvű módon irányított országnak 804 kilométeres közös határszakasza van Afganisztánnal.
A türkmének július 10-én egy tálib küldöttséget is fogadtak – jelentette a Szabad Európa helyi szerkesztősége. A tálibok képviselői az elmúlt hetekben Iszlámábádba, Moszkvába és Teheránba is ellátogattak, hogy megpróbálják csitítani az amerikai kivonulás utáni biztonsági vákuum miatt aggódó szomszédos államok félelmeit.
Július 5-én Tádzsikisztán – amelynek 1357 kilométeres afgán határszakasza kétharmadát a másik oldalon már a tálibok ellenőrzik – 20 ezer tartalékos katonát küldött a határ felügyeletére. Emellett segítséget kért a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetétől (CSTO), attól a Moszkva által vezetett katonai szövetségtől, amelynek maga is tagja.
Közben Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban megjelentek a vereség elől a határon átmenekült afgán katonák.
Ahol Moszkva és Peking már riválisok
Tádzsikisztán kulcsszereplő a régió biztonságpolitikájában. Az országban egy kiterjedt katonai támaszponton mintegy hétezer orosz katona teljesít szolgálatot. Az afgán–tádzsik határ mentén egy kínai katonai poszt is található, amely Peking egyetlen katonai állása a térségben.
A létesítményeket jelentések szerint terrorellenes hírszerzésre használja a kínai állomány. Különösen az afganisztáni ujgur militáns csoportokra összpontosít, akiket Peking megfigyelés alatt akar tartani, és megakadályozni, hogy bejussanak nyugati, Hszincsiang tartományába.
Közben Moszkva továbbra is regionális katonai vezető szerepet tölt be, és „befolyási övezetének" tekinti Közép-Ázsiát. Bár Kína és Oroszország hasonlóan aggódik a regionális stabilitás miatt, a Kreml tart a nagyobb kínai katonai jelenlététől a térségben. Elemzők szerint a változó afganisztáni helyzet közepette Pekingnek ezt is szem előtt kell tartania.
„Azt hiszem, Moszkva nehezen fogadná el, hogy Peking legyen az első hegedűs a térségben" – mondta a Szabad Európának Nargis Kassenova, a Harvard egyik vezető kutatója, aki Kína térségbeli szerepével foglalkozik.
Kína és a tálibok
Miközben Kína szélesebb regionális ambíciókat dédelget, Afganisztánban elsősorban az ujgur fegyveresek jelenléte aggasztja, és az, hogy mindez hogyan hat ki a biztonságára.
A tálibok több évtizedes kapcsolatokat ápolnak az al-Kaidához kötődő szélsőséges ujgur csoportokkal. Pekinget különösen a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom nevű szervezet jelenléte tölti el aggodalommal.
Az Egyesült Államok és más országok korábban terrorszervezetté minősítették a csoportot, de a Trump-kormányzat 2020-ban ezt visszavonta. Kína ezt élesen bírálta.
Peking részben az ilyen szélsőséges csoportok létezésével próbálja igazolni a hszincsiangi elnyomást. A tartományban az ENSZ emberi jogi illetékesei szerint több mint egymillió ujgurt, kazahot, kirgizt és más muszlim kisebbségit internáltak fogolytáborok sokaságába, és az Egyesült Államok „népirtásnak” nevezte az az ujgurok kezelését.
A korábban Afganisztánban jelen lévő ujgur fegyveresek közül sokan az elmúlt években Szíriába vándoroltak át, de az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2020-as jelentése szerint több száz fegyveres maradt az országban.
A feszült múlt ellenére a tálibok eddig nem voltak hajlandók elítélni Kína hszincsiangi gyakorlatát, sőt, udvarolni kezdtek Peking kegyeiért és közölték: nem nyújtanak menedéket ujgur harcosoknak az általuk ellenőrzött területen.
„Látunk néhány kifinomult nyilatkozatot a táliboktól a Kínával való együttműködésről – mondta a Szabad Európának a kirgizisztáni székhelyű EBESZ Akadémia kutatója, Niva Yau. – Ez azt mutatja, hogy a tálibok érdekeltek abban, hogy Kína legitim erőként ismerje el őket."
A tálibok azzal is megpróbálták eloszlatni a pekingi aggodalmakat, hogy képviselőik a kínai és külföldi sajtó nyilvánossága előtt kijelentették: Kína „szívesen látott barát" Afganisztánban.
Szuhail Sahín tálib szóvivő július 8-án Katarban újságíróknak azt mondta, hogy a csoport ellenőrzése alatt álló afgán területeket nem fogják más országok ellen felhasználni, és hogy a tálibok nem avatkoznak be Kína belügyeibe.
Miközben Peking hivatalosan támogatja Asraf Ghani elnök kabuli kormányát, jelentések szerint nyomást gyakorol a tálibokra, hogy korlátozzák kapcsolataikat az ujgur militáns csoportokkal. Cserébe arra számíthatnak, hogy Kína akkor is pénzt fektet az afgán infrastruktúra fejlesztésébe, ha ők veszik át a hatalmat.
„A tálibok tudják, hogy hatalomra lépésük esetén szükségük lesz az államiság és a legitimitás elismerésére a szomszédoktól. Ez magában foglalja Közép-Ázsiát és Kínát" – mondta Yau.