A terebélyesedő ukrajnai humanitárius válság gyorsan elterelte a nemzetközi figyelmet Afganisztánról, ahol a segélyszervezetek munkatársai katasztrófára figyelmeztetnek. Több mint 23 millió afgán éhezik, mivel a 39 milliós ország a tálibok uralma alatt általános szegénységbe süllyedt.
Afganisztán emberemlékezet óta az egyik legsúlyosabb humanitárius válságot éli át, amelyet éhínség, a gyermekek alultápláltsága, egészségügyi krízis és az alapvető szolgáltatások összeomlása jellemez azóta, hogy a tálibok hat hónappal ezelőtt átvették az ország irányítását.
A helyzet kezdetben nagylelkű donorfelajánlásokat váltott ki a nemzetközi közösségből, amely így próbált tenni a tömeges éhezés, halál és pusztulás ellen. Az ukrajnai háború eszkalálódása azonban – amely több mint egymillió polgári lakos menekülését eredményezte a szomszédos európai országokba – most elvonja a nemzetközi figyelmet az ugyancsak szörnyű afganisztáni helyzetről.
Egy héttel azután, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát, a nemzetközi figyelem elfordult az afgánoktól, akik pedig az évtizedek óta tartó háború, a szárazság és a gazdasági összeomlás súlyát viselik.
A Szabad Európához tartozó Azadi Rádiónak nyilatkozó afgánok arról számoltak be, hogy még a szűkös megélhetés is nehézségekbe ütközik, és néhányan arra kényszerülnek, hogy munkába küldjék kisgyerekeiket, vagy az utcán kolduljanak, hogy segítsenek a háztartás fenntartásában.
„Nincs munka. Éjjel-nappal azon töprengek, hogy etessem a családomat” –mondta Sarifa, egy háromgyermekes anya az Azadi Rádiónak. Tizenegy éves fia és tizenhárom éves lánya cipőpucolással segít szülővárosában, Kabulban, de azt mondja, hogy még a legjobb napokon sem visznek haza többet két dollárnál.
A kilencéves Dadullah családja szintén a segítségére szorul, miután az apa a tálib hatalomátvétel után elveszítette kőművesállását.
„Mindent, amit keresek, a szüleimnek adok” – mondta az Azadi Rádiónak a központi Majdan Vardak tartományban élő férfi. Azt mondja, hogy a péntek gyakran a szerencsenapja, mert akkor több mint egy dollárt keres, de más napokon alig 25 centet.
A nemzetközi média most másfelé néz
A segélyszervezetek munkatársai arra figyelmeztetnek, hogy a világ figyelme elfordul az afganisztáni valóságtól.
„Azt látjuk, hogy a média nagy része elhagyja Afganisztánt. Ha megnézzük az újságokat és a tévét, minden Ukrajnáról szól. Ez nagyon jól jelzi, hogy a világ figyelme hol van – mondta Sam Mort, az UNICEF, az ENSZ gyermekjogi szervezetének szóvivője. – Látjuk a felhívásokat Ukrajna anyagi támogatására, és feltétlenül szüksége is van rá, de Afganisztánnak sincs kevesebbre szüksége.”
Afganisztán, a világ egyik leginkább segélyfüggő országa gyorsan kétségbeejtő humanitárius válságba süllyedt, miután a tálibok augusztusi hatalomátvétele után elvesztette a nemzetközi fejlesztési támogatások és humanitárius segélyek nagy részét.
A kereskedelem jelentős visszaesése és a tartós aszály fokozta a veszteségeket még úgy is, hogy finanszírozást és segélyeket ígértek nekik, és keresték a módját, hogyan lehetne azt a tálibok támogatása nélkül eljuttatni rászorulókhoz.
A segélyek azonban csak lassan érkeztek, és a magas rangú tálib vezetőkkel szembeni amerikai és ENSZ-szankciók is nehezítették az ország gazdasági helyzetét. Magánszemélyek és szervezetek nehezen tudnak pénzt küldeni Afganisztánba, ahol a bankok az összeomlás szélén állnak.
Tízezrek kerültek utcára
A segélyszervezetek munkatársai szerint a szankciók a tálibok elnyomásával együtt arra kényszerítették a vállalkozásokat, hogy bezárjanak. Afgánok tízezreit fosztották meg egészségügyi és oktatási állásától, miután a nyugati fejlesztési támogatás hat hónappal ezelőtt megszűnt. Még az ENSZ-ügynökségek és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek is nehezen tudják finanszírozni humanitárius projektjeiket.
Az ENSZ becslései szerint több mint 23 millió afgán – a 39 milliós lakosság több mint 55 százaléka – éhezik. Az UNICEF szerint több mint egymillió, öt év alatti afgán gyereket fenyeget az alultápláltság miatti elhalálozás veszélye; több mint hárommillió gyerek lehet érintett.
Az UNDP szerint az afgánok 97 százalékának jövedelme idén a szegénységi küszöb alá süllyed. A tálib hatalomátvétel óta több mint másfél millió afgán menekült más országba, míg további 3,5 millió Afganisztánon belül kényszerült elhagyni a lakóhelyét.
„Semmi sem javult, és az előrejelzések valóban borúsak – mondta Mort a válság jelenlegi helyzetéről. – Kétségbeesetten várunk további pénzeket, hogy segíthessünk a leginkább rászorulókon.”
Anders Fange veterán szociális munkás évtizedekig vezette a Svéd Bizottság Afganisztánért nevű szervezetet, az egyik legjelentősebb humanitárius projektet az országban. Azt mondja, hogy a közelmúltbeli válságok során szerzett tapasztalatai alapján a kibontakozó ukrajnai krízis befolyásolni fogja, hogy a nyugati adományozók mennyire lesznek hajlandók más humanitárius vészhelyzetek finanszírozására.
„A média már most befolyásolja, hogy a politikusok hogy látják ezt – mondta. – A rendelkezésre álló források és pénzek Ukrajnára fognak összpontosulni.”
A dolog jó oldalát keresve
Két közelmúltbeli fejlemény kínál lehetséges pozitívumot Afganisztán számára. Először is az amerikai pénzügyminisztérium olyan mentességet adott ki, amely lehetővé teszi a korábban a tálibok elleni szankciók által tiltott kereskedelmi tevékenységeket.
Március 1-jén pedig a Világbank bejelentette, hogy mintegy egymilliárd dollárt szabadít fel a korábban befagyasztott afganisztáni újjáépítési vagyonkezelői alapból. A pénzt a segélyszervezetekhez fogják eljuttatni, hogy „támogassák a kulcsfontosságú alapszolgáltatások biztosítását, védjék a kiszolgáltatott afgánokat, segítsenek megőrizni az emberi tőkét és a kulcsfontosságú gazdasági és szociális szolgáltatásokat, valamint csökkentsék a humanitárius segítségnyújtás iránti igényt a jövőben” – áll a Világbank közleményében.
Deborah Lyons, az ENSZ afganisztáni különmegbízottja azonban arra figyelmeztetett, hogy az ország „átléphet egy olyan pontot, ahonnan már nincs visszatérés”, mivel a nemzetközi közösségnek nem sikerült felélesztenie az afgán gazdaságot. „Közeledünk egy olyan fordulóponthoz, amely egyre több vállalkozás bezárását, egyre több munka nélküli és szegénységbe süllyedő embert fog eredményezni” – mondta az ENSZ Biztonsági Tanácsának március 2-án.
Fange egyetért. „Még ha ezek a lépések működnek is, nem oldják meg Afganisztán összes problémáját” – mondta, hangsúlyozva, hogy újra kell éleszteni a gazdaságot, amely továbbra is lefelé tartó spirálban van, mivel az ország mezőgazdasági ágazata az aszállyal küzd.
Elmondása szerint Afganisztán még az átlagos terméssel rendelkező években is kénytelen volt akár hárommillió tonnányi búzát – az ország alapvető élelmiszerét – importálni, hogy kielégítse a keresletet. „Most nincs pénz ilyen jellegű importra, és a tavalyi termés negyvenszázalékos csökkenésével együtt a helyzet csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb” – jósolta. (Ráadásul az ukrajnai háború megakasztotta az ukrán és az orosz búzaexportot, amely a világ más részein is megugró kereslethez, árdráguláshoz és feszültséghez vezet – tehát a búza Afganisztán számára is megdrágul.)
Bár Afganisztán több mint százezer tonna búzát kapott adományként Kazahsztántól, Indiától, Pakisztántól és más országoktól, ez nem elég a hiány pótlására.
Hameed Hakimi, a washingtoni Atlantic Council agytröszt vezető munkatársa nem látja optimistán a helyzetet. Szerinte kevés remény van arra, hogy Afganisztán növekvő humanitárius problémáira nagyobb nemzetközi figyelmet fordítsanak, és a koronavírus-világjárvány okozta sokkhatás alatt álló nyugati gazdaságok visszafogják a külföldi kiadásokat. A helyzetet mostantól tetézik az ukrán háború külföldet is sújtó gazdasági hatásai.
„Ezáltal az afgán helyzet versenybe kerül a nyugati forrásokért az ukrajnai konfliktussal, és az utóbbi nagy valószínűséggel prioritást élvez az adományozóknál” – mondta.
Hakimi szerint a tálibok keményvonalas uralma Afganisztánban, amely nemzetközi páriává tette az országot, szintén nem segít. „A tálib rezsimet továbbra sem ismerik el nemzetközileg, ezért nincs hivatalos afgán lobbizás az afgán népnek nyújtott segélyekért” – jegyezte meg.
Mort azonban reménykedik, hogy a nemzetközi közösség megtanulta, hogy humánusabb és költséghatékonyabb megelőzni egy válságot, mint kezelni. Ugyanakkor figyelmeztet: „Afganisztánban fogytán az idő, mert az emberek valóban szenvednek.”
