Miközben Kína és Oroszország a világ szegényebb országaiban egymást segítve terjeszti a Nyugat-ellenes propagandát, az Európai Unió egyre mélyebbre merül a kémszoftverekkel történő megfigyelési botrányba. Az egymás után napvilágra kerülő ügyek közös tapasztalata, hogy zűrös hátterű cégek kihasználják a szabályozás hiányosságait – de ennek kormányzatokig érő politikai szálai is vannak.
Félretájékoztatás, álhírek, jogtalan megfigyelések, adatokkal való visszaélés – ezek között éljük a mindennapjainkat, még ha sokszor mindez nem is szembetűnő. Az Európai Parlament több rendezvényen is foglalkozott ezen a héten az EU-n belüli és azon kívüli információs hadviseléssel, amelynek egyik közös vonása, hogy nem hekkercsoportokról, unatkozó harmadéves programozókról vagy anarchista szélsőségesekről van szó, hanem államok, méghozzá sokszor a legnagyobb és legbefolyásosabb államok kormányairól. Az orosz és kínai befolyásszerzési törekvések állnak az egyik, az EU-n belüli illegális megfigyelések (amit leggyakrabban a Pegasus-üggyel azonosítunk) pedig a másik terület középpontjában. Ezekben annyi mindenféleképpen közös, hogy rávilágítanak az egyszerű hírfogyasztók, internetes szolgálatások felhasználóinak kiszolgáltatottságára.
Terjeszkedő autokráciák
Roland Freudenstein, a Martens Center kutatási igazgatója az EP külügyi bizottsága és a külföldi befolyásszerzést vizsgáló testületének együttes ülésén világította meg annak a rendszernek néhány sajátosságát, amely Kína és Oroszország kifejezetten aktív dezinformációs tevékenységét jellemzi. Freudenstein kutatásai szerint az elmúlt másfél évtizedben nőtt az autokratikus berendezkedések száma. „Szoros kapocs van az országon belüli elnyomás és a demokrácia gyengítése között, valamint az ország határain kívül történő autokrácia erősítése között. Ezek kéz a kézben járnak” – mutatott rá az egyik fontos vonásra. Hozzátette, hogy Európa természeténél fogva védtelenebb, kiszolgáltatottabb, mert az oroszok és a kínaiak az európai társadalmak nyitottságát használják ki. Úgy fogalmazott, hogy nem ezeknek a demokráciáknak a létezése jelent fenyegetést az autokraták számára, hanem azok az értékek, amelyeket ezek a közösségek képviselnek.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy az autokráciák között egyre növekszik az együttműködés. Ez egy pragmatikus kooperáció, ahol nincs rögzített ideológia, de a „jó gyakorlatok” cseréjére sor kerül a rezsimek biztonsága érdekében. Ennek gyakorlati eszközei a különböző kölcsönös segítségnyújtások, a szociális médiában történő aktív és egymás által támogatott jelenlét, de végső soron a katonai segítségnyújtás is idetartozhat. Megemlítette, hogy a Nyugat-Balkán Oroszországtól technológiai transzfereket kapott, amellyel hozzájárulnak a Nyugat-ellenes narratíva terjesztéséhez. „Ha a Kreml és a Kínai Kommunista Párt fentről lefelé építkezik, akkor a szabad társadalmaknak éppen fordítva, alulról kell szerveződniük” – javasolta a szakértő. Kitért arra is, hogy a globális Délen nagyon erősek a kínai és orosz törekvések – ez a kifejezés nem feltétlenül a déli féltekére, hanem inkább a harmadik világ országaira vonatkozik (Ausztrália és Új-Zéland például a globális Északhoz tartozik).
Ezt támasztotta alá az egyik francia EP-képviselő, Raphaël Glucksmann, aki már évek óta vizsgálja az európai demokráciákat fenyegető külföldi befolyásolási törekvéseket. Ennek része, hogy 2014 óta Oroszország nyomást gyakorol Kínára, hogy támogassa a politikáját nemzetközi téren. Glucksmann szerint komoly hátrány, hogy az EU-nak saját területén kívül nincs lehetősége a dezinformáció ellen fellépni. Ennek köszönhető, hogy miközben tényszerűen a világ legnagyobb donora Európa, mégis sok helyen az a kép él, hogy Kína a legjelentősebb, fejlődést biztosító hatalom.
Tovább szárnyal a Pegasus
A Pegasus és más kémszoftverek miatt kirobbant európai megfigyelési botrányt vizsgáló bizottság előtt többek között Claudio Guarnieri, az Amnesty International biztonsági laboratóriumának vezetője mesélt tapasztalatairól. Azt mondta, hogy ennek a területnek a működése igazi botrány, mert ez egy ellenőrzés nélküli iparág. Hozzátette, hogy körülbelül tíz éve működnek Európában a spyware-cégek, amelyek rendre kibújnak a vizsgálatok alól. Guarnieri zsoldosszoftver-vállalatoknak nevezte azokat a cégeket, amelyeket jellemzően az EU-n kívül hoznak létre, majd ezt követően alakítanak európai leányvállalatokat, amelyek – ha kell – pillanatok alatt eltűnnek, de egyébként konferenciákat is szerveznek termékeik népszerűsítésére. Ilyen cégek nagy számban találhatók Olaszországban, Ausztriában, Spanyolországban és Görögországban is. A szakértő szerint a mostani botrány, a politikusok, újságírók, civil aktivisták jogszerűtlen megfigyelése „nem elsősorban a demokrácia válsága, hanem a valósággal való szembenézés”. Claudio Guarnieri a következő megoldandó kérdésekre hívta fel a politikusok figyelmét:
- ez egy ellenőrzés nélküli iparág, amely az elavult, nem megfelelő szabályozási keretek között jött létre;
- az export átláthatóságának hiánya;
- az elszámoltathatóság hiánya;
- a jogorvoslat hiánya.
A képviselők kifaggatták – volna – Jean-Philippe Lecouffe-ot, az uniós rendőri szerv, az Europol műveleti igazgatóságának ügyvezetőigazgató-helyettesét is, aki azonban a kérdések nagy részére nem válaszolt. Arról ugyanis semmilyen információval nem rendelkezett, hogy például a Pegazust bevetették-e Európában polgárok ellen felhatalmazás nélkül. A rendőri vezető ehelyett arról tartott előadást, hogy a nemzeti rendőrségeknek több ezer bűnözőt sikerült elfogniuk a határokon átnyúló együttműködés segítségével, sőt terrorcselekményeket is megelőztek. Hozzátette, hogy a bűnözők és a terroristák jól szervezettek, jól rejtik el a kommunikációjukat, kiváló technológiával rendelkeznek, és biztos anyagi hátterük van. „Éppen ezért a rendfenntartó szerveknek a legmodernebb felszereléssel kell rendelkezniük, ezeket az eszközöket azonban a jogszabályoknak megfelelően kell használni. Mindez az állampolgárok védelme érdekében történik” – fűzte még hozzá. Rámutatott arra is, hogy az Europolnak nincs mandátuma a lehallgatások vonatkozásában.
A Pegazus-botrányból kijut a jövő hétre is, a vizsgálóbizottság ugyanis egy külön ülést szentel a görög lehallgatási botránynak, ahol a Predator nevű szoftverrel hallgattak le egy újságírót és az ellenzéki szocialista PASOK párt vezetőjét. Az újságíró ott lesz az eseményen, a másik érintettet, Nikosz Andrulakisz elnököt azonban nem hívták meg. A hihetetlennek hangzó fejlemény mögött az van, hogy sem az Európai Néppárt, sem a Zöldek frakciója nem támogatta a meghívást, burkoltan arra utalva, hogy a lehallgatásokban szintén érintett katalán vezetőket sem hallgatták még meg. Így aztán lehet, hogy lesz még egy katalán kör is – görög vendéggel fűszerezve.
