Afganisztán az egyetlen ország a világon, ahol a tizenéves lányok nem járhatnak iskolába, holott az iszlám szerint a lányoknak és a nőknek joguk van az oktatáshoz. Akkor miért tiltották meg a tálibok – militáns iszlamista csoportként –, hogy a lányok a hatodik osztály felett is látogathassák az iskolákat? Szakértők szerint a válasz részben a tálibok iszlámértelmezésében rejlik.
A lányok és nők oktatásban való részvétele több mint kétszáz országban és területen, köztük közel ötven muszlim többségű országban általánosan elfogadott.
Afganisztán keményvonalas iszlamista tálib vezetői azonban megtiltották a tizenéves lányoknak, hogy hatodik osztály felett iskolába járjanak, amióta két évvel ezelőtt visszatértek a hatalomba. A tilalmat decemberben kiterjesztették az egyetemeken tanuló nőkre is.
Az afgánok számtalan tiltakozása az országon belül, a nemzetközi közösség nyomása, valamint a muszlim tudósok és imámok lobbizása sem tudta meggyőzni a fundamentalista tálib vezetőket az iskolák újranyitásáról.
A szakértők véleménye megoszlik arról, hogy a tilalom hátterében az áll-e, hogy a tálibok iszlámértelmezését a konzervatív pastu törzsi szokások és kulturális gyakorlatok alakítják, vagy pedig az, hogy maguk a vezető tálib ideológusok hogyan értelmezik az iszlám tanításokat.
A legtöbb tálib vezető a többségi pastuk közül származó, szunnita muszlim imám. Sokan közülük a szomszédos országok deobandi medreszéiben (iszlám iskolákban) végezték tanulmányaikat.
A deobandizmus puritán iszlám megújító mozgalomként jelent meg a XIX. századi brit gyarmati Indiában. A szunnita hanafi jogtudományi iskolán alapul, amely Afganisztánban és Pakisztánban az iszlamisták egyik fő irányzata.
Törzsi hatások
Számi Júszafzai veterán afgán újságíró és kommentátor szerint a nőkkel szembeni tálib korlátozások a kelet- és dél-afganisztáni társadalmi szokásokhoz és kulturális gyakorlatokhoz kapcsolódnak.
A legtöbb tálib vezető a Pakisztánnal határos régiók különböző vidéki törzsi közösségeiből származik.
„Úgy vélik, hogy a nő helye vagy a házban, vagy a sírban van” – mondta Júszafzai az alapvető tálib hiedelemről, amelyet befolyásol a papok és vallási vezetők családjában élő nők helyzete ezekben a pastu régiókban.
„A jelenlegi tálib politikusok háztartásában élő nők soha nem tanultak és soha nem hagyták el az otthonukat – mesélte Júszafzai, aki azóta követi az iszlamista csoport történetét, hogy 1994 végén szedett-vedett milíciaként megalakultak a dél-afganisztáni Kandahár tartományban. – Ezek a nők soha nem végeztek semmilyen kormányzati vagy nem kormányzati munkát.”
Júszafzai szerint a tálibok az ilyen világnézet által formált politikát támogatják a hasonló eszméket erősítő iszlám tanításokra támaszkodva. Hozzáteszi: a tálib vezetők Mohamed prófétának tulajdonított kinyilatkozásokra támaszkodnak, amelyek erősen óvják a nőket attól, hogy elhagyják otthonukat.
„Alapvető meggyőződésük, hogy a serdülő lányoknak semmilyen körülmények között nem szabad elhagyniuk otthonukat – mondta. – Ezért úgy tekintenek azokra a nőkre, akik mégis megteszik tanulás vagy munka céljából, mint akik erkölcsileg korrumpáltak.”
Afganisztánban, a mintegy negyvenmillió lakosú muszlim országban aktivisták és jogvédők azzal vádolják a tálibokat, hogy „nemi apartheidet” vezettek be, megtagadva a nőktől a tanulást, a munkavállalást, a szabad mozgást és azt, hogy eldöntsék, hogyan jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt.
A legtöbb muszlim egyetért abban, hogy az iszlám megengedi a nők számára az oktatást. A tálibok azonban nyilvánosan azt állítják, hogy csak a teljes nemi elkülönítés és más, nem részletezett feltételek biztosítása után engedik meg a lányoknak az oktatáshoz való hozzáférést.
A tálib hatalomátvétel után szinte az összes afgán középiskolát elkülönítették nemek szerint, az egyetemeken pedig szigorúan elválasztották a férfiakat és a nőket.
Júszafzai szerint a világ konzervatív és hagyományos muszlim társadalmaiban egyes vallási vezetők szintén a nők oktatásának, munkájának és a közéletben betöltött szerepének korlátozását támogatják. Ezekben az országokban azonban a kormányok általában ellenzik vagy korlátozzák az ilyen elképzelések érvényesülését.
Az elmúlt években Szaúd-Arábia – az egyik legkonzervatívabb szunnita muszlim ország – engedélyezte a nők számára az autóvezetést és a szabad mozgást férfi gyám nélkül. Ezek a lépések Mohamed bin Szalmán koronaherceg reform- és modernizációs törekvéseinek részét képezik.
A tálibok oktatási tilalma világszerte általános elítélést váltott ki a muszlimok részéről.
„A tálibok női oktatásra vonatkozó tilalma nem az iszlám saríatörvényben gyökerezik, inkább az iszlám tanításainak ellentmondó kulturális előítéleteket tükrözi” – vélte Salam al-Marayati, az Egyesült Államokban működő Muszlim Közügyek Tanácsának elnöke.
Szerinte a tálib gyakorlattal ellentétben „az iszlám hangsúlyozza a tudás keresésének fontosságát, és nemtől függetlenül minden embert arra ösztönöz, hogy szerezzen képzést”.
Történelmi konfliktus
Az iszlám tudósok és azok, akik megpróbálták meggyőzni a tálibokat a lányiskolák újranyitásáról, más magyarázatot kínálnak.
John Mohammad Butt iszlámszakértő és a BBC korábbi műsorvezetője – az egyetlen nyugati, aki az indiai Darul Ulum Deobandban végzett – azzal érvel, hogy a tálibok lányoktatással kapcsolatos politikáját nem a törzsi szempontok, hanem a modern oktatással kapcsolatos évszázados konfliktus alakította ki.
„A probléma az, hogy a lánynevelést Afganisztánban – sőt a modern oktatást általában – egy szekuláris programmal összhangban vezették be” – fejtette ki.
A húszas években a konzervatív vallási, törzsi és közösségi vezetők koalíciója megbuktatta a reformer Amanullah Kán királyt. Ő a török vezető, Kemal Atatürk világi irányvonala szerint akarta modernizálni Afganisztánt, így a modern oktatás és a nők jogai mellett szállt síkra.
A modernitás és a szekularizmus ellenzése folytatódott, a konzervatív klerikusok ellenezték a nők oktatását és munkába lépését is. Mindez az afgán monarchiának véget vető, 1978. áprilisi katonai puccsot követően a szovjetbarát afgán kommunista kormányokkal szembeni iszlamista ellenállás kulcsfontosságú részévé vált. A mudzsáhidek azzal vádolták a kommunistákat, hogy erkölcstelenséget terjesztenek a nők oktatásának és szerepvállalásának előmozdításával.
„Ez Afganisztánban a konzervatív körök részéről különös óvatosságot eredményezett a lányok oktatásával kapcsolatban” – fejtette ki Butt.
„Mély ideológiai meggyőződés”
Obadzsdullah Bahír, az Afganisztán Amerikai Egyetemének politológiatanára tavaly – a tálibokkal folytatott tárgyalások résztvevőjeként – részese volt a tilalom visszavonására irányuló erőfeszítéseknek.
Azonban ezek kudarcot vallottak, mivel szerinte „a tilalom a tálibok jelenlegi legfőbb vezetője, Hibatulla Ahundzáda számára mély ideológiai meggyőződés kérdése”.
Bahír szerint a legjelentősebb tálib vezetők pakisztáni medreszékben tanultak, így elszakadtak a falusi és törzsi élettől.
„A deobandi iskola gondolkodásmódja indoktrinálta őket, így most az iszlám legszigorúbb változatát kényszerítik az afgán lakosságra” – mondta.
Azt állítja, hogy a lányiskolák betiltása szándékos politika, amelyet Ahundzáda támogat, aki szerinte jóváhagyta Abdul Hakim Hakkáni tálib főbíró arab nyelvű, Az iszlám emirátus és rendszere című könyvét. Ebben a könyvben Hakkáni támogatásáról biztosítja azt a szélsőséges iszlám véleményt, amely előnyben részesíti Mohamed próféta egyik feleségének, Szauda bint Zama választását, aki úgy döntött, hogy haláláig otthon marad.
Bahír szerint Hakkáni figyelmen kívül hagyja a próféta többi feleségét és más női társait, akik a társadalom számos területén játszottak aktív szerepet, és azt, hogy hogyan szolgáltak a férfiak számára tanulóként és tanítóként.
„Ezt a marginális véleményt nem minden tálib vezető vallja, de úgy tűnik, hogy a jelenlegi abszolút uralkodó, a tálib emír meg van győződve róla” – mondta.
Butt szerint még Hakkáni is elismerte azt az elvet, hogy ha van valami, amit a nőknek tenniük kell, akkor azt meg is kell tanulniuk.
„Remélem, hogy a tálib hatóságok a nem túl távoli jövőben rájönnek, hogy a nők oktatása jobb muszlimmá teszi őket – mondja. – Ez lehetővé teszi számukra, hogy jobban hozzájáruljanak országuk jólétéhez.”
Miután két éve küzdenek a kérdéssel, a nyugati diplomaták most a jelek szerint arra bátorítják az afgán konzervatív és klerikális köröket, hogy találjanak módot a tilalom megszüntetésére.
Tom West, az Egyesült Államok afganisztáni különmegbízottja nemrégiben azt tweetelte, hogy az afgán nőknek képzettnek kell lenniük, és hozzá kell járulniuk a gazdasághoz, hogy országuk a saját lábára állhasson.
„Ha lesz változás a politikában, az azért lesz, mert az afgánok kérték, nem pedig külföldi kérések eredményeként” – írta.
