A Moszkva központjában, a Bolsoj Gnyezdnyikovszkij utca 10. szám alatti társasház falán egy papírtábla emlékeztet az 1891-ben született Trofim Jurkevics professzor életére és halálára, akit 1938. március 22-én tartóztattak le, majd július 10-én kivégeztek. Közvetlenül a tábla alatt egy másik, kézzel írt felirat arra kéri a járókelőknek, hogy ne tépjék le a papír emléktáblát.
„Ez egy vandálok által tönkretett, engedélyezett emléktábla pótlása. Legyen lelkiismeretük” – olvasható a kézzel írt táblán.
Az Utolsó Lakcím projekt aktivistái csaknem egy évtizede helyeznek el szerény emléktáblákat olyan épületek homlokzatán, ahol Sztálin áldozatai éltek. Azt mondják, május óta egyre többször rongálják meg ezeket, különösen Moszkvában, de más városokban is.
„Nem tudom megmondani, hogy hány eset van – mondta Okszana Matijevszkaja, az Utolsó Lakcím moszkvai aktivistája, aki a projekt elleni célzott támadásnak tartja a rongálásokat. – Most már gyakorlatilag minden héten kiderül, hogy valahol eltűnt egy emléktábla” – fogalmazott.
Bár a projektben a kezdetektől fogva tapasztaltak rongálást és egyéb tiltakozási formákat, a mostani incidensek másnak tűnnek.
„Ez nem véletlen. Pontosan értjük, miért történik. Új valóság van a tíz évvel ezelőttihez képest, amikor a projekt elindult. (…) Mindenki érti, hogy mi folyik itt, és miért történik ez most” – mondta Matijevszkaja.
Az egykori KGB-s Vlagyimir Putyin elnök alatt folyamatosan rehabilitálják Sztálin hírnevét. A folyamat felgyorsult a hazafias légkörben, amely az Ukrajna elleni háború óta jellemző; Oroszországban keményen elhallgattatják a másként gondolkodókat.
Betiltották a Memorial emberi jogi szervezetet, amely Sztálin elnyomását dokumentálja és tanulmányozza, és amely két másik díjazottal együtt 2022-ben Nobel-békedíjat kapott. Számos aktivistáját bebörtönözték, vagy menekülni kényszerült az országból.
A civil aktivisták arról számolnak be, hogy Oroszországban 110 Sztálin-emlékművet, köztük 22 teljes alakos szobrot állítottak, ebből 95-öt Putyin 1999-es hatalomra kerülése után. Augusztusban egy orosz ortodox pap azzal áldotta meg Sztálin szobrát a Pszkovi területen lévő Velikije Lukiban, hogy neki köszönhetően „számos új mártírunk van, akikhez most imádkozunk, és akik segítenek nekünk az életben”.
Az újságírók az elmúlt hónapokban legalább tizenegy olyan esetet dokumentáltak, amikor lebontották vagy jelentősen megváltoztatták a sztálini elnyomás áldozatainak emlékműveit, amelyben milliók haltak és rokkantak meg.
A Permi területen áprilisban ismeretlenek lebontották a Sztálin idején erőszakkal áttelepített litvánok és lengyelek nem hivatalos emlékművét a Galjaszhor melletti erdőben.
Júniusban a Cseljabinszki terület két falujában eltávolították a szintén kitelepített lengyelek sírköveit, míg Burjátföldön csendben lebontottak az emlékművüket.
Bár a legtöbb esetben nem tudni, ki távolította el, az Irkutszki terület Pivovarika nevű falujában a hatóságok elismerték, hogy lebontották az elnyomott litvánok és lengyelek emlékművét, mondván, hogy „raktárba vitték”.
Matijevszkaja szerint a hatóságok kezdeményezik az emlékművek eltávolítását, talán megtorlásul a szovjet háborús emlékművek lebontása miatt a balti államokban és más kelet- és közép-európai országokban.
„A vandálok nem tudnának észrevétlenül egész emlékműveket lebontani – mondta a moszkvai aktivista. – Az Utolsó Lakcím emléktábláit persze sokkal könnyebb leszedni, nem hiszem, hogy parancsra tették volna. Ez csak a megfelelni vágyás a vezetőknek olyan emberek részéről, akik megértették az uralkodó hangulatot.”
„Teljesen biztos vagyok abban, hogy ezek összefüggő esetek. Ez annak a jele, ami a társadalomban zajlik: a diadalmas tudatlanság, a vonakodás a szembenézéstől a történelemmel, a vágy, hogy egy bizonyos szemüvegen keresztül nézzék a történelmet, és a kultusszá vált sértődöttség és bosszúvágy” – fogalmazott Matijevszkaja.
Sajátos cinizmus
A Sztolesznyikov utcában az Utolsó Lakcím egyik emléktábláját egy biztonsági cég a saját táblájára cserélte, amelyet egyértelműen méretre szabtak, ami „különösen cinikus” az aktivista szerint.
Az Aris biztonsági cég egyik alkalmazottja, aki Alekszejként mutatkozott be, azt mondta a Szabad Európának, hogy nem tud semmit az Utolsó Lakcím emléktáblájának eltávolításáról, másnap azonban a biztonsági cég tábláját is levették.
Matijevszkaja azt mondta: szervezete azon dolgozik, hogy a lehető leghamarabb visszaállítsák Sztanyiszlav Kozlovszkij és Jelena Makovecszkaja emléktábláját. Kozlovszkijt 1938-ban tartóztatták le, és 1942-ben egy munkatáborban halt meg. Makovecszkaját 1937 augusztusában tartóztatták le, és 1937. november 15-én, 49 évesen kivégezték.
Több esetben, ahol eltávolítottak egy emléktáblát, kézzel készített másolatok jelentek meg, teljesen függetlenül az Utolsó Lakcím projekttől. Olyan emberek lehetnek, akik látták, hogy volt ott egy emléktábla, és most nincs – mondta az aktivista.
„Ez nagyon sokat jelent nekem. Az ilyen emberek reakciója sokkal fontosabb, mint a vandál cselekedetek” – tette hozzá.
Azt tervezik, hogy az összes emléktáblát helyreállítják, mert a projekt adatbázisában megőrizték a tartalmukat és a helyüket.
„Talán egy év, talán kettő, öt vagy tíz – mondta Matijevszkaja. – Vissza fogjuk állítani. Egy acéltáblát kicserélni nem nehéz, de a mögötte lévő emberi élet pótolhatatlan. Fő célunk az, hogy megőrizzük ezeknek az ártatlan, üldözött embereknek az emlékét” – hangsúlyozta.
