A határon túli magyarok parlamenti szószólóra, ne pártlistára szavazzanak; büszke zsidó felmenőire; a Magyar Gárdában óbégatóknak nevezi pártja múltjának egy fontos részét, és baloldali kampánya dacára továbbra is jobboldali pártnak tartja a Jobbikot. Pártelnököket kérdező sorozatunkban Jakab Péter, a Jobbik vezetője válaszol.
A magyar társadalom gondolkodása inkább baloldali, gazdaságilag mindenképpen. Már a bérunió követelése is ilyen volt a Jobbiktól, az ön mostani imázskampánya is baloldali tematika. Miben maradt meg a Jobbik jobboldalisága?
A Jobbik elfogadott egy elvi nyilatkozatot 2020 elején, amely a pártot egy keresztényszociális értékrendet valló nemzeti néppártként határozza meg. A jobboldaliságunk legfőképpen ott érhető tetten, hogy valóban nemzetben gondolkodunk, mindenkit a nemzet részének tekintünk. Urambocsá még azokat is, akiket a Fidesz, például a szegénységük okán, kitaszított a nemzetből. Amikor én a melósokról, az egyszerű emberekről beszélek, a kisnyugdíjasokról, azt nem valamiféle baloldali értékrendtől fűtve teszem, hanem keresztény értékrend alapján. A kereszténység egyik legfőbb alapelve a szolidaritás, hogy álljunk ki egymás mellett, és vigyázzunk a másikra. Nemcsak a járvány idején, hanem akkor is, amikor ezt az országot kifosztják, és ezért egy megélhetési krízist kell, hogy átéljünk.
Az identitáspolitika és a szimbolikus témák, amelyek korábban a Jobbik fő topikjai voltak, Trianontól a kereszténységen át a nacionalizmusig, nem érdeklik a bizonytalanokat ‒ mondta nemrég lapunknak Závecz Tibor. Ezek az értékek a Jobbik meglévő táborában, tehát nem a megszerzendő bizonytalanok körében, mennyire kötőanyagok még?
Továbbra is jelen vannak természetesen: egy Trianon megemlékezés, a nemzeti ünnepeinken való méltó főhajtás. 15 millió magyar képviseletére esküszünk fel, nem csak 10 millióéra. Hozzáteszem, hogy ebben konszenzus van az ellenzék egészében. Az ellenzéki pártelnökök leültek egy asztalhoz, és megalkották a közös kormányzás alapelveit, és abban szerepel az, hogy 15 millió magyar képviseletére fogunk felesküdni.
De nincs is annyi.
Ha a nagyvilágot megnézzük, akkor talán van.
Még a diaszpórával együtt sincs. Egyébként a DK is egyetért ezzel?
Nyilván a képviselet módjában lehet vita, hogy ki hogyan képzeli el a határon túli magyarok képviseletét. De abban, hogy mi felelősek vagyunk, hogy minden magyar felelős minden magyarért, abban konszenzus van az ellenzék egészében. Ez egy fontos nemzeti minimum. Most már nemcsak a jobbikosoknál, hanem azt gondolom, minden ellenzéki pártnál és szavazópolgárnál. Ez így is van rendjén.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy amikor az emberek krízist élnek át, akkor nem szimbolikus és identitáspolitizálásra vágynak. Nem az érdekli őket, hogy most egy aktuális slágertémát idecitáljak, hogy három apja legyen a gyereknek, vagy egy. Hanem az, hogy legyen kenyér az asztalon. Az a legfőbb probléma, főleg a vidék Magyarországán, hogy meg tudjuk-e venni a gyereknek a kenyeret, jut-e rá parizer, vagy csupaszon kell enni a tízórait? Ki tudjuk-e fizetni a számlát vagy a rezsit? Jut-e fedél a fejünk felé? Az emberek létbiztonsága van veszélyben. Amikor az a kérdés, hogy lesz-e kenyér az asztalon, akkor legkevésbé sem az identitáspolitika, meg a szimbolikus politizálás érdekli, nemcsak a bizonytalan választókat, hanem a magyar választók többségét sem. Több mint két millióan nyomorognak a létminimum alatt.
Keresztényszociálisként határozta meg magát a Jobbik, ami gazdaságilag nem feltétlenül baloldaliságot jelent, nem nagyobb állami újraelosztást például, hanem inkább azt, hogy a szegényeket ne hagyjuk teljesen az út szélén. Lehet azt mondani, hogy gazdaságilag inkább bal-, társadalompolitikailag jobboldali párt a Jobbik? Ennek az összeegyeztethetősége nem okoz problémát a politikai tábor megteremtésében?
A kutatások alapján a magyar társadalom jelentős része gazdaságpolitikai értelemben inkább baloldalinak tartja magát, identitás szempontjából viszont rendkívül büszke a magyarságára, és ez jól is van így. Jobboldali, rendpárti, konzervatív embernek tartja magát a magyar ember. Miközben nyilván azt várja el az államtól, hogy gondoskodjon róla, pláne, ha bajba kerül. Nem feltétlenül baloldali érték, és nem is kell címkézni, hogy az állam adja meg a 80%-os bértámogatást a bajba jutott dolgozóknak, vállalkozóknak. Ez normális helyen, Nyugat-Európában, de még Romániában is így működik. Egyedül Magyarországon hagyja magára az állam a saját polgárait.
Mindennél többet elárul az országról, hogy az elmúlt tíz évben elértünk oda, hogy mi magyarok lettünk a második, harmadik legszegényebb nemzete az Európai Uniónak. De a mi kormányunk a legkorruptabb. Ez se nem baloldali, se nem jobboldali, ezt tolvajkormányzásnak hívják.
A bértámogatáshoz: a Fidesz tulajdonképpen kimaxolta a Jobbik régi ideológiáját, miszerint munka nélkül senkinek nem adunk pénzt.
Az a baj, hogy munkával sem adnak pénzt. Mi azt mondjuk, hogy mindenki éljen meg a munkájából. Mégsem járja, hogy ötvenegynehány ezer forintért gürizik valaki közmunkásként, és büszkén bejelenti a kormány, hogy emelkedni fognak a közmunkás bérek. Napi 75 forinttal! Milyen gazdaságpolitika az ilyen, amelyik ennyire kizsákmányolja a munkavállalókat? Ma a magyar ember munkájának a gyümölcséből a megannyi befizetett adó és járulék formájában a magyar kormány él meg baromi jól. Hiszen Európa-rekorder adókat fizetünk, a fizetés felét elviszi a magyar állam. Csak nem látjuk, hogy cserébe milyen szolgáltatást biztosít a polgárok számára.
Folyamatosan meg fogom próbálni visszarántani a baloldali gazdaságpolitika agendájáról a szimbolikusabb témák felé. Fogalmazza már meg nekem, legyen szíves, a Fidesz és a Jobbik menekült-migráns politikája közti különbséget.
Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak se szegény, se gazdag migránsra nincs szüksége. Ez egy alaptézis. A letelepedési kötvényesekre sem vágytunk, de a Fidesz úgy gondolta, hogy a migráns-kérdéssel nincs problémája egészen addig, amíg letelepedési kötvényesek fizetnek ezért. Majd később kamatostul fizetik vissza a kötvény értékét a magyar emberek.
A magyar emberek maguk is migránsok Nyugat-Európában. Nagyon szeretnénk őket visszacsábítani. A Fidesz migránsellenes politikát folytat a szavak szintjén. Nem tudom, járt-e mostanában Dél-Borsodban, Tiszaújváros környékén, én járok elég gyakran, hiszen a szülőföldem Borsod. Azt látom, hogy kinőtt a földből egy konténerváros, ha az ember nem tudná, hogy Borsodban van, azt gondolná, hogy valahol a török, szír határon egy menekülttábornál. De nem, ezt a konténervárost közel kétezer külföldi vendégmunkásnak építették fel egy olyan beruházásnál, amit 40 milliárd forinttal támogat az állam. Mert részben egy állami cég, a Mol valósítja meg. Hát milyen politika ez? Ez most egy bevándorlópárti politika a Fidesz részéről? Azt gondolom igen, hiszen olyan megyéről beszélünk, ahol fél év alatt 25%-kal nőtt a munkanélküliség. Van szakképzett munkaerő Borsodban, vannak szakképzett borsodiak külföldön, akik ugyanazt a melót végzik el, mondjuk Kazahsztánban, amit a törökök elvégeznek Dél-Borsodban. De valamiért a kormány azt gondolja, hogy neki jobb az olcsóbb keleti vendégmunkás, mint a magyar munkaerő megbecsülése.
Szereti a focit? Szurkoló?
Hajrá Diósgyőr! Ezzel nem akarok senkit megsérteni, mindenkit tisztelek, de miskolciként mást nem mondhatok.
A Jobbiknak van még kapcsolata a futballszurkolói csoportokkal, vagy, ahogyan a korábbi témáit, ezt is elvitte a Fidesz?
Én igazából azt sem tapasztaltam, hogy korábban volt. Nyilván a stadionban nagyon sok jobbikos van most is. Sajnos most nem lehet találkozni a stadionban, de a virtuális térben szoktunk. A szurkolói csoportok nem határozzák meg a Jobbik politikáját.
Olyat láttam már, hogy régi gárdisták feltűntek a Békemeneten. Ilyen irányú áramlás van. Nem sajnálom, hogy azok az emberek, akik korábban a gárdában vállalhatatlan módon óbégattak, most a Fidesz sorait erősítik. A Fidesz egy szélsőjobboldali párt lett, nyilván a szavak szintjén. Hiszen semmiféle ideológiája nincs a pénz és a hatalom ideológiáján túl. Ott ül Orbán Viktor mögött Pócs János fideszes képviselő, aki egy cigány embert betett a kazánba, és azt mondta, ez egy vicces dolog. A saját pártja nem határolódott el tőle, hanem azt mondták, hogy szerintük is vicces. Szerintem meg nem az.
A pártok, a szavazótáboraik beágyazottak a társadalomba. A régi MSZP-szavazók között nemcsak régi pártvezetőket találunk, hanem sok kisegzisztenciát, akinek a családja valahogyan kapcsolódott az állampárthoz, akár a Tanácsokon keresztül. Azt is tudjuk, hogy a volt SZDSZ-nek sok zsidó származású magyar szimpatizánsa volt. A Jobbik régi bázisa egy erősen nacionalista – ezt mint identitáspolitikát mondom –, rendpárti Magyarországban hitt. Kicserélődött ez a bázis? Mi jellemzi a mostanit? Hány százaléka ugyanaz, mint a tíz évvel ezelőtti?
Százalékosan nem tudom, azt viszont látom, hogy a legutóbbi kutatások alapján negyedév alatt negyedmillió új szavazót tudtunk megszólítani. Úgy erősödött a Jobbik, hogy a többi ellenzéki párt ezzel együtt nem gyengült: tényleg a bizonytalanok táborából tudtunk új embereket becsatornázni. Vannak olyan kutatások is, amelyek azt mutatják, hogy esetleg momentumos szavazók áramlanak minimális szinten a Jobbikhoz, de szerintem ez nem meghatározó. Bár tény, hogy az ellenzéki pártok között van közlekedési lehetőség. De nem ez a fontos, hanem hogy a bizonytalanokat meg tudjuk szólítani.
A szavazóink összetételéről is nagyjából világos képet adnak a kutatások. Vidéki, kisvárosias, falusias környezetben élő, alapvetően középfokú iskolai végzettséggel rendelkező választókról van szó. A 40 év alatti korosztályt tekintve a Fideszt is megelőzve, a legerősebb ‒ nem ellenzéki, hanem a legerősebb ‒ párt a Jobbik. Mögöttünk van az a vidéki közösség, tele fiatallal, akik el fogják, és el is tudják dönteni a kormányváltást 2022-ben.
Nagyon kicserélődött vagy nem cserélődött ki a Jobbik tábora?
Mindenki változik. Érdekességként mondom: a borsodi időközi országgyűlési választási kampányban felbukkantak olyan régi jobbikosok, akik 2012-ben távoztak a pártból, talán puhának találták a politikánkat.
Pedig akkor még nem is volt néppártosodás.
Így van. Most viszont tetszik nekik az új irány, amit képviselünk. Ők is változtak, mi is változtunk, és ismét egymásra találtunk ebben a kampányban. Tehát nem feltétlenül kell, hogy az emberek kicserélődjenek, az emberek is változnak, mint ahogyan a politika és a világ is változik.
Akkor nincs szükség odakacsintásra a régi táborhoz? Hogy most párizsizunk, de azért mi jól tudjuk, hogy kik is azok a zsidók?
Hogyan mondjam: a lélek sem vinne rá. Azok, akik korábban a Jobbikban zsidóztak, soha nem voltak a szívem csücskei. Azzal sem tudtam mit kezdeni, amikor Vona Gábor azt mondta, hogy ha kiderülne, hogy zsidó felmenői vannak, lemondana a pártelnökségről. Ezt betettem egy fiókba, és értetlenül néztem magam elé: ez most pontosan micsoda? De már nem Vona Gábor a Jobbik elnöke, hanem én, aki büszkén vállalja, hogy zsidó felmenői is vannak.
Ön szerint mire készül Vona Gábor ezzel az influenszer kampányával?
Nem is akarom megítélni. Nyilván az influenszereknek is megvan a szerepük a közösségekben, el tudják mondani a véleményüket.
Nem tart attól, hogy majd kívülről visszajön a politikába? Macron óta tudjuk, aki miniszter volt, azt hiszem, Sarkozynél, de mégis el tudta magát adni később, mint aki a politikai eliten kívülről érkezik. Vona Gábor most évek óta ezt jelzi. Nem tart attól, hogy egyszer csak megjelenik?
Ő már nem szűz fiú. 2018-ban ő is megkapta a lehetőséget, mint minden akkori ellenzéki pártvezető, hogy leváltsa a kormányt. Azt gondolom, hogy a többség meglett volna mögötte, ha megvan az a felismerés, hogy nem az ellenzéki pártvezetők egója az elsődleges, és nem az, hogy megküzdjünk a legjobb második helyért. Ha ez a felismerés akkor megszületik, akkor ma nem tudom, hogy a Fidesz uralja-e az országot, de az egészen biztos, hogy nincs kétharmaduk. Ő akkor hozott egy döntést, erről pedig mi egy egészen más döntést hoztunk. Én nagyon büszke vagyok, hogy a Jobbikot az ellenzéki együttműködés centrumába tudtuk vezetni. Ezáltal megadtuk azt a lehetőséget, hogy a vidéki szavazók becsatornázásával, a magukat jobboldali, nemzeti, keresztény szavazóknak tartó emberek mozgósításával elhozzuk Magyarország számára a kormányváltást ’22-ben.
Említette, hogy 2018-ban Vona vezetősége hozott egy döntést. Tudott valaki a pártban arról, hogy Simicska Lajosnak a választások előtt azt állította feltételül a Fidesz, hogy jó áron kivásárolunk majd téged a választás után, támogathatod a Jobbikot, egy feltétel van: nem foghat össze a párt másokkal. Tudott valaki a pártban erről a dealről a Fidesz és Simicska között?
Ez olyan pletyka lehet, hogy még hozzám sem jutott el. Most hallom először. Erre ennél többet így reflektálni sem tudok.
Igaz, hogy a keleti országrészben levő jelöltjeik igazából el sem akarnak indulni a tömeges választási csalások miatt, ami ott zajlik a lakcímbejelentések kapcsán?
Inkább azzal küzdünk, hogy mindenki el akar indulni. Mindenkinek meg kell érteni, akinek nem adatik meg a lehetőség, hogy képviselőjelöltként elinduljon, hogy most abban áll a nemzeti politizálás, hogy kettőt hátralépünk, hogy a nemzet léphessen egyet előre. Ezt is meg kell tudni tenni. A képviselőjelöltjeink hála istennek meg is tudják ezt tenni. Abban nincs újdonság, hogy a keleti határ mentén szállítani fogják a szavazókat, és a szegény falvakban osztogatni fogják a krumplit. Ehhez az ott induló képviselőjelöltek harcedzetten hozzászoktak. A Fidesz mindig is így működött. Ebben nincs innováció. Az innováció a mi oldalunkon van, amit úgy hívnak, hogy összefogás. Ami pontosan azt mutatja meg, hogy ha aljas és piszkos módszerekkel küzd is a Fidesz, akkor is le lehet őket győzni. Fejér 4-es választókörzetében Kálló Gergely időközi választáson éppen nem kétharmaddal, de pokolian megverte a Fideszt az ellenzéki összefogás révén. Bíró László Borsodban, nagyon nehéz, fideszes terepen, tele szegény faluval, úgy, hogy a feudális rendszert működtette a Fidesz és a polgármesterek odakampányoltak rettegésből ‒ így is éppen csak lemaradt a győzelemről. Egy választási hangulatban 2022-ben, ezek a választókörzetek át fognak fordulni az ellenzék javára.
Ha már a keleti országrésznél vagyunk: nem gondolja, hogy, idézőjelben, hálátlanok a határon túli magyarok a Jobbikkal? Hiszen ez a párt képviselte legradikálisabban a magyar identitás jelentőségét, ami kisebbségi magyar sorsban, amikor a magyar identitás mindig fenyegetett a többség által, különösen fontos. Azt is lehet tudni, hogy a Jobbik 2010-ben már készült benyújtani a kettős állampolgárságról szóló törvényt, ezért különösen fontos volt a Fidesznek, hogy ő nyújtsa be először. Ehhez képest a határon túli magyarok szavazatainak 96%-át a Fidesz kapta.
Mert őket is egyfajta feudális rendszerben képzeli el a hatalom. Adunk nektek pénzt, cserébe elvárjuk a szavazataitokat. Mi nem várunk el ezért sem szavazatot, sem hálát.
Továbbra is azt mondjuk, hogy a határon túli magyaroknak is meg kell adni azt a lehetőséget, hogy véleményt formáljanak a magyarságot érintő politikai kérdésekről. Nem feltétlenül úgy, ahogy most történik. Azt nem tartom helyesnek, hogy egy határon túli magyar magyarországi pártlistákra adhatja le a szavazatát. Előfordulhat az, sarkítva mindig Farkas Flóriánt szoktam példaként hozni, hogy Farkas Flórián egy székely ember szavazatával listáról becsúszik a magyar parlamentbe, hogy aztán mindenkit képviseljen a székelységen, a magyarságon és a cigányságon kívül. Önmagát nyilván fogja képviselni jó fizetésért, de mást nem. Ezt nem tartjuk helyénvalónak. Azt igen, hogy egy székely szószólót küldhessen a saját helyi közösségéből a magyar parlamentbe, hogy ott kifejthesse a véleményét arról, hogy bizonyos döntések mennyire szolgálják a kinti közösség gyarapodását.
Ez egy legitim vita kérdése lehet, amit meg kell majd vitatnunk a tárgyalóasztal mellett. Fontos, hogy amikor közös programalkotásban vagyunk, akkor mindig óvatosan kell fogalmazni, mert amit kijelentünk, a mögé hatpárti konszenzust kell teremteni. A vitás kérdésekben is hamarosan ki tudjuk mondani a közös szót.
Most az előválasztásokkal a belső ellenzéki versengés időszaka van. Mekkora a kölcsönös elutasítás az ellenzéki szavazók körében általában a másik ellenzéki párttal kapcsolatban? Konkrétan lát-e esélyt arra, hogy a Jobbik szavazói Dobrev Klárára szavazzanak, vagy egy helyi DK-s jelöltre?
A helyi DK-s jelöltet elválasztanám a miniszterelnök személyétől. Helyben sok esetben nem a párthovatartozás a döntő, hanem a helyi beágyazottság, a helyi hitelesség, az, hogy ki mennyire tudja megszólítani a helyi közösséget. Sokszor ott nem egy DK-s politikust látnak egy képviselőjelöltben, hanem egy köztiszteletben álló tanárembert, Józsi bácsit, akit mindenki ismer, és ezért rá tud szavazni párthovatartozástól függetlenül. Nyilván a miniszterelnök-jelölteknél nemcsak a támogatottságot kell vizsgálni, hanem az elutasítottságot is. E tekintetben azért már vannak olyan személyek, akiknek az elutasítottsága azt jelzi, hogy nem feltétlenül rendelkeznek azzal az integratív képességgel, ami szükséges nem csak a jobbikos vagy a DK-s szavazók, hanem a bizonytalan szavazók megszólításához.
Ez Gyurcsány Ferenc konkrétan.
Valami oka van annak, hogy folyamatosan az ő nevét hangsúlyozza a Fidesz. De nagyon fontos, hogy Gyurcsány Ferenc a hat párt egyikének az elnöke. Neki is vannak szavazói, akik miatta fognak jönni az ellenzéki összefogásba. Mint ahogyan Jakab Péternek is vannak olyan szavazói, akik meg miattam fognak jönni. Tehát fontos, hogy egymást ne oltsuk ki, ne gyengítsük, mert a nap végén, akárki lesz is Magyarország ellenzéki miniszterelnökjelöltje, a mögé mindenkinek oda kell tudni állni. Még ha valakiben van is egy kis gyomorgörcs, nekünk, pártelnököknek az a feladatunk, hogy ezt a gyomorgörcsöt tudjuk oldani.
Hogyan akarják oldani? Van ebben az ellenzéki pártok között egyeztetés, hiszen mindegyiknek meg kell győznie a maga bázisát, hogy lehet, hogy nem mi leszünk a te körzetedben a jelölt, de szeretnénk, ha rá szavaznál?
Fontos, hogy ne roncsoljuk, ne bántsuk, ne sértegessük egymást. Ezért számítok egy pozitív kampányra, mert a fő mocskolódó Fidesz ebben nem fog részt venni. Nekünk az az érdekünk, hogy program-alapú kampányt folytassunk, mert a győztes mögé mindenkinek be kell tudnia állni. Ha én a másikat roncsolnám valamivel, akkor lehet, hogy az én szavazótáborom elbizonytalanodna, hogy esetleg tudná-e őt támogatni közös miniszterelnök-jelöltként. Márpedig most ez a legfontosabb. Az előválasztás, akárhogyan is versengünk, csak egy eszköz, a kormányváltást szolgálja. A cél a kormányváltás, nem az, hogy megmutassuk a saját nagyságunkat, hogy itt ki a legerősebb. A legerősebb második hellyel, bocsánat, de kitörölhetjük: a kormányváltás a cél.
Érdemes úgy nekifutni a választásnak, hogy minden ellenzéki szavazót minden ellenzéki pártra nyitottá tenni? Vagy inkább mindenki hozza be a maga választói szegmensét? Hozza be a Pozsonyi utat, aki a Pozsonyi utat tudja, hozza be a kis falut, aki azt tudja.
Amikor integratív jelöltekről beszélünk, akkor nyilván az a cél, hogy a lehető legnagyobb halmazba tudjuk terelni a választókat. De mindig lesz olyan szegmens, akinek nem elfogadható a másik ember. Az adott tábor miniszterelnök-jelöltjének az a feladata, hogy minél nagyobb legyen az első halmaz. Ezért kell Dobrev Klárának is, Karácsony Gergelynek is elindulni az előválasztáson, mert biztos vannak olyan szavazók, akiket csak ők, és más nem tud elérni. Ezekre a szavazókra szükség van. Nagyon szoros meccset vívunk, látjuk a közvélemény-kutatásokat, hogy fej fej mellett van a Fidesz és az összellenzéki tábor. Lehet, hogy csak 1-2%-on fog múlni a győzelem. Ahhoz pedig, hogy mandátum szerinti többségünk legyen, még nagyobb százalékos győzelmet kell aratni az ellenzéknek. Úgyhogy mindenkire szükségünk van.
Ön szerint minek köszönhető az, hogy ebben a ciklusban a Fidesz támogatottsága még nem ment 2,4 millió fő alá?
Van egy hithű bázis, szerintem ők vannak kevesebben, akik nagyon hisznek a Fideszben. Ha be kellene vallaniuk azt, hogy rossz irányba mennek a dolgok, akkor azt is el kellene ismerniük, hogy ők hibás döntéseket hoztak az elmúlt években, és lehet, hogy becsapták őket. Az ember nem szereti beismerni, hogy őt sikerült becsapni.
Van egy olyan tábor, főleg a falusi közegben, ahol a feudális közeg nagyon erős, és az emberek nem azért szavaznak a Fideszre, mert fideszesek, hanem mert egzisztenciális függésben tartja őket a hatalom. Akár a kormányhivatalokon, akár az önkormányzatokon keresztül. Ebből az egzisztenciális félelemből a legnehezebb kitörni. A sors úgy hozta, hogy pont a Jobbikra vár az a feladat, hogy ezt az egzisztenciális félelmet egy biztató jövőképre felváltsa, hogy nem a zsák krumpli a lényeg négyévente, hanem hogy legyen megfelelő munka, megfelelő minőségű fizetés. Aztán majd mindenki döntse el az év 365 napján, hogy mit akar venni: krumplit, tésztát vagy autót.
Az Ők lopnak-kampány 2018 előtt az elszámoltatásra, a korrupcióra fókuszált, ön most egy imázskampányt folytat. Megvan már konkrétan az a pozitív jövőkép, a vízió, amit majd a választók elé tárnak?
Zárójelben megjegyzem, hogy ez nem egy imázskampány, mert az imázskampány arra jó, ha én valamit el akarnék adni magamról, ami nem vagyok.
Az ön mögött álló kommunikációs szakemberek ezt valószínűleg így hívják.
Nincs olyan sok kommunikációs szakember. A jobbikosok találtak egy olyan pártelnököt, aki elég, ha saját magát adja, és ez, úgy tűnik, hoz szavazatot. Azt látják az emberek, hogy ez a Péter gyerek egy közülünk, egy vidéki fiú, szeretjük, ismerjük, és rá fogunk szavazni.
Jövőkép. A Jobbik egy keresztényszociális nemzeti néppárt, és számomra az a legalapvetőbb jövőkép, hogy a nemzet egységét kell helyreállítani. Mindent ebből vezetek le, az egységes nemzetből. Amikor azt mondom, hogy helyre kell állítani a nemzet egységét, akkor azt is mondom, hogy nincsenek kivételezettek, nincsenek úri gyerekek, akikre más szabályok vonatkoznak, mint a nép egyszerű fiára. Mindenkire ugyanazok a jogok, ugyanazok a kötelezettségek vonatkoznak. Nincs urambátyám rendszer. Nincs olyan, hogy valaki csak azért jut előrébb, mert jobban fekszik a hatalomnál. A tehetség, a szorgalom, a tudás, a munka az előrejutás záloga, és nem a hatalomhoz való dörgölőzés.
Ebből persze az is következik, hogy kőkeményen gondoljuk az elszámoltatás véghezvitelét. Az elszámoltatásból akkor sem lehet engedni, ha nem lesz meg a kétharmad. Óriási a jogos frusztráció a magyar társadalomban, hogy 30 év alatt eltűnt a nemzeti vagyon, és ennek soha, semmilyen következménye nem volt. Ha én bemegyek a közértbe, és elteszek egy kiflit, annak lesz következménye. Ha valaki elteszi a Balatont, annak nincs következménye. Ezt helyre kell tenni.
A társadalom jelentős része ugyanezt gondolta Gyurcsányról. Miért nem sikerült ez 2010-ben?
A Fidesznek nem volt érdeke az elszámoltatást véghezvinni, mert akkor lehet, hogy a saját halai is beleestek volna a hálóba.
A hetven-harmincas pénzmegosztásra gondol?
Vannak ilyen pletykák. De nemcsak kormányt, hanem korszakot is akarunk váltani. Abban is megállapodtak a pártelnökök, hogy nem csak az elmúlt 10 évnek vetünk véget, hanem az elmúlt 30 év hibáit is ki fogjuk javítani. Komolyan gondoljuk azt, hogy még ha vannak is közöttünk olyan pártok, akik részesei voltak az elmúlt 30 évnek, a változás lehetőségét megadva, ők is komolyan gondolják az elszámoltatás véghezvitelét. Mert Magyarország Közép-Kelet-Európa Svájca lehetne, ha az a tömérdek pénz, az a szép magyar termőföld a magyarnak teremne, és nem mindenféle műkörmösöknek meg Lőrinceknek.
Azért nem a korrupció viszi el a GDP nagyobbik részét. Persze az ember igazságérzetét bántja.
Igen, és megöli a tehetséget és a szorgalmat. Ha van egy innovatív vállalkozás, ha valaki teremt valamit a semmiből, és egymilliárd forintos értéke van a cégnek, akkor hirtelen megjelenik a NER valamelyik katonája, és azt mondja, hogy barátom, most megvenném tőled ezt a vállalkozást. Ha nem adod el, akkor jön a NAV, és holnap majd újra jövök, és akkor már egy kicsit kevesebbért fogod nekem eladni. Ezek a tehetséges, innovatív emberek, akik jól menő vállalkozók is lehetnének, jó minőségű munkát és fizetést biztosítva a dolgozóknak, elmennek Nyugat-Európába, és a tehetségüket ott fogják kamatoztatni. Magyarországon meg maradnak a Lőrinc-féle kontárok.
Hogyan látja, másként kezelik az ellenzéki szavazók az ellenzék vezetőjét, az ő potenciális vezérüket, mint a fideszesek Orbán Viktort? Arra a fajta karizmatikus vezérségre érdemes-e gyúrni, ami Orbáné? Meg kell tanulni vízen járni, amit róla gondolnak a hívei?
Szerintem a magyar nép igényli, a történelmünk azt mutatta, hogy mindig szükség volt egy erős vezetőre. Nekem ezzel nincs problémám, csak az az erős vezető legyen már végre tisztességes, szolgálja már a nép érdekét, és ne a sajátját. Lehet, hogy engem karizmatikus embernek tartanak, de mindig csapatban dolgozom. Aki ismer a párton belül, az tudja, hogy itt nem diktatúra van, nem az van, amit Jakab mond. Az elképzeléseimet megvitatom a párt elnökségével. Úgy vállaltam el az elnökséget, hogy szerettem volna azokkal az emberekkel együtt dolgozni, akikkel csapatként tudunk együttműködni.
Mégis nagy kipörgés volt az elmúlt években a Jobbikból.
Mert az volt a tételmondatom, hogy amikor megválasztanak elnöknek, 1-2 hónapot adok magamnak arra, hogy a vitás kérdéseket rendezzük. Mindenki döntse el, hogy tud-e velünk jönni azon az úton, amit a választók jelöltek ki számunkra: hogy mindenkivel össze kell fogni a kormányváltás érdekében. Vagy ha valakinek ez túl van a komfortzónáján, nem tudja ezt az áldozatot vállalni, az még most menjen el, és ne a választások előtti utolsó évben kezdjük el rendezni a sorokat. Mert az százalékokat venne el nemcsak tőlünk, hanem az ellenzék egészétől, és így a kormányváltást veszélyezteti. Azt pedig nem veszélyezteti semmilyen belső harc.
Ellenzékben mindig az ország kormányzására való képesség felmutatása a legnehezebb. Pedig ez nagyon fontos, nem véletlenül hangsúlyozza folyamatosan a Fidesz. Vagy 1994-ben is a még nagyon utódpárt MSZP azzal tudott visszajönni a hatalomba, és szerzett abszolút többséget, hogy „mi legalább értünk hozzá”.
És ezek még nem is értenek hozzá. A számok ezt mutatják.
Szóval miért higgyék el azt a választók, hogy egy ennyire különböző koalíció képes lesz az országot vezetni?
Pont azért, mert ennyire különbözőek vagyunk. Nem fordulhat elő, hogy van egy karizmatikus vezető, akivel elszalad a ló, és senki nem meri azt mondani, hogy miniszterelnök úr, rossz irányba megyünk, korrigálni kellene. Ma, ha valaki ezt mondja a miniszterelnöknek, legyen az Lázár János, vagy bárki más, mehet a parlamentben a hátsó sorba. Nálunk viszont, ha valaki eltévelyedik, akkor hirtelen nem lesz meg a kormány többsége. Ezért kell konszenzusra törekednünk. Így viszont mindig megvan a korrekció lehetősége. Ha valakinek eltévelyedik a keze rossz irányba, akkor lesz öt másik, aki visszateszi az asztalra, hogy kezeket a paplan felé.
Ez a pozitív forgatókönyv. Az is lehet, hogy Orbán Viktor hátradől, és kivárja azt a pár hónapot, amíg szétszedik egymást a koalícióban lévő pártok.
Ebben akkor reménykedhetne, ha beleesnénk a koalícióba, ha a választás napján szembesülnénk azzal, hogy hoppá, a Jobbiknak egyedül nem megy. Itt nem erről van szó. 2018 decemberétől, lényegében a rabszolgatörvény elleni tüntetéstől kezdve tanuljuk egymást. Tanuljuk az együttműködést, ismerkedünk a másik előnyeivel, hibáival, hogyan tudunk hatékonyan együtt dolgozni. A pártelnökök havonta találkoznak. Különféle munkacsoportokban heti rendszerességgel zajlik a szakmai munka. Azért tudjuk biztosítani a kormányzás képességét, mert megtanuljuk egymást. A demokrácia erről szól: ha többen vagyunk, akkor is meg kell tudni egyezni. Melós műfaj, de a munkát nem lehet megspórolni.
