Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője csípős kritikát fogalmazott meg a héten az európai külpolitikáról a „radikális bizonytalanság” világában, amelyben az elképzelhetetlen események „egymás után megtörténnek”.
Az EU-diplomatákhoz intézett éves beszédében, amelynek célja állítólag az volt, hogy „felrázza a házat”, Borrell sorra vette, mitől nagyon sebezhető az európai demokrácia és diplomácia. Kifejezetten méltatta Olivier Schmittet, a Dél-Dániai Egyetem (SDU) Háborús Tanulmányok Központjának professzorát, amiért a probléma részeként azonosította Európa függőségét jólét szempontjából Oroszországtól és Kínától, valamint a biztonság szempontjából az Egyesült Államoktól.
A meglepetésszerű EU-kiáltás elhangzása óta adott egyetlen interjújában Schmitt – aki olyan könyvek szerzője, mint a Szövetségesek, akik számítanak: Kisebb partnerek a koalíciós hadviselésben – e-mailben beszélgetett Andy Heillal, a Szabad Európa prágai szerkesztőségének tudósítójával a nemzetközi rend erodálódásáról, az Oroszországból és Kínából érkező fenyegetésekről, valamint a demokráciát Európán belülről fenyegető veszélyekről.
Josep Borrell október 10-én az európai és a globális ügyek helyzetéről készült egyik legnyersebb nyilvános értékelésében leírt egy „folyamatot (…) amelynek során elválasztottuk jólétünk forrásait biztonságunk forrásaitól”, és azt mondta, hogy ön fogalmazta meg legjobban ezt a tendenciát. Azok számára, akik nem ismerik az írásait, elmagyarázná egyszerű szavakkal lényegi érveit?
Ez leginkább empirikus megfigyelés: nagy vonalakban az európai jólét a hidegháború vége óta az amerikai védelem, az orosz olaj és gáz, valamint a Kínával folytatott kereskedelem előnyein alapul. Ez eltér a hidegháborús korszaktól, amikor az Egyesült Államok volt Nyugat-Európa biztonságának szolgáltatója és fő kereskedelmi partnere (miközben az energiaforrások mindig változatosak voltak). A biztonság és a jólét forrásainak szétválasztása, valamint a jólét függővé tétele (potenciálisan) ellenséges politikai programokkal rendelkező szereplőktől hozzájárult Európa geopolitikai sebezhetőségéhez.
Hozzájárult-e az a pálya, amelyről beszél, az olyan események valószínűségéhez, mint Oroszország ukrajnai inváziója?
Bizonyos fokig. Úgy gondolom, hogy Putyin úr megtanulta a nyugati vezetőkkel folytatott együttműködésből, hogy ha egyszer erőszakot alkalmazna, akkor rohannának, hogy rendezzék a helyzetet, és viszonylag könnyű volt befolyásolni a korábbi magas szintű döntéshozókat (például a német kancellárokat vagy francia miniszterelnököket) jövedelmező pozíciókon keresztül. Abban is határozottan hitt, hogy Európa függése az orosz olajtól és gáztól arra készteti az európai vezetőket, hogy magára hagyják Ukrajnát (és valószínűleg még mindig úgy gondolja, hogy ez valamikor ezen a télen megtörténik). Természetesen messze nem ez az egyetlen magyarázat Oroszország inváziójára, annak sok köze van az új birodalmi ideológiához is, de mindenképpen oda vezetett, hogy Putyin úr elhitte: erős stratégiai hatalommal bír.
Vajon a nyugati válaszok Oroszország ukrajnai háborújára és a kínai befolyás elleni újbóli erőfeszítések felgyorsíthatják-e vagy más módon befolyásolhatják-e, amiről beszél, például visszájára fordíthatják-e bármilyen módon? Éppen akkor, amikor a háború utáni rend fölött visszavonhatatlanul eljárt az idő, vitathatatlanul itt van az óhaj a nyugati egységre és – jobb kifejezés híján – az Egyesült Államok biztosította védelemre.
Úgy hiszem, hogy az ukrajnai háború és annak fokozatos felismerése, hogy a Kínával folytatott kereskedelem nem üdvös és geopolitikai következményekkel jár, megváltoztathatja ezt a folyamatot. De mélyen összefüggő üzleti érdekek jöttek létre, amelyek, amennyire csak tudnak, ellenállnak ennek.
Borrell arra figyelmeztetett, hogy „a világ többi része egyre kevésbé áll készen a mi (…) modellünk követésére”. Európában maradva: vannak olyan régiók, ahol ez nyilvánvalóan megtörténik – például Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt? Vagy ahol a hatásokat mérsékli a kisebb mértékű integráció a nyugati struktúrákkal – mondjuk a Balkánon vagy a Kaukázusban? Egyforma kockázatnak vannak kitéve ezek a régiók mindannak a hatásai miatt, amiről beszél?
Magyarország világos példája annak, hogy egy ország ideológiai okokra hivatkozva szembehelyezkedik az EU-val (és kompromisszumot köt Oroszországgal és Kínával), miközben nagyon örül, hogy európai pénzből részesül a haveri rendszere finanszírozásához. A jobbközép Európai Néppárt képviselőcsoportja az Európai Parlamentben (és különösen a német konzervatívok) örömmel tolerálták az ilyen viselkedést, mivel az előnyös volt a német ipar számára. Ez világos példája annak, hogy az üzleti érdekek felülírják a biztonsági érdekeket, jelen esetben az európai rend liberális alapjait. Általánosságban elmondható, hogy a globalizáció folyamata fokozza a biztonság és a jólét közötti feszültséget, így sok ország tapasztalja meg különböző mértékben.
Mi a nagy veszély a Nyugatra és a világra nézve, ha ez a szétválasztás folytatódik? A Szövetségek újjáépítése a XXI. században című dolgozatában a szövetség lehetőségeinek eróziójára figyelmeztetett, valamint „a politikai vezetők interakciójára és önkényére a biztonság és az autonómia között”. Milyen nemzetközi struktúra megjelenésére számít a XXI. században?
A legnagyobb veszély nyilvánvalóan az, hogy ez a szétválasztás számos lehetőséget biztosít a külső, potenciálisan ellenséges szereplőknek az európai országok biztonságának, politikai életének alakítására és befolyásolására. Lehetővé teszi számukra, hogy érdekeiket meghatározott lobbikon keresztül előmozdítsák, lehetőséget biztosít nekik a gazdasági kényszerítésre stb. Összességében össze kell hangolni az üzleti közösség és a biztonsági szakemberek gondolkodásmódját: ez a két közösség túlságosan távol áll egymástól.
A héten Oroszország szélsőséges szervezetnek nyilvánította a Facebook tulajdonosát, a Metát, míg a Tesla, a SpaceX és a Starlink tulajdonosa, Elon Musk számottevően és ellentmondásosan tette mérlegre az ukrajnai háborút és a kínai–tajvani vitát. A Meta befolyása nyilvánvaló, Musk pedig látnok, de egyértelmű üzleti érdekekkel. Milyen szerepet játszik az üzlet és az ipar az ön egyenletében, áthidalja vagy éppen szélesíti azt a szétválást, amiről beszél?
Egyértelműen szélesíti. Az üzletet érthető módon a profit vezeti: a politika mindig akadály az ő szemszögükből. De ez a politikai vezetők felelőssége, hogy egyensúlyt teremtsenek a jólét és a politikai közösségek biztonságának szükségletei között: időnként meg kell fékezni az üzleti érdekeket, ha szükséges.
Volt fogalma arról, hogy Borrell ennyire ismeri az ön munkásságát, és tervezte, hogy kifejezetten idézni fogja önt az EU-nagykövetek előtt, és mit remél ettől?
Fogalmam sem volt, hiszen nem kerültem kapcsolatba sem Borrell-lel, sem a csapatával, de határozottan hízelgőnek találom.
