A tavaly év vége óta egyre inkább felgyorsuló iránymódosítás közepette Kína arra törekszik, hogy javítsa a Nyugattal és különösen az Európával fenntartott kapcsolatait, amelyeknek ártott, hogy Peking az ukrajnai invázió során kitartóan támogatja Oroszországot.
A Szabad Európának nyilatkozó európai uniós tisztviselők szerint azonban Brüsszelben szkeptikusan fogadják a kínai mosolyoffenzívát, amely része annak a diplomáciai törekvésnek, hogy eltávolodjon az elmúlt évek agresszív, harcos retorikájától, és a kapcsolatok helyreállítása érdekében fokozott gazdasági együttműködést ígérjen.
Ez az újfajta törekvés tavaly év végén kezdődött azzal, hogy Olaf Scholz német kancellár Pekingbe utazott, Hszi Csin-ping kínai vezető pedig a G20-ak Balin tartott csúcstalálkozóján az együttműködésről szóló üzenetet fogalmazott meg.
Azóta a kínai diplomaták még keményebben dolgoznak: fokozottan nyitottak a befektetők és a kormányok felé olyan fórumokon, mint a politikai és üzleti elit Davosban évente megrendezett találkozója. Emellett februárban Brüsszelbe látogathat Ji Vang, a volt kínai külügyminiszter, akit nemrég léptettek elő a külügyek felügyeletére a 24 fős Politikai Bizottságban, a Kommunista Párt vezető testületében.
Kínai tisztviselők is igyekeztek jelezni a Moszkvával szembeni bizalmatlanságot. A közelmúltban burkolt kritikát fogalmaztak meg az ukrajnai invázióval kapcsolatban: egy magas rangú tisztviselő a hónap elején azt mondta a Financial Timesnak, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök őrült.
A pályakorrekció befolyásolni fogja a világ egyik legnagyobb kereskedelmi kapcsolatának jövőbeli irányát, ami messzemenő következményekkel járhat Európára, Ázsiára és arra nézve, hogy Brüsszel mennyire igazodik Washington egyre keményebb Kína-politikájához. Mivel a tét nagy, az EU tisztviselői azt mondják, hogy szorosan figyelemmel kísérik a kínai közeledést, de továbbra is gyanakodva tekintenek azokra a kísérletekre, amelyek arra irányulnak, hogy úgy állítsák be, mintha szakadék jött volna létre Oroszország és Kína között.
„Nem látok forradalmi változást” – mondta a Szabad Európának egy uniós tisztviselő, aki névtelenséget kért, hozzátéve, hogy Kína eddigi kapcsolatfelvételei nem tűnnek tartalmasnak, inkább retorikai jellegűek lehetnek.
„Úgy gondolom, Kínának előbb egy kicsit rehabilitálnia kell magát” – mondta egy másik uniós tisztviselő, utalva az elmúlt évek kínai kezdeményezéseire, amelyek a blokkal való kapcsolatok visszaeséséhez vezettek.
Mosolyoffenzíva
Pekingnek nem könnyű feladatot kell megoldania, hogy helyreállítsa a Brüsszelben róla kialakult képet.
Kína és az EU között olyan témák miatt robbantak ki viták, mint Peking Tajvannal szembeni katonai pózolása, a gazdasági kémkedés, valamint az ujgurok és más, többnyire muszlim kisebbségek elleni, jól dokumentált emberi jogi visszaélések Hszincsiangban. De az, hogy Kína támogatja Oroszországot az Ukrajna elleni háborúban, tovább erősítette a 27 országot tömörítő EU-n belül már korábban is beindult külpolitikai változást.
2022 februárjában, alig néhány héttel az invázió előtt Hszi és Putyin „korlátok nélküli” partnerséget hirdetett a két ország között. A háború közepette Peking igyekezett semlegesnek mutatkozni, de mégis diplomáciai támogatást nyújtott Moszkvának. Emellett arra törekedett, hogy fellendítse a kereskedelmet partnerével, miközben továbbra is betartotta az Oroszországgal szembeni nyugati szankciókat.
Az EU tisztviselői azt mondják, hogy Peking közeledését nem tekintik szélesebb körű külpolitikai újraindításnak, inkább a normalizálásra irányuló törekvés részének, miután a világjárvány miatt évekig fokozódott a feszültség és a nemzetközi elszigeteltség Kína és tisztviselői körül.
„Kína mosolyoffenzívája talán kevésbé talál termékeny talajra az EU-ban, mint a múltban – mondta Francesca Ghiretti, a berlini székhelyű MERICS agytröszt elemzője a Szabad Európának. – De annyi évnyi korlátozott kapcsolat után nagy az étvágy az eszmecserére és a Kínával való kapcsolatfelvételre.”
Úgy tűnik, Peking felismerte ezt. Vang európai körútjával – amelyről először a Politico számolt be – abban reménykedik, hogy kihasználja a nyugalomhoz való visszatérés vágyát, és gazdasági lehetőségekkel csábítja az európai vezetőket az újra megnyílt Kínában.
Hasonló retorikát hallhattunk He Liu kínai miniszterelnök-helyettestől a január 21-i davosi Világgazdasági Fórumon, ahol egy békülékenyebb Pekingről beszélt, amelynek nemcsak „szélesebbre kell nyitnia kapuit”, hanem „keményebben kell dolgoznia” a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséért.
Peking Washington felé való közeledéssel is igyekszik csillapítani a nyugtalanságot. Antony Blinken amerikai külügyminiszter várhatóan február elején utazik Kínába, Liu pedig nemrég találkozott Janet Yellen amerikai pénzügyminiszterrel Svájcban – ő szintén meghívást kapott Kínába.
De Kína talán legerősebb ütőkártyája az Oroszországgal való bonyolult kapcsolata.
Az egész háború alatt Peking azt lebegtette, hogy a Kremlhez fűződő baráti kapcsolatait potenciális béketeremtőként veti majd be, és ráveszi Putyint, hogy adja fel azt a burkolt fenyegetését, hogy Ukrajnában atomfegyvert vethet be.
A Financial Times egyik cikkében több magas rangú kínai tisztviselő – névtelenül nyilatkozva – igyekezett hangsúlyozni, hogy Pekingben átértékelik az Oroszországgal való kapcsolat előnyeit, és hogy Kína nem tudott Putyin inváziós terveiről.
Ugyanezek a tisztviselők azt is hozzátették, hogy szerintük Oroszország nem fogja elérni háborús céljait Ukrajnában, és az elakadt konfliktus eredményeként kisebb hatalom marad a globális színtéren.
A lehetséges átértékelés másik jele Le Jücseng lefokozása. Le júniusig külügyminiszter-helyettes és a minisztérium vezető Oroszország-ügyvivője volt, aki a pletykák szerint Vang lehetséges utódjaként is felbukkant a külügyminiszteri poszton. Azóta azonban a Nemzeti Rádió- és Televízióigazgatóság helyettes vezetőjévé nevezték ki.
Az új normalitás kereteinek megtalálása
Andrew Small, a berlini Német Marshall Alap vezető munkatársa és a No Limits: The Inside Story of China's War with the West (Határ nélkü: Kína háborúja a Nyugattal – belülről) című könyv szerzője azt mondja, bár Peking szívesen nyújt kezet, hogy helyreállítsa kapcsolatát Európával, eddig nem sok mindent ajánlott fel cserébe.
„Úgy látják, hogy elismerést kapnak, ha olyan szerény dolgokat tesznek, amelyek nem ártanak a kétoldalú kapcsolatoknak, de mégis meggyőznek egyeseket Nyugaton, hogy van mozgástér Moszkvával szemben, holott valószínűleg nincs” – mondta Small a Szabad Európának, utalva a Hszi és Scholz novemberi, 2022-es csúcstalálkozóján tett kijelentéseire, ahol a kínai vezető elítélte a nukleáris fegyverek használatát.
„Ezek a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos megjegyzések évek óta a szokásos kínai politika részei – mondta Small. – Semmi jel nem utal arra, hogy Kína bármi érdemlegeset akarna tenni, ami nyomást gyakorolna Oroszországra.”
Small hozzátette, hogy Peking ma sokkal gyengébb helyzetben van, mint még egy évvel ezelőtt is, mivel kevésbé bízik a gazdasági kilátásaiban, belső kérdések merülnek fel a Covid–19 kezelésével és kétségek azzal kapcsolatban, hogy Oroszországgal való kapcsolata olyan stratégiai érték-e, mint amilyennek a kínai vezetés egykor gondolta.
Mindazonáltal az EU már korábban kijelentette, hogy többféle nézőpontból tekint Kínára, és riválisnak, de néha partnernek is látja, ami nyitva hagyja az ajtót a eljövendő párbeszéd előtt.
Kína abban is reménykedik, hogy mosolyoffenzívája visszhangra talál az európai üzleti közösség körében, amelyet még mindig lenyűgöznek a kínai piac gazdasági lehetőségei.
Peking végső célja azonban az lehet, hogy újraindítsa a Kína és EU közötti, mára befagyasztott beruházási szerződést, amelyet 2021-ben félretettek, mivel Peking feketelistára tette az európai törvényhozók, szakértők és diplomaták egy csoportját, amiért a blokk négy kínai tisztviselőt szankciókkal sújtott a hszincsiangi jogsérelmek miatt.
A kereskedelmi paktum felélesztéséhez arra lenne szükség, hogy Kína feloldja a szankciókat, ami a jódindulat jele lenne, és csökkenthetné az európai tisztviselők óvatosságát. Peking azonban eddig nem volt hajlandó erre, illetve csak akkor, ha az EU követi a példáját. Ez valószínűtlen és hosszadalmas folyamat, mivel a blokk szankcióit nem lehet feloldani anélkül, hogy előtte bizonyossá válna, hogy javult az emberi jogi helyzet Hszincsiangban.
„Kína most törékenyebb helyzetben van, mint tervezte, de még mindig nem sok jel mutat arra, hogy hajlandó lenne engedményeket tenni, vagy valami érdemlegeset, hogy megváltoztassa a róla kialakult képet” – mondta Small.
„Jelenleg úgy tűnik, hogy az általuk követett út csak a diplomácia egy kevésbé ellenszenves formája.”
