Az Európai Parlament külügyekben illetékes bizottsága az EU–török együttműködés új formáinak megtalálására kérte fel az Európai Bizottságot. A parlamenti politikusok szerint ennek nem tagsági jogviszony keretében kell történnie, hanem egyes ügyek mentén, ahol közösek a célok és az érdekek. Ez a török közeledés nyílt elutasítása, kérdés, hogy értékelik majd Törökországban.
Párhuzamosan azzal, hogy Törökország kifejezte hajlandóságát arra, hogy támogassa Svédország NATO-tagságát, Recep Tayyip Erdoğan török elnök közölte: egyúttal szeretnének EU-tagok lenni. Ez a valóban váratlan megnyilatkozás nem aratott osztatlan sikert, bár az elemzők rámutattak arra, hogy a nagyon komoly gazdasági válsággal küszködő Törökország beláthatta: nagyobb üzleti sikereket érhet el a nyugati kapcsolatokkal. Ez az irányváltás egyúttal az Oroszországtól való elfordulás újabb állomása, vagyis egy komoly politikai üzenet Ankarából Moszkvába – és Moszkva szövetségeseinek az EU-n kívül és belül is.
Nem sokkal azt követően, hogy a török elnök bejelentette országa igényét az uniós tagságra, az Európai Parlament külügyi bizottságának tagjai kialakították ezzel kapcsolatos álláspontjukat. Ezt majd a plenáris ülés erősíti meg – várhatóan szeptemberben –, azonban a végeredményhez nem sok kétség fér. A mostani véleményt ugyanis 47 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és tíz tartózkodás mellett fogadták el.
Ehhez kapcsolódóan: Erdoğan az öböl menti arab államokban keres gyógyírt a gyengélkedő török gazdaságnak
„A csatlakozás nem folytatódhat”
Túlzott finomkodással nem lehet vádolni a dokumentumot, abban ugyanis a képviselők felszólítják az EU-t és Törökországot, hogy keressen alternatív módokat az együttműködésre.
„Hacsak nem történik drasztikus irányváltás a török kormány részéről, a jelenlegi körülmények között nem folytatódhat Törökország EU-csatlakozási folyamata” – állítják a külügyi bizottság EP-képviselői, ezért sürgetik az érintetteket, hogy törjenek ki a jelenlegi holtpontról, és találjanak „párhuzamos és reális keretet” az EU–Törökország-kapcsolatok folytatásához. Felkérik az Európai Bizottságot is, hogy vizsgálja meg a „kölcsönösen vonzó” keret lehetséges formátumait.
A jelentésben a képviselők megerősítik, hogy Törökország továbbra is az EU-csatlakozás jelöltje, a NATO szövetségese és kulcsfontosságú partner a biztonság, a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, valamint a migráció terén, hangsúlyozva, hogy elvárják Törökországtól a demokratikus értékek, a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartását és az EU törvényeinek, elveinek és kötelezettségeinek betartását.
A képviselők megragadták az alkalmat arra, hogy sürgessék Ankarát: minden további késedelem nélkül ratifikálja Svédország NATO-tagságát, hangsúlyozva, hogy az egyik ország NATO-csatlakozási folyamata semmilyen módon nem kapcsolható össze egy másik ország EU-csatlakozási folyamatával. A képviselők aláhúzták, hogy minden ország előrelépése az EU felé vezető úton továbbra is csak saját érdemei alapján történik.
A jelentésben a bizottság tagjai üdvözlik Törökország szavazatát az Ukrajna elleni orosz agressziós háború elítélése mellett az ENSZ Közgyűlésében, valamint a megtámadott ország szuverenitása és területi integritása melletti elkötelezettségét. Sajnálják azonban, hogy a törökök nem támogatják az ENSZ keretein kívüli szankciókat. „Törökországnak az EU közös kül- és biztonságpolitikájához való igazodási rátája történelmi mélypontra, hét százalékra süllyedt, így messze a legalacsonyabb a tagságra esélyes országok közül” – állapítják meg, utalva arra, hogy minden tagjelölt országnak kötelessége, hogy teljes mértékben átvegye az uniós külpolitikai döntéseket, intézkedéseket, és azonosuljon az álláspontokkal.
Az együttműködés szigetei
A képviselők elismeréssel szólnak Törökország azon erőfeszítéseiről, hogy továbbra is befogadják a világ legnagyobb, csaknem négymilliós menekültpopulációját. Üdvözölték a törökországi menekültek és befogadó közösségek EU-s finanszírozásának folyamatos biztosítását, és kifejezték határozott elkötelezettségüket a jövőbeni fenntartása mellett.
A februári földrengésre utalva a képviselők kijelentették, hogy az EU-nak továbbra is támogatnia kell Törökország lakosságát humanitárius szükségletei kielégítésében és újjáépítési erőfeszítéseiben. Hangsúlyozták, hogy az európai szolidaritás kézzelfogható javuláshoz vezethet a két fél közötti kapcsolatokban.
A jelentés előadja: a spanyol szociáldemokrata Nacho Sánchez Amor a szavazást követően kijelentette, hogy „a közelmúltban azt tapasztaltuk, hogy a török kormány megújította az EU-csatlakozási folyamat újjáélesztését. Ez nem geopolitikai alkuk eredményeként fog megtörténni, hanem akkor, amikor a török hatóságok valódi érdeklődést mutatnak az alapvető szabadságjogok és jogállamiság folyamatos visszaesésének megállítása iránt. Ha a török kormány őszinte ebben, azt konkrét reformokkal és tettekkel kell megmutatnia.”
Ehhez kapcsolódóan: A svéd alkuban csúcsosodott ki Törökország új keletű nyugati fordulata
Soha véget nem érő történet
Törökország 1999 decemberében kapott uniós tagjelölti státuszt. Az EU és Törökország 2005 októberében megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, azonban a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok terén Törökországban tapasztalható folyamatos visszalépés miatt 2018 júniusa óta megrekedtek az EU és Törökország közötti csatlakozási tárgyalások.
Ezt megelőzően az EU és Törökország 12 csatlakozási ülést tartott. A legutóbbi, 2016. június 30-i ülésen a konferencia keretében megnyitották a tárgyalásokat a pénzügyi és költségvetési rendelkezésekkel foglalkozó 33. fejezetről. 2006-ban a tanács arra jutott, hogy nem fog sor kerülni nyolc olyan fejezet megnyitására, amely releváns a Törökország által Ciprus tekintetében alkalmazott korlátozások szempontjából, és további fejezetek ideiglenes lezárására sem fog sor kerülni mindaddig, amíg Törökország nem teljesíti az EU–Törökország társulási megállapodás (ankarai megállapodás) kiegészítő jegyzőkönyvével kapcsolatos kötelezettségvállalásait.
Végül az összesen 35 fejezetből 16 fejezetet nyitottak meg. Eddig mindössze egy fejezetet zártak le – ez a tudomány és kutatás területére vonatkozik.
2018 júniusában a tanács megállapította, hogy Törökország még jobban eltávolodott az EU-tól, ennélfogva gyakorlatilag leálltak a török csatlakozási tárgyalások, és egyetlen további fejezet megnyitását vagy lezárását sem lehet fontolóra venni.
