Egy évvel Ukrajna lerohanása után az oroszok többsége aktívan vagy passzívan támogatja a háborút. De ezrek számára, akik nem voltak hajlandóak hallgatni, az invázió véget vetett régi életüknek, és egy ádáz konfliktus kezdetét jelentette a kormányukkal, a rendőrséggel, szomszédaikkal és családjukkal.
A 2022. február 24-ét megelőző hónapokban Oroszországnak az ukrán határhoz közeli katonai csapatösszevonása már drámaian megnövelte a háborús feszültséget, mégis Moszkva nyugati szomszédja ellen indított provokálatlan inváziója volt az, ami felébresztett sok oroszt.
„Természetesen emlékszem – mondta Ivan Koretnyikov 84 éves művész az uráli régió Perm városából arról a napról, amikor az egész elkezdődött. – Olyan volt, mint egy villámcsapás a tiszta égbolton. Így éreztem… Február 24-e olyan volt, mint egy villámcsapás. Az utolsó pillanatig nem voltam hajlandó elhinni.”
Bár az oroszok túlnyomó többsége passzívan vagy aktívan támogatta az Ukrajna elleni háborút, ezreket háborított fel Vlagyimir Putyin elnök inváziós döntése, akik hirtelen megértették, hogy az életük és országuk élete egyik napról a másikra felfordult.
A Szabad Európa oroszországi, Idel.Realities nevű regionális szerkesztősége többtucatnyi ilyen orosszal készített interjút az elmúlt év során, gyakran azután érve utol őket, hogy háborúellenes tiltakozásuk miatt pénzbírságot vagy börtönbüntetést kaptak.
Júliusban egy nő, aki a háború ellen tiltakozott, még mindig arra buzdította orosz honfitársait, hogy szólaljanak fel, és arra figyelmeztetett, hogy „az Ukrajnában zajló eseményekről való hallgatásuk emberek halálát fogja okozni”.
„Elment az eszem”
„Egyszerűen sokkot kaptam – emlékezett vissza Polina Muhacseva, aki nemrég végzett a jogi egyetemen a Moszkvától mintegy kilencszáz kilométerre északkeletre fekvő Kirov városában. – Először azt gondoltam, hogy ez pénzügyi instabilitást jelent, és ez ijesztett meg legjobban. De aztán rájöttem, hogy ez egy valódi háború, emberek halnak meg, és becsavarodtam.”
„A következő napokat homályban töltöttem – folytatta. – Nem tudtam, mit tegyek, vagy hogy hogyan fogunk ezzel együtt élni… Elveszettnek éreztem magam.”
Ilmira Rahmutullina koreográfus Baskíria fővárosában, Ufában. Ő is hasonló dolgot mesélt.
„A nővérem és én egyáltalán nem aludtunk február 23-ról 24-re virradó éjszaka – emlékezett vissza. – Annyira aggódtunk, hogy egyszerűen nem tudtunk aludni. Így tudtuk meg szinte azonnal, amikor a háború elkezdődött. Természetesen sokkoltak és elborzasztottak bennünket a történtek.”
Az Ufától mintegy 450 kilométerre délnyugatra fekvő Szamarában Vlagyimir Avdonyin aktivista elmondta, hogy az ő világa is megváltozott.
„A háború híre váratlanul ért – mondta az orosz szerkesztőségnek. – Kezdetben sokkolt a hír. De gyorsan arra a következtetésre jutottam, hogy cselekednem kell. Hogy lehetetlen hallgatni. Hogy mindannyiunk, Oroszország polgárai felelősséggel tartozunk azért, ami történik. Még aznap elkezdtem felkészülni egy egyszemélyes tüntetésre.”
Oroszországban az egyéni tüntetések legálisak technikailag (ezeket nem kell előre bejelenteni vagy engedélyt kérni rájuk), bár a tüntetőket rendszeresen őrizetbe veszik, és gyakran olyan vádakkal kell szembenézniük, mint a „hatósági közeggel szembeni ellenállás” vagy „letartóztatással szembeni ellenállás”.
„Ha nem teszel semmit és hallgatsz, bűnrészessé válsz egy bűncselekményben – emlékezett Avdonyin. – Nem áll szándékomban Putyin bűneinek cinkosává válni.”
„A politikai viták tönkreteszik a családunkat”
Miközben az orosz hadsereg egységei Ukrajna útjain száguldottak, a háború következményei családokat osztottak meg Oroszország-szerte.
A Kirovban élő Muhacseva – akit áprilisban őrizetbe vettek, mert zöld szalagot viselt a hajában, amikor a háborúellenes másként gondolkodók elkezdték a zöld színt használni a béke szimbólumaként – azt mondta: a szülei arra biztatták, hogy ne fejezze ki a háborúval szembeni ellenállását.
„Szerintük az a legjobb, ha csendben ülünk, és ahogy mondani szokták, nem keltünk feltűnést – mondta. – A legtöbb, amit tesznek, hogy egymás között beszélgetnek a konyhában.”
„Anyám többé-kevésbé semleges, de apám a háború mellett van, míg a nagymamám és én ellene vagyunk – mondta Muhacseva. – Senki sem tudja megváltoztatni a másik véleményét. A mama komolyan aggódik, hogy a politikai viták tönkreteszik a családunkat, ezért igyekszik hallgatni és elkerülni a konfliktusokat.”
A tatár fővárosból, Kazanyból származó háborúellenes ellenzéki, Iszkander Gabrahmanov hasonló történetet mesélt.
„Az anyám (…) nem ítéli el és nem is támogatja azt, ami történik – mondta. – De apám (…) vissza akarja állítani a Szovjetuniót. Ez az az ország, ahol felnőtt, ahol a fiatalságát töltötte, és ezért úgy gondolja, hogy az csodálatos időszak volt. Megértem a véleményét, de alapvetően nem értek vele egyet.”
Egy járókelő hívta a rendőrséget
Jelena Bajbekova matematikatanár volt a déli Asztrahán városában, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Amikor meghallotta a háború hírét, már bajban volt, mivel február 22-én egyszemélyes tüntetést tartott a háború ellen a város egyik központi terén.
„Egy bevásárlóközpont mellett álltam egy táblával, amelyen az állt, hogy Putyin = Háború = Krízis = Leromlás = Nemzetközi ellenségeskedés” – mondta Bajbekova.
„Láttam, ahogy az egyik járókelő felháborodott és kihívta a rendőrséget, ezért átmentem egy másik utcába.”
A rendőrség két nappal később jelent meg az otthonában, és őrizetbe vette, mert egy szomszéd feljelentette azzal, hogy az erkélyén egy törülköző lóg az ukrán zászló kék és sárga színeivel.
„A bírósági tárgyalásom három percig tartott – emlékezett vissza, hozzátéve, hogy öt nap börtönre ítélték. – Aztán bedobtak egy cellába néhány alkoholistával, akik folyamatosan dohányoztak.”
Amikor kiengedték, az iskola igazgatója megbüntette, mert hiányzott a munkából. Áprilisban kirúgták.
„Amikor őrizetben voltam, néhány tanár írt, hogy teljes mértékben támogat, de nem tud úgy cselekedni, mint én – folytatta Bajbekova. – De ez csak kettő volt az összesen 56 fős testületből.”
„A hallgatásuk megöli az embereket”
Az oroszországi elnyomást figyelő OVD-Info szerint az inváziót követő első hetekben több mint 13.000 oroszt vettek őrizetbe, néha brutális módon, mert tiltakoztak a háború ellen. A kormány gyorsan drákói törvényeket fogadott el, amelyek a háborúellenes ellenvélemény minden formáját kriminalizálták. A független médiát és emberi jogi csoportokat bezárták vagy elüldözték az országból. Év végére a háborúellenes másként gondolkodókat hosszú börtönbüntetésre ítélték.
A Putyin által szeptemberben elrendelt katonai mozgósítást követő újabb tiltakozási hullám ellenére Oroszországban nem alakult ki jelentős háborúellenes mozgalom.
Az ufai háborúellenes disszidens Rahmatullina a háborút követő első hetekben négyszer tiltakozott.
„A legfontosabb, hogy az emberek ne szokjanak hozzá ahhoz, ami Ukrajnában történik – mondta. – Nem szabad hozzászokniuk a saját tehetetlenségük érzéséhez.”
„Nem szokhatnak hozzá, mert ha megszokják, akkor az Ukrajnában történtekről való hallgatásuk megöli az embereket – szó szerint és átvitt értelemben is” – zárta szavait.
„Elfogadom a kockázatot”
Ljaiszan Szultangarejeva, a baskíriai kisváros, Tujmazi 25 éves lakosa többször is pénzbírságot kapott a háború elleni tiltakozásai miatt.
„Azért tiltakoztam, mert nem tudtam csendben maradni – mondta. – Nem tudtam csak úgy félreállni és nézni, ami történik. Az már túl sok volt. Nem ismerek egyetlen embert sem Tujmaziban, aki nyíltan tiltakozott volna a háború ellen.”
„Természetesen félek attól, hogy börtönbe kerülök – mondta. – Mindent megteszek, hogy elkerüljem. De lelkileg felkészültem rá (…) Tudom, hogy tönkreteszi az életemet és a rokonaimét, de úgy gondolom, hogy valószínűleg nincs más lehetőség. Elfogadom a kockázatot.”
Szultangarejeva Oroszországban marad, akárcsak háborúellenes disszidens társai, Muhacseva, Avdonyin, Koretnyikov és Gabdrahmanov.
Az elbocsátott matematikatanárnő, Jelena Bajbekova néhány hónappal az invázió után elhagyta Oroszországot, és politikai menedékjogot kért Németországban.
Ilmira Rahmatullina és nővére – akik egy álmatlan éjszakán értesültek az invázióról Ufában – Örményországba távozott Oroszországból.
