Akkor és most: fényképek arról az 1941-es bombázásról, amely mindörökre átszabta a szerb főváros látképét.
Kattintson a képekre, hogy láthassa, hogyan néz ki ugyanaz a környék 2021-ben!
Az 1941. április 6-i bombázás számos belgrádi épületet, a többi között a Régi Palotát is romba döntötte. A légitámadás több tízezer emberéletet követelt, és elpuszította a belváros nagy részét. A Szerb Nemzeti Könyvtár leégésével az ország írásos örökségének jelentős része is megsemmisült.
A támadás Belgrád központjára irányult látszólag mindenféle katonai célkitűzés nélkül. A bombázást Adolf Hitler rendelte el, miután puccsal eltávolították II. Péter jugoszláv királyt 1941. március végén.
A puccsot megelőzően Jugoszlávia erős nyomás alatt állt, hogy szomszédaihoz - Bulgáriához, Magyarországhoz és Romániához - hasonlóan a fasiszta Németország mellé álljon.
Nem sokkal azután, hogy Jugoszlávia megállapodást kötött a náci Németországgal és szövetségeseivel - amelyet a kisebb rossznak tekintettek Jugoszlávia megszállásával szemben, ami az ellenállása esetén várt volna rá -, a jugoszláv légierő parancsnokai megbuktatták II. Pétert.
Winston Churchill egykori brit miniszterelnök a következőket mondta a puccs hírére: “Ma korán reggel megszólalt a jugoszláv nemzet lelkiismerete. Forradalom tört ki Belgrádban, és a miniszterekre, akik tegnap eladták az ország becsületét és szabadságát, letartóztatás vár. Ezt a hősies mozgalmat annak a bátor és katonás harcnak a dühe táplálja, amelyet gyenge vezetőik árulása és a tengelyhatalmak piszkos áskálódása váltott ki.”
Többek szerint a brit hírszerzésnek köze volt a puccshoz, ám Angliának nem volt módja közvetlenül segíteni Jugoszláviának. A helyiek közül sokan örültek a puccsnak: “inkább a sírba, mint rabszolgának” - skandálták.
Hitler éppen erre a sorsra ítélt több ezer helyi lakost, amikor “kíméletlen szigort” rendelt el a puccsra való válaszként.
Curzio Malaparte orosz háborús tudósító és író azt mondta, az április 6-i bombázások úgy rázták meg a földet, “mintha földrengés lett volna”. “Házak borultak egymásra, összeomló falak csattantak, és (törött ablaküvegek) hullottak a járdákra” - emlékezett vissza az újságíró.
A német bombatámadások közötti szünetekben Malaparte “kétségbeesett, rémült sikolyokról, kesergésről, nyögdécselésről, átkozódásról és zaklatott emberek kiabálásáról” számolt be.
A belgrádi állatkert bombázása után Churchill azt írta: “a füstben és tűzben úszó rémálomban darabokra tört ketrecükből előjöttek az őrület határán lévő állatok...”
A fenti képet - és további fotókat is ebben az összeállításban - egy olasz katona készítette, aki Jugoszlávia fasiszta megszállásában vett részt, és nem sokkal a bombázás után érkezett Belgrádba.
Belgrád április 12-i megszállását követően mintegy 375 ezer jugoszláv katonából lett hadifogoly.
Szinte pontosan három évvel az 1941-es támadás után ismét bombatámadások rázták meg Belgrádot. Ezúttal a szövetségesek által, akik a háború fordulata után náci erődöket vettek célba.
Ásatások során Belgrádban mind a map napig előkerülnek II. világháborús bombák.