Szédületes levelezést folytatott az Európai Bizottság az Energiaügyi Minisztériummal. Decemberben halasztást kértünk az EU-tól, mert nem tudjuk teljesíteni a hulladékhasznosítási célszámokat – pedig éppen azért adta a kormány a Molnak koncesszióba a hazai hulladékpiac jelentős részét, hogy ezzel ne legyen gond. Pont abban a két anyagáramban – üveg és műanyag – kértünk halasztást, amelynek intézményi begyűjtése szinte teljesen leállt a koncesszió indulása után.
Nem győzte meg a kormány az Európai Bizottságot arról, miért kellene elnézőbbnek lennie Magyarországgal szemben hulladékügyben. Tavaly novemberben megírtuk: a kormány halasztást fog kérni az EU-tól, mert nem tudja teljesíteni a hulladékhasznosítási célszámokat.
A hazai menetrendet tartalmazó Országos Hulladékgazdálkodási Terv szerint a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására 2025-re 55, míg 2030-ra hatvanszázalékos arányt vállalt a magyar kormány. Ugyanezeket az arányszámokat vállalta 2025, illetve 2030-ra üveg-, fa, műanyag-, textil- és papírhulladék esetében.
Az Energiaügyi Minisztériumban tavaly decemberben készült el az a beadvány, amely halasztást (derogációt) kér a hasznosítási célszámokra az Európai Uniótól. Ez azt jelenti, hogy bizonyos anyagok esetében elég később elérni az adott tagállam által vállalt újrafelhasználási arányszámot.
Ehhez kapcsolódóan: Halasztást kérünk az EU-tól, mert nem tudjuk teljesíteni a hulladékhasznosítási célszámokat
A derogációs jogosultság megszerzéséhez végrehajtási tervet kell készíteni és benyújtani az Európai Bizottság részére 24 hónappal a kötelezettség határidejének lejárta előtt, ezért sietni kellett az Energiaügyi Minisztériumban, mert 2023. december 31. előtt meg kellett küldeni ahhoz, hogy 2025-től ne élesedjenek a hulladékgyűjtéssel kapcsolatos szigorúbb környezetvédelmi szabályok. A levelet végül tavaly december 22-én küldte ki a minisztérium Brüsszelbe.
Egy ilyen terv elkészítésének pontos és részletes adatokat kell tartalmaznia. Az erről szóló jogszabály egyértelműen leírja, sőt táblázatokat is tartalmaz arról, hogy milyen információkat kell prezentálnia egy tagállamnak.
Meg kell határozni a célértékek elérésére vonatkozó határidőt, időközi célokat kell teljesíteni, és arra is tervet kell készíteni, ha „a végrehajtás során hiányosságok keletkeznek”, mert az uniós szabályok szerint folyamatosnak kell lennie az előrehaladásnak a célkitűzések felé.
Mit is akarunk?
Úgy tűnik, hogy nem sikerült túl acélosra a magyar kérelem. Az Európai Bizottság március 21-én kelt, tízoldalas viszontválaszában ugyanis nyolc oldalon keresztül sorolja a magyar derogációs kérelemmel kapcsolatos problémákat és hiányosságokat. A jogi nyelven fogalmazott brüsszeli levél egyik legérdekesebb mozzanata kétségkívül az, amikor arról van szó, hogy a magyar kormánynak még azt sem sikerült elmagyaráznia, miért nem tudja a két év múlva esedékes célszámokat elérni, vagyis hogy miért kér egyáltalán derogációt.
A bizottsági válaszból kiderül, hogy a kormány az üveg és műanyag csomagolási hulladék, illetve a települési hulladék esetében kért derogációt. Pontosabban kérhetett. A magyar kormány által beadott, Az alkalmazandó irányelv IV/IVb. melléklete szerinti végrehajtási terv – Magyarország címet viselő dokumentum ugyanis annyira szakmaiatlanra sikeredett, hogy nem derül ki pontosan az sem, mire kéri.
„A tervből nem derül ki egyértelműen, hogy a 94/62/EK-irányelv 6. cikke (1) bekezdésének g) pontjában foglalt célértékek közül pontosan melyek határidejét kívánja Magyarország elhalasztani” – olvasható a bizottsági levélben.
A hivatkozott jogszabályi pont ugyanis az üveg és a műanyag mellett a fa, a vasfém, az alumínium, a papír és a karton csomagolási hulladékot is magában foglalja. A bizottságnak kellett kisilabizálnia, mire gondolhatott a költő, vagyis milyen anyagáramok esetében kér halasztást a magyar kormány.
Ezt követően jöhetett az érdemi munka: a derogációs kérelemnek ugyanis egy új ütemtervet is tartalmaznia kell: hogyan növeli Magyarország, és éri el 2025 helyett 2030-ra a korábban vállalt újrahasznosítási célszámokat, ha megkapja Brüsszeltől az öt év halasztást.
A bizottsági levél szerint a kormány által letett új végrehajtási tervben megadott adatok és információk nem elegendők annak megállapításához, hogy az uniós követelmények teljesülnek-e az említett célértékek tekintetében. A bizottsági irat szerint a kormány nem támasztotta alá megfelelő adatokkal, hogy ha megkapja a határidő-hosszabbítást, milyen ütemben valósítja meg a vállalt újrahasznosítási célszámok elérését.
A kormány által beadott végrehajtási terv például nem tartalmazta a bizottság szerint „a csomagolási hulladék és a települési hulladék újrafeldolgozására, hulladéklerakókban való elhelyezésére és egyéb kezelésére vonatkozó korábbi, jelenlegi és várható arányokat, valamint a csomagolási hulladékot és települési hulladékot alkotó hulladékáramokat”.
Ehhez kapcsolódóan: A Mol nem csak a koncessziós hulladékot akarta magának
A települési hulladékkal kapcsolatban a brüsszeli testület megjegyzi, hogy a terv nem tartalmazza annak a módszertannak a leírását, amelyet a jelzett újrafeldolgozási arányok kiszámításához használtak. A várható arányok tekintetében nem készült értékelés az adatok megbízhatóságáról és forrásairól, valamint nincs információ az adatok összeállításának módjáról. Ez azt jelenti, hogy nem tudni, hogy a magyar kormány honnan vette azokat az adatokat, amelyeket beleírt a tervébe.
A kormányzat végrehajtási terve 17 olyan intézkedést sorol fel, amelyek célja a csomagolási hulladék újrafeldolgozási arányának növelése és az ilyen hulladék hulladéklerakóktól való eltérítése, vagyis az, hogy ne a szeméttelepre szállítsák. A bizottság szerint a terv nem határozza meg az intézkedéseknek az általános újrafeldolgozási teljesítményre gyakorolt becsült mennyiségi hatását, így nem lehet értékelni az intézkedés hatékonyságát sem.
Emellett néhány intézkedés esetében a terv nem ad egyértelmű tájékoztatást a bevezetés és a befejezés várható időpontjáról. Ezek közé tartozik például a támogatási stratégia kidolgozása, a fenntartható közbeszerzés kidolgozása, a lakosság tudatosságát növelő kampányok, a díjak mértékének meghatározása oly módon, hogy ösztönözzön az elkülönített gyűjtésre.
Az EU nem érti a magyar rendszert
A települési hulladékok esetében 32 olyan intézkedést sorol fel a kormány tervezete, amelyek célja az újrahasználatra előkészített és újrafeldolgozott települési hulladék arányának növelése, valamint az ilyen hulladékok hulladéklerakóktól való eltérítése. Ebben az esetben is tucatnyi problémát tárt fel a bizottsági anyag.
Az uniós testület szerint a terv nem tartalmaz az intézkedések elfogadására és működőképessé tételére vonatkozó időkeretet, valamint arra vonatkozó információkat, hogy az intézkedések hogyan kezelik az ismert hiányosságokat, valamint a hatástervezési és nyomon követési tevékenységeket sem.
A végrehajtási tervben sem a csomagolási hulladékra, sem a települési hulladékra vonatkozó rész nem tartalmaz összehasonlítást a korábbi hulladékgazdálkodási tervekkel, illetve hulladékmegelőzési programokkal, amely lehetővé tenné annak értékelését, hogy történt-e javulás a magyarországi csomagolási- és településihulladék-gazdálkodás terén.
„Mivel Magyarország nem adott teljes körű tájékoztatást a települési és csomagolási hulladék újrafeldolgozására, hulladéklerakókban való elhelyezésére és egyéb kezelésére vonatkozó korábbi, jelenlegi és várható arányokról, valamint a települési és csomagolási hulladékot alkotó hulladékáramokról, a bizottság nem tudja értékelni a hulladékkezelés helyzetét Magyarországon” – közölte az uniós testület a magyar kormánnyal.
A bizottság ezért úgy döntött, hogy Magyarországnak „felül kell vizsgálnia a végrehajtási tervet”, vagyis szinte új dokumentumot kell készítenie.
Pedig éppen azért adta koncesszióba a Molnak a kormány a hazai hulladékpiac nagy részét, hogy javuljanak a hasznosítási arányszámok. A magyar állam 2023. július 1-jétől adta koncesszióba a hazai hulladékpiac nagy részét 35 évre a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt.-nek (Mol). A Mol erre egy külön céget alapított, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t (MOHU).
Ehhez kapcsolódóan: Jávor Benedek: „Összeomlott a visszagyűjtési rendszer”
A kontraktus szerint a Mol szállíthatja el a következő 35 évben a lakossági közszolgáltatásból származó hulladékot és a termelő gazdálkodó szervezeteknél keletkező intézményi résztevékenység körébe tartozó hulladékot, neki kell gondoskodnia a hulladék felhasználásáról, vagyis újrahasznosításáról, illetve megsemmisítéséről.
A Mol az államnál is rosszabb gazda
A koncesszió elindulását követő fél évben nem sikerült javítani az újrahasznosítási célszámokat. Nem csak javulni nem sikerült: a régi, nem hatékonynak nevezett állami rendszer eredményeit sem sikerült tartani.
„Jelentősen visszaesett szinte minden anyagáram esetében a hulladékok begyűjtése. Azt lehet mondani, hogy lényegében összeomlott a visszagyűjtési rendszer” – mondta márciusban a Szabad Európának Jávor Benedek, a Párbeszéd – Zöldek politikusa.
A Jávor Benedek által kikért adatok szerint leginkább az üveg és a műanyag esetében történt visszaesés a Mol által irányított rendszerben. A műanyag esetében közel nyolcvan százalékkal csökkent a begyűjtés aránya a második fél évben az elsőhöz képest, míg az üveg esetében 87 százalékkal.
A kormány – a települési hulladék mellett – éppen e két hulladékáram, az üveg és a műanyag esetében kérte a derogációt. Úgy tűnik, hogy nem csak arról van szó, hogy egy több évtizedes rossz rendszer miatt kell most haladékot kérni: a két hulladékáram begyűjtése – ahogy Jávor Benedek a HVG-nek mondta –, az üveg- és a műanyaghulladék intézményi visszagyűjtése gyakorlatilag megszűnt 2023 második fél évében, vagyis a koncesszió indulását követően.
