A 2017-ben világszerte elindult MeToo mozgalom hatásait szerette volna lemérni az Európai Parlament abból, hogy milyen intézkedések történtek ennek hatására nemcsak a tagállamokban, hanem az uniós intézményeken belül is. Az eredményt mondhatjuk lesújtónak. Úgy tűnik, szavak szintjén nagyon erős az európai közösség, a tényleges fellépés, illetve bármiféle eredmény azonban még várat magára.
„Sokkal többet tudunk már a témáról, de a szavak önmagukban nem elegendők, sokkal többet kell tennünk a jelenség ellen, ezzel tartozunk a jövő generációjának” – mondta Michal Šimečka szlovák liberális képviselő, a szexuális zaklatás elleni küzdelemről szóló jelentés készítője az Európai Parlament plenáris ülésén. Hozzátette, hogy a jelenség világszerte jól ismert, és azt is lehet tudni, hogy az áldozatok kilencven százaléka nő, sőt a 15 éven felüli nők 55 százaléka tapasztalt életében zaklatást. Šimečka szerint az EP-ben zéró tolerancia kell, és oda kell figyelni az áldozatok kárpótlására is. Ennek érdekében azonban a zaklatásokat elszenvedők körében meg kell törni a hallgatást, mert az EP-ben is több ügy van, mint amennyit jelentenek. Utóbbit támasztja alá Evelyn Regner képviselő megállapítása, aki arról beszélt, hogy az Európai Parlamentben csak két belső eljárás indult, persze nehéz megítélni, hogy mennyi lenne indokolt. Csalódottan szólalt fel a német zöldpárti Terry Reintke, aki azt mondta, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. „Hat éve beszélünk az EP-n belüli visszaélésekről, és amit most megfogalmaztunk, az pontosan azokat tartalmazza, mint a hat évvel ezelőtti állásfoglalás.”
Biztonságos munkakörnyezet
A parlament nagy, háromnegyedes többséggel, 468 igen szavazattal, 17 nem szavazattal és 125 tartózkodás mellett fogadta el a jelentést. A dokumentum kiemeli, hogy bár a kormányok és szervezetek változtatásokat eszközöltek a szexuális erőszak elleni küzdelem és az áldozatok támogatása érdekében a MeToo mozgalom 2017-es elterjedése óta, néhány EU-országban alig vagy egyáltalán nem történt előrelépés. A közös álláspont szerint a nemi alapú erőszakot az uniós jog szerint bűncselekménynek kell tekinteni, a szexuális zaklatásnak pedig büntetendőnek kell lennie.
A parlament felszólítja a tagállamokat, hogy proaktívan vezessenek be olyan jogszabályokat és politikákat, amelyek a szexuális erőszak és zaklatás kezelésére irányulnak. Ezek jelenleg nincsenek uniós szinten meghatározva és kriminalizálva, ami azt jelenti, hogy az érintettek nem ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek a különböző tagállamokban. A munkaadóknak intézkedéseket kell tenniük a biztonságos munkakörnyezet biztosítására, figyelembe véve a távmunkát és a Covid–19-világjárvány tanulságait – mondják az EP-képviselők. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy minden munkavállaló szerződésének kezdetekor tájékoztatást kapjon a zaklatás elleni eljárásról és politikáról.
Ehhez kapcsolódóan: Közösségi média – Az amerikai tiszti főorvos tanácsai tizenéveseknek és szülőknek
Házon belül
2018 óta az Európai Parlamentben megerősítették a zaklatás megelőzésére és leküzdésére irányuló intézkedéseket, de az EP-képviselők szerint még többet kell tenni a bejelentési eljárások tudatosítása és az áldozatok rendelkezésére álló támogatás érdekében, hogy a zaklatás minden formája megelőzhető legyen. Az EP-képviselők rámutatnak, hogy a parlamenti szexuális és pszichológiai zaklatási esetek továbbra is aluljelentettek, mert az áldozatok több okból nem használják a meglévő csatornákat. „A zaklatási ügyekben akár évekig is eltarthatnak az eljárások, szükségtelen kárt okozva az áldozatoknak” – mondják.
A képviselők üdvözlik a parlamentben felkínált zaklatás elleni képzést, de aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a képviselők mindössze 36,9 százaléka vett benne részt eddig ebben a ciklusban – 260 képviselő a 705-ből. Kérik, hogy a parlament honlapján tegyenek közzé nyilvános listát a képzést elvégző és az azt elmulasztó képviselőkről.
Ehhez kapcsolódóan: Isztambuli egyezmény: Közeleg az EU csatlakozása, Szájer József is támogatta
A genderideológia veszélyei
Azonban nem mindenki értett egyet a fenti megközelítéssel. A német szélsőjobboldali AfD képviselője, Christine Anderson számára a nőellenes multikultúra nagyobb problémát jelent. „Nyilvános tereken zaklatják, becstelenítik meg a nőket. Ha ezzel szemben védekeztünk, akkor beszélhetünk arról, hogy a munkahelyen egy kávémeghívás szexuális zaklatásnak minősül-e, vagy udvariasságnak” – jelentette ki. A svéd Johan Nissinen számára az a probléma, hogy „a baloldal megkaparintotta ezt a témát, de egyáltalán nem ért hozzá”.
A javaslatot mindössze tizenheten utasították el, egyikük, a horvát Ladislav Ilčić a vitában el is mondta, miért. Egyrészt úgy véli, hogy „a nőkkel szembeni szörnyű erőszak fő oka, hogy a férfiak csak testként tekintenek a nőkre, és nem veszik figyelembe az érzelmeiket, a véleményüket és a személyiségük más vetületeit”. Másrészt azonban rámutatott, hogy vannak jó programok, amelyek a női méltóságot helyezik előtérbe. Viszont szerinte az EP többsége akadályozza ezeket a jó programokat, és „furcsa társadalmi koncepciókat mozdítanak elő, például a genderideológiát, ami veszélyezteti a nők személyiségének különböző vetületeit”.
A témával kapcsolatban egyébként a magyar EP-képviselők nem mutattak aktivitást, sőt a szavazáson részt vevő kilenc fideszes politikus, valamint a kereszténydemokrata Hölvényi György és a jobbikos Gyöngyösi Márton a tartózkodás mellett döntött.
