Szibériában és Oroszország távol-keleti területein több mint százhúsz emlékművet állítottak az elmúlt három évben az ukrajnai invázió résztvevőinek legalább ötszázmillió rubel (5,6 millió dollár) értékben.

A legtöbb emlékművet vidéki városokban és falvakban emelték, ahonnan az orosz katonák többségét toborozzák, fokozva az ország legszegényebb területein uralkodó nehézségeket.

Az egyik új látványosságról a dél-szibériai Tuvai területen található Kara-Hak faluban azt mondták, hogy „inkább az otthoni kétségbeesés és kilátástalanság emlékműve, mint a háborúé”. Az emlékművet először Kara-Szal Belek szobraként avatták fel. A 22 éves katona kisgyerekként vesztette el az édesapját, azóta a falu lakói vigyáztak rá és büszkélkedtek vele. Az orosz invázió első heteiben esett el. Röviddel halála után a testvére, Aviral Belek a börtönből kérte felvételét a Wagner zsoldoscsoporthoz. Nyolc évet kapott, amiért meggyilkolta a mostohaapját, miután rajtakapta, hogy részegen megverte az édesanyját. Amikor Aviralt is megölték Ukrajnában, Kara-Szal emlékművét kibővítették, hogy helyet csináljanak az idősebb testvér szobrának.

A hatóságok a dél-oroszországi Burját Köztársaság fővárosában, Ulan-Udéban egy égi jurtát akarnak felállítani az orosz invázió elesett katonáinak. Alekszander Garmajev burját fotós bírálta a projektet a költségek miatt. „24 millió rubelért (268 ezer dollárért) emlékművet állítani Ulan-Udéban nevetséges ostobaság. (…) A frontvonal súlyos ellátási problémái miatt ezt a pénzt egyértelműen drónok és elektronikus hadifelszerelések vásárlására kellene költeni.” Szerinte a katonákat a lövészárokban „nem érdekli, hogy milyen emlékművet faragnak nekik; a felszerelés és a szállítás kérdése annál inkább izgatja őket.” Az ulan-udei hatóságok szerint az emlékművet „sebesült katonák, özvegyek és elesett katonák édesanyái kérték”.

Amikor Burjátföldön emlékművet emeltek tizenöt, Ukrajnában elesett katonának, egy sebesült Wagner-zsoldos megtudta, hogy az ő nevét is belevésték. Kénytelen volt bíróság előtt bizonyítani, hogy életben van. Végül törölték a nevét városa legújabb nevezetességéről.

Másutt Szibériában a helyiek kifogásolták, hogy kiemelkedő helyeken állítsanak emlékművet az ukrajnai inváziónak. A kelet-oroszországi Csitában csaknem száz ember írt alá egy nyílt levelet, amelyben az ellen tiltakoznak, hogy a város központjában helyezzék el az orosz „különleges katonai művelet” emlékművét – ez az orosz kormány hivatalos kifejezése az Ukrajna elleni invázióra. „Megvan a helye a gyásznak és megvan a mindennapi életnek – áll a levélben. – Elvégre nem az ablakunk alá temetjük a halottainkat, ugye?” A csitai emlékmű leleplezése után a levél egyik aláírója azt mondta a Szabad Európa Siberia.Realities szerkesztőségének, hogy most „senki nem fogalmaz meg bírálatot; meg kell értenünk, hogy nem biztonságos”.

A távol-keleti Magadanban a hatóságok össze akarják kapcsolni a második világháború szentként tisztelt emlékét az ukrajnai orosz invázióval. A tervezett emlékművön egy szovjet katona adja át a zászlót az Ukrajna elleni támadás egyik résztvevőjének.

Az orosz invázió emlékműveit többnyire a város peremén, az ország legnagyobb városaitól távol helyezték el, de a helyzet változhat. „Szerintem a jövőben jó, profi emlékműveket fogunk látni a városok főutcáin, különösen, ha Oroszország agressziója folytatódik – mondja Szergej Csernisov történész. Úgy véli, hogy elképzelhetetlen bármilyen erőfeszítés az emlékművek eltávolítására, még egy ilyen vitatott háború esetében is. – Ahhoz, hogy így legyen, valami teljesen forradalminak kellene történnie.”

Egy másik, névtelenségét kérő történész szerint ha Oroszország nagyvárosaiban emlékműveket állítanak Ukrajna megtámadásának, azok „száma minimális lesz”. „Világos, hogy a vidéki Oroszország az, amely ott harcol Ukrajnában, miközben a legnagyobb városaink hatóságai megpróbálják figyelmen kívül hagyni a háborút” – tette hozzá.

Ehhez kapcsolódóan: Bionikus karral tért vissza az ukrán frontra a georgiai Terminátor