Évtizedekkel ezelőtt a szovjet mérnökök úttörőként űrhajókat küldtek a Holdra – először csak elrepültek mellette, majd szándékosan lezuhantak rá, végül pedig biztonságosan landoltak rajta. Oroszország legutóbbi, kudarccal végződő kísérlete friss emlékeztető az ország űrkutatási iparának súlyos problémáira.
1976. augusztus 18-án a Luna–24 nevű, négy méter magas űrhajó leszállt a Mare Crisiumra, a Hold északi féltekéjén található síkságra. Négy nappal később – értékes holdbéli kőzetmintákkal megrakva – a szovjet építésű jármű visszatért a Földre. A minták egy részét a szovjet tudósok később a nemzetközi tudományos együttműködés jegyében megosztották a NASA munkatársaival.
Majdnem napra pontosan 47 évvel később orosz mérnökök megpróbálták megismételni a bravúrt, és egy tudományos műszerekkel megpakolt űrszondát igyekeztek letenni a Hold déli féltekéjén azzal a céllal, hogy egy évig vizsgálják a felszínét.
A Luna–25 missziója kilenc nappal a start után, augusztus 20-án látványosan kudarcot vallott, amikor az űrhajó „a Hold felszínével való ütközés következtében megszűnt létezni” – közölte az orosz űrügynökség, a Roszkoszmosz.
Ez volt a legutóbbi baleset a Roszkoszmosznál az elmúlt évtizedben bekövetkezett kínos esetek, kudarcok és botrányok sorában. Az esetek rávilágítanak a nagy múltú orosz űrkutatási ágazat hanyatlására, amelynek az ötvenes és hatvanas években elért úttörő eredményei ma már csak távoli emlékek.
Dicsőséges múlt
A régmúlt sikerei közé tartozik az első ember alkotta tárgy, amely megkerülte a Holdat, az első tárgy, amely lezuhant rá, és végül 1966-ban az első tárgy, amely leszállt a Holdra – mindez a Luna-projekt küldetéseinek részeként. Az utolsó ilyen küldetés, a Luna–24 még 1976. augusztus 22-én tért vissza a Földre a holdi talajmintákkal.
„Ez újabb bizonyítéka annak, hogy az évek során mennyire lezüllött a szovjet/orosz űrprogram” – közölte Leroy Chiao, a NASA volt űrhajósa, a Nemzetközi Űrállomás egykori parancsnoka. Párhuzamot vont azokkal a problémákkal is, amelyekkel az orosz hadsereg az Ukrajna elleni háborúban küzd.
„Az utóbbi időben volt néhány balesetük és meghibásodásuk a Szojuz és Progressz járműveikkel. A világ láthatta a hadseregükkel kapcsolatos számos problémát, különösen azokat, amelyekkel az Ukrajna elleni háborúban küzdenek – írta Chiao egy e-mailben. – Az a tény, hogy nem tudnak olyan missziót indítani a Holdra, mint 1976-ban, sokat elárul űrkutatási iparuk mai állapotáról.”
A hidegháború végét követően a Moszkva és Washington közötti együttműködés váltotta fel az amerikai–szovjet űrversenyt, majd később ismét versengés indult több ország között, hogy ki tud visszatérni a Holdra. Oroszország már a kétezres évek óta eltökélte, és nemrégiben azt szorgalmazta, hogy egyesítsék erőiket egy közös holdi bázis építése érdekében Kínával, amelynek űrprogramja az elmúlt években ugrásszerűen fejlődött. Peking 2019 januárjában küldött először sikeresen szondát a Hold felszínére.
India eközben – néhány nappal az oroszok kísérlete után – augusztus 23-án sikeresen letette a Hold déli sarkvidékén pilóta nélküli Csandraján–3 űrszondáját – ez már a harmadik ilyen missziója (az előző kudarccal zárult). Az Egyesült Államok pedig az Artemis Accords nevű program keretében irányítja a nemzetközi erőfeszítéseket, hogy 2025-ig embereket juttassanak a Holdra.
„Nem a legjobb” döntés
A Luna–25 lett volna Oroszország első szondája a Hold felszínén a Szovjetunió összeomlása óta – és az első 1976 óta.
A Roszkozmosz vizsgálóbizottságot hívott össze, hogy megpróbálja kideríteni a kudarc okát. Az ügynökség igazgatója, Jurij Boriszov augusztus 21-én az állami televízióban azt mondta: a fő ok az volt, hogy az űrszonda leszállás előtti pályára állítását végző hajtóművek a szükséges 84 másodperc helyett 127 másodpercig működtek.
Egy orosz tudós a RIA Novosztyi állami hírügynökségnek adott interjúban felvetette, hogy a mérnökök rögzítették a problémákat, de nem tekintették jelentősnek.
„Voltak problémák. Nem voltak annyira jelentősek, de a jelek úgymond nyugtalanítók voltak. Ám mindenki remélte, hogy valahogyan sikerül megoldaniuk – idézték Natan Ejszmont, az Orosz Tudományos Akadémia űrkutatóját. – Ha a vártnál valamivel nagyobb eltérés tapasztalható, az riasztó, de nyilvánvalóan nem volt elég riasztó ahhoz, hogy radikális döntést hozzanak” – mondta a leszállás elhalasztásáról vagy lefújásáról.
„Szomorú, hogy bár volt elég idő, nyilvánvalóan nem a legjobb döntés született arról, hogyan cselekedjünk” – nyilatkozta a RIA Novosztyinak.
„Némileg elvesztettük a kompetenciánkat”
Alekszandr Zseleznyakov rakétatervező és mérnök is úgy látja: nem világos, mi okozta a kudarcot, de utalt arra, hogy az orosz űrkutatás nem tart lépést az új technológiákkal.
„A tudomány előrelépett, a technológia előrelépett – sajnos az évek során némileg elvesztettük a kompetenciánkat mind a bolygóközi repülések, mind a más bolygókon való leszállás terén” – mondta az RBK Mediának.
A Luna–25 lezuhanása emlékeztette az ember által irányított és pilóta nélküli orosz űrhajózás tapasztalt megfigyelőit egy másik, több mint egy évtizeddel korábbi ambiciózus erőfeszítésre. 2011-ben orosz mérnökök a kazahsztáni Bajkonur űrközpontból indították el a Fobosz-Grunt nevű pilóta nélküli szondát, amely kétéves útra indult a Marsra.
Az űreszköz gyorsítórakétái azonban röviddel a start után besültek. A szonda két hónapig keringett a Föld körül, mielőtt lezuhant és elégett volna a Csendes-óceán felett.
Miután Oroszország 2014-ben elfoglalta az ukrajnai Krím félszigetet, a nyugati országok – köztük az Egyesült Államok – szankciókat léptettek életbe orosz vállalatok és vezető tisztségviselők ellen.
A NASA-nak mégis sikerült folytatnia a partnerséget Oroszországgal, közösen üzemeltetve a Nemzetközi Űrállomást, szerződést kötve az űrhajósok és a rakomány oda-vissza szállításáról. Az amerikai űrügynökség ma már kevésbé függ az orosz űrhajóktól, köszönhetően a SpaceX-hez hasonló magáncégek sikereinek, amelyek egyre több ellátási és szállítási szerződést kapnak.
Az utóbbi években sorozatos balesetek és botrányok sújtották a Roszkoszmoszt. Ezek közé tartozik az állomás egyik orosz építésű modulján talált, máig megmagyarázhatatlan, ember okozta lyuk, a Földre visszatérő legénység tagjainak megrázó kényszerleszállása, valamint egy elismert űrhajós lefokozásával kapcsolatos botrány.
2021-ben egy műholdellenes fegyver orosz katonai tesztje során törmelék került nagy sebességű Föld körüli pályára, ami potenciálisan veszélyeztette az állomást. Bár a felelősség az orosz űrhajózási erőket terhelte, az incidens tovább rontotta az orosz űrkutatásba vetett hitet is.
Miután Oroszország 2022 februárjában több tízezer katonát küldött Ukrajna ellen, a nemzetközi együttműködés és az üzleti megállapodások – például a bevételt hozó kereskedelmi műholdak indítása – szinte teljesen megszűntek.
A botrányok tömkelege magában foglalta a Vosztocsnij nevű, új űrrepülőtéren tapasztalt féktelen korrupcióról szóló, nagy nyilvánosságot kapó jelentéseket. Ezek Dmitrij Rogozin nacionalista politikus és korábbi orosz NATO-nagykövet Roszkozmosz-főnöksége alatt történtek. Rogozin gyakran bombasztikus nyilvános nyilatkozatai próbára tették a NASA-val való kapcsolatokat is.
2022 júliusában, öt hónappal az ukrajnai inváziót követően Vlagyimir Putyin elnök felmentette Rogozint. A helyére Boriszovot, egy technokratát ültette, aki akkoriban miniszterelnök-helyettes volt.
A közelmúltban a Roszkoszmosz kényes szerződéses vitába keveredett Kazahsztánnal a Bajkonurban végzett tevékenységekről és egy új generációs rakéta indítására tervezett új létesítményről – amely nélkül veszélybe kerülnének Oroszország erőfeszítései, hogy több bevételre tegyen szert a kereskedelmi célú műholdak indításából.
Az olyan veterán tudósok számára, mint Mihail Marov, aki évtizedekig dolgozott a szovjet és orosz űrkutatási programokon, a Luna–25 lezuhanása szívszorító.
„Szomorú, hogy nem sikerült az űrhajó leszállása – nyilatkozta a Moszkovszkij Komszomolec című bulvárlapnak. – Számomra talán ez volt az utolsó remény holdprogramunk újjáélesztésére.”
