A rommá lőtt kelet-ukrajnai iparvárosban, Avgyijivkában az ukrán csapatok azt próbálják megelőzni, hogy bekerítse őket a több oldalról indított orosz offenzíva. Ez a legösszehangoltabb próbálkozás azóta, hogy Moszkva 2022 februárjában megkezdte teljes körű invázióját.
Körülbelül ötszáz kilométerre délnyugatra történik még valami: az ukránok átkelnek a Dnyeper folyón.
A keleti part mentén, a mocsárban csaknem két hete állják az ukrán tengerészgyalogos és egyéb egységek az orosz ejtőernyősök rohamait, valamint a vadászgépek és a tüzérség gyakori csapásait. Egy sok követővel rendelkező orosz háborús blogger a héten egy második ukrán hídfőről számolt be, a folyón felfelé.
Korántsem világos, hogy az erőfeszítés sikeres lesz-e; a folyami átkelés bonyolult és veszélyes még a legjobban felszerelt hadseregek számára is. Szakértők szerint az ukrán erőknek több katonát és nehezebb páncélozott eszközöket kell átvinniük a vízen, ha abban reménykednek, hogy jelentős új frontot nyithatnak az orosz csapatok ellen.
A folyami átkelőhely a legjobb esetben is csak reménysugarat jelent, miután a nagyobb ukrán ellentámadás, amelyet június elején indítottak, félelmetes orosz védelembe ütközött – és hamarosan a csapadékos téli idő is hátráltatja majd. A legrosszabb esetben a kétségbeesés jele, utolsó próbálkozás arra, ami eddig nem jött össze: egy orosz kézen lévő folyosó átvágása és az Azovi-tenger elérésére.
„Az orosz védelem jelenleg mély, jól felkészült, és jelentős számú tartalékossal erősítették meg, míg Ukrajna most is főként a 2022-es invázió után egybegyűjtött erőkkel harcol, amelyeknek soha nem volt annyi idejük, hogy megfelelő kiképzést kapjanak dandárszinten és afölött” – mondja Stephen Biddle, aki David Petraeus amerikai tábornok tanácsadója volt az iraki háború alatt, jelenleg pedig a Columbia Egyetemen a nemzetközi kapcsolatok professzora.
„Ez a kombináció nem kedvez annak, hogy gyors támadósikert érjenek el” – teszi hozzá.
Oroszország visszavág
A dél-ukrajnai Zaporizzsjai területen – annak a három helyszínnek az egyikén, amelyekre Ukrajna összpontosított, amikor júniusban megindította régóta várt ellentámadását – az ukrán csapatok nyugati fegyverekkel, Leopard tankokkal, Bradley páncélozott járművekkel, Marder gyalogsági járművekkel próbálták áttörni az orosz védelmet: az egy sor lövészárokból, páncéltörő akadályokból és aknamezőkből álló, úgynevezett Szurovikin-vonalat.
Az erőfeszítés kudarcot vallott, és nagy mennyiségű nyugati berendezés sérült vagy semmisült meg.
Az ukrán csapatok, miután szeptemberben egy-két szakaszon áttörték a védelmet a zaporizzsjai Orihivtól délre, nem jutottak sokkal előbbre. A washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja szerint az ukrán erők „átlagosan napi kilencven métert haladtak előre a déli fronton a nyári offenzíva csúcspontján”.
Ugyanakkor hozzáteszik: „A lassú haladás a déli fronton nem azt jelenti, hogy Ukrajna kudarcot vall vagy el fog bukni céljai elérésében.”
A lassú haladás mégis komoly kihívást jelent az ukrán hadsereg és a politikai vezetők számára.
„Az áttörés elmaradása Ukrajna nyári offenzívájában és az anyagi előnyök eltolódása Oroszország javára azt jelenti, hogy Kijevnek óvatosan kell harcolnia, ha azt akarja, hogy nála maradjon a kezdeményezés” – hangsúlyozta múlt havi jelentésében a Royal United Service Institute londoni kutatószervezet.
Próbát tesznek
A Herszoni területen tavaly az ukrán csapatok nagy nyomás alá helyezték a Dnyeper nyugati partján az invázió első hetei óta ellenőrző orosz dandárokat.
2022 novemberében, hónapokig tartó offenzíva után az orosz erők visszavonultak a szemközti partra. Erődítményeket építettek, tüzérséggel lőtték és rakétákkal támadták Herszon városát, terrorizálva a civileket és tűz alatt tartva az ukrán állásokat.
Ukrajna a következő hetekben kisebb egységeket indított útnak a folyón és deltavidékén; a kommandók kisebb támadásokat hajtottak végre a Kinburn-zátonyon a Dnyeper torkolatánál, de nem tudták kiszorítani onnét az orosz erőket.
Miután júniusban megsemmisült egy jelentős gát a Dnyeperen az orosz ellenőrzés alatt álló Nova Kahovkánál, több ezer hektárt öntött el a víz, ami egyszerre nehezítette az ukrán előrenyomulást és az orosz védelmet.
Október 18-án orosz háborús bloggerek arról számoltak be, hogy az ukrán 35. és 36. tengerészgyalogos dandár katonái átkeltek a Dnyeperen, mintegy nyolc kilométerrel a mára megsemmisült herszoni Antonivszkij híd felett. Egy jelentés szerint az egységek elérték Piscsanyivka falut nagyjából két kilométerre délkeletre a folyóparttól.
Az orosz védelmi minisztérium később megerősítette az átkelésről szóló jelentéseket.
Eközben október 30-án a Rübar, az orosz védelmi minisztérium egykori sajtótisztjéhez köthető Telegram-csatorna közölte, hogy az ukrán csapatok behatoltak Krinkij faluba, körülbelül húsz kilométerre Piscsanyivka fölött a folyó partján.
Az ukrán erőknek „sikerült megvetniük a lábukat: a falu központját ukrán egységek több tucat katonája tartja a kezén. Az ukrán erők kisöprését a településről az ellenséges tüzérség és ellenséges elektronikai hadműveletek nehezítik” – közölte a csatorna.
A jelentést független forrásból nem erősítették meg, bár az ukrán katasztrófavédelem illetékesei arról számoltak be, hogy az éjszaka folyamán a levegőből bombázták Krinkijt.
„A tény, hogy sikeresen át tudtak kelni a folyón, és képesek voltak két-három hídfőt létesíteni, jelentős eredmény, és azt mutatja, hogy az oroszoknak pillanatnyilag gondjaik vannak az ország északkeleti, keleti és déli részén az egymást követő hadműveletek kezelésével” – mondta Mick Ryan, az ausztrál hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya, aki sokat írt már az ukrajnai háborúról.
„Mindazonáltal ez még korai szakasz, és továbbra sem világos, hogy az oroszokat akarják-e távol tartani vele a további keleti előrenyomulástól, vagy önmagában is jelentős műveletről van szó. Úgy érzem, az ukránok úgy döntöttek, hogy tesznek egy próbát, és meglátják, milyen lehetőségeket nyithat meg előttük” – magyarázta a Szabad Európának.
Keleten az orosz csapatok két különböző irányból indítottak támadást Avgyijivka ellen október 10-én. Az erőddé átalakított és Ukrajna legnagyobb kokszolóüzemének otthont adó város 2014 óta áll ukrán ellenőrzés alatt, ami lehetőséget biztosít az ukrán csapatoknak a keletre és délkeletre, Donyeck városa felé futó utak és vasútvonalak fenyegetésére.
Kezdetben az orosz csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek; a Fehér Ház múlt héten azt állította, hogy legalább 125 orosz páncélozott jármű és több mint egy zászlóaljnyi felszerelés semmisült meg Avgyijivka környékén. A washingtoni székhelyű Study of War intézet becslései szerint Oroszország több száz embert, valamint több mint száz páncélozott járművet és harckocsit veszített ott.
Jelentős költség
Oroszország emelte a tétet, több harcállást foglalt el a várostól északra és délre, és fokozta az ukránok félelmét a bekerítéstől. Az elmúlt napokban Ukrajna állítólag egységeket csoportosított át tapasztaltabb és jobban felszerelt 47. gépesített dandárjából az Orehov melletti frontvonalakról Avgyijivkához, ami arra utalhat, hogy az ukrán parancsnokok soraik összeomlásától tartanak.
„Van egy politikai döntés, egy politikai parancs, hogy a közeljövőben foglaljuk el a várost. (…) Azt hiszem, nagyon komoly hadműveletek lesznek minden ott lévő erő felhasználásával; és tartalékokat is visznek oda” – mondta Olekszij Hetman ukrán katonai elemző a Szabad Európának.
Az Avgyijivka elleni támadás arra is utalhat, hogy Oroszország úgy gondolja: az ukrán ellentámadás kifullad, és csapatai magukhoz ragadhatják a kezdeményezést – mondta Ryan.
„Az oroszok egyértelműen úgy gondolták, hogy ez az ukrán vonal gyenge pontja, és (…) úgy érezték, hogy az ukránok közel állnak az ellentámadás csúcspontjához, ami lehetőséget adhat a hipotézis tesztelésére – mondta. – Azt hiszem, az oroszok rájöttek, hogy az ukránok még nem érték el a csúcspontot, és vannak tartalékban olyan egységeik és erőfeszítéseik, amelyek képesek megbirkózni a helyzettel.”
Több mint egy héttel később az orosz erők kiterjesztették erőfeszítéseiket, és további öt vagy hat helyen kezdtek előrenyomulni a Donyec-medencén áthaladó, 1200 kilométeres frontvonalon – a Donyecki és Luhanszki területen.
Ez olyan helyeket is tartalmaz, mint a donyecki Bahmut, amelyet Oroszország hatalmas veszteségek árán foglalt el májusban, hónapokig tartó utcai harcok után. Távolabb északon az orosz erők célkeresztjében van Kupjanszk is az Oszkil folyón, a Harkivi területen; a várost az ukrán csapatok tavaly meglepetésszerű támadásban foglalták el.
„Az orosz áttörés esélye például Avgyijivkánál sem sokkal nagyobb – írta Biddle a Szabad Európának küldött e-mailben. – Ha elegendő erőforrást tesznek a harcba, valószínűleg bevehetik a várost, ahogy Bahmuttal tették.”
„Ha az ukránok túl sokáig próbálnak kitartani, veszteségeket szenvedhetnek a bekerítés miatt. De a tiszta áttörés sokkal nehezebb lenne, és a műveleti szintű következményekkel járó áttörést még nehezebb lenne kiaknázni – különösen annak az orosz hadseregnek, amely csekély képességet mutatott arra, hogy nagyobb mélységben is fenn tudja tartani előrehaladását a háborúban” – mondta.
Az ukrán ellentámadás „minden bizonnyal jelentős költségeket okozott az orosz hadseregnek” – mondta Michael Kofman, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért orosz katonai elemzője egy október 18-i podcastban.
„Egy támadó hadműveletet tekintve, ahol általában a támadó viseli az áldozatok és anyagi veszteségek nagyobb hányadát, az ukrán hadsereg meglehetősen jól teljesített, legalább olyan jól, mint elvárható volt a rendelkezésükre álló feltételek mellett és kiképzési szinten” – tette hozzá.
