A sajtóolvasatok alapján kudarccal ért véget Bakuban az ENSZ éves klímaügyi világkonferenciája. A COP29 kéthetes iszapbirkózása a riportok szerint leginkább delegációk kivonulásával, tüntetésekkel, szomorú és elkeseredett őslakosokkal teli eseménysorozat volt, nem léptünk előre az élhetőbb bolygóhoz vezető úton. De letudható-e ennyivel több tízezer résztvevő, sok ezer magas rangú bürokrata és döntésképes tárgyaló egy helyre koncentrált munkája? Egyáltalán: mi zajlik valójában a zárt ajtók mögött, és mire jutott eddig a világ a COP-fórumokkal? Bart István klímapolitikai szakértőt, a Klímastratégiai Intézet 2050 vezetőjét kérdeztük.
A beszélgetésről készült videót itt tudja megnézni:
Ha inkább csak meghallgatná, ide kattintson:
Öt fontos gondolat a beszélgetésből:
- Bart István szerint Dubaj, az előző klímacsúcs után (amelynek szokatlanul jó sajtója volt) most eleve nem számoltak azzal, hogy sikerül megismételni vagy túlszárnyalni. Baku legfontosabb kérdése az volt, hogy a legfejlettebb államok mennyi pénzt hajlandók adni az elmaradott térségeknek arra, hogy náluk is megfelelő szinten kezeljék a globális klímaügyet. Senki előtt nem volt titok, hogy sokkal több pénzre lenne szükség, mint amit a fejlett országok fel tudnak ajánlani, így a kudarc borítékolva volt.
- Azt kell megérteni – magyarázta a klímapolitikai szakértő –, hogy a COP gyakorlatilag egy globális klímaexpo, egy vásár, ahol sokféle vevő és eladó, érdeklődő találkozik, egy olyan rendezvény, ahol döntéshozók, civilek és a globális gazdaság lobbizni érkező szereplői óhatatlanul találkoznak. Az, hogy a COP-on a tárgyalók és akár a tüntetők is „össze vannak kutyulva”, komoly hajtóerő: „Fontos kovásza a klímakérdések kezelésének.”
- „Mindenki azzal küzd, hogy bár mindannyian tudjuk, mit kellene tenni, de azt nem tudjuk, hogyan fognak minket újraválasztani” – idézte Jean-Claude Junkert a klímapolitikai szakértő azzal kapcsolatban, hogy a zöldek tüntetései és Bakuban a legszegényebb országok kivonulása a tárgyalásról valóban hatással lehet-e a döntéshozókra.
- Bart István szerint a legutolsó amerikai milliárdos is tudja már, hogy nem érdemes beruházni szénbányába és szénerőműbe; ez az üzenet vált mindenki számára világossá a COP-tárgyalásokból. Amikor Dubajban a kormányok és a politikusok elfogadták, hogy a világnak el kell távolodnia a fosszilis energiahordozóktól, az lett a következmény, hogy a befektetési alapok és a beruházók más irányba orientálódtak. Az energetikában erőteljessé vált technológia ugyanakkor már középtávon is a megújulóknak kedvez; a napelemek elterjedése után az energiatárolók piaca is hasonlóan, egyre kedvezőbb költséggel kínál egyre többek számára hozzáférhető megoldást.
- Az elmúlt tíz év COP-vállalásai és az energiaszektor technológiai váltásának következménye, hogy a párizsi klímacsúcs idején modellezett legrosszabb forgatókönyvet (amely 2035-re 4 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést is elképzelhetőnek tartott) sikerült lejjebb szorítani. „Már lefaragtunk egy elég nagy darabot a várható felmelegedésből, de ez még így is nagyon sok” – mondta Bart István, aki szerint az aktuális prognózisokba írt 2,1–2,8 Celsius-fokos érték továbbra sem elfogadható.
