Pécsi civilek csütörtök este szerveztek flashmobot a Színház térre, a pécsi tankerület irodája elé. A kirúgott pedagógusok, illetve elsősorban az e hét elején elbocsátott pécsi művészetis oktató mellett álltak ki. A villámcsődületen szimbolikusan lezárták a tankerületi hivatalt, és követelték Tölgyfa Gergely visszahelyezését.
Országos hír lett abból, hogy a hét elején Pécsett is elbocsátottak egy tanárt, aki december 5-én polgári engedetlenségbe kezdett öt másik, jelenleg még állásban lévő kollégájával együtt. Utóbbiak a hírt hallva kiadtak egy rövid nyilatkozatot, amelyben elítélik, ami történt, egyben egyenlő elbírálást kérnek, bejelentve, hogy nem hagyják abba, a történtek ellenére is folytatják az engedetlenséget.
A Szabad Európának és a Szabad Pécsnek kedden, elbocsátása napján nyilatkozó Tölgyfa Gergely azt mondta erről, hogy azért kezdtek december elején polgári engedetlenségbe, mert a pedagógusokra (is) vonatkozóan a sztrájktörvényt a Fidesz kilúgozta, gyakorlatilag nincs értelme sztrájkolni, annak eredeti formájának ma Magyarországon a polgári engedetlenség felel meg leginkább. Éppen ezért volt érdekes részlete az év utolsó, a miniszterelnök által tartott Kormányinfónak, hogy Orbán Viktor értetlenségét fejezte ki a pedagógusok polgári engedetlenségével kapcsolatban, arra utalva, hogy van lehetőség sztrájkolni, azzal nincs baj, az engedetlenkedőket azonban el kell bocsátani, nem is tehetnek nagyon mást.
Korábbi cikkünkben leírtuk azt is, hogy a pécsi művészeti gimnáziumban oktató Tölgyfa Gergelynek két nappal azt megelőzően mutatott ajtót a pécsi tankerület, hogy az idén szeptembertől élő, még próbaidős munkaszerződése automatikusan határozatlan idejűvé vált volna. Azaz az utolsó pillanatban vagy azt megelőzően tették ki, amikor még indoklás nélkül meg tudták tenni.
Civilek a fentiek miatt érezték úgy, hogy valamit tenniük kell, kifejezni elégedetlenségüket a döntéssel szemben. Ugyanakkor mivel szombaton már ünnep van, arra nem volt idő, hogy bejelentést tegyenek a gyülekezési jog alapján, ezért döntöttek amellett, hogy nem tüntetést szerveznek, csak villámcsődületet. Az eseményen nagyjából nyolcvan fő vehetett részt.
„Azért vagyok itt, mert két gyerekem is van az oktatási rendszerben, és én magam is voltam tanár hosszú éveken keresztül, bár jó ideje nem tanítok. Tölgyfa Gergő személyes jó barátom, rendezett is engem, egy nagyszerű előadást, a Csikket, még az Escargo Hajója egyik előadásaként” – mondta kérdésünkre a flashmobon megjelenő Fábián Gábor színész.
Elmesélte azt is, hogy annak idején a pécsi művészeti gimnáziumban is volt óraadó az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskola tanáraként. Amiatt is fontosnak érezte, hogy részt vegyen a flashmobon, mert már akkoriban is, amikor ő tanított, vérlázító volt szerinte az, amilyen módon kommunikált velük a hatalom.
„Tanárként én akkor, 2019 tavaszának végén, nyár elején a pécsi fideszes városvezetéssel kerültem konfliktusba, mert a tanév végén a hajléktalanságról szólt az egyik projektünk. Akkor fogadta el ugyanis a Fidesz–KDNP-kormány azt az Alaptörvény-módosítást, amellyel kimondták, hogy a közterületen tartózkodás büntethető. Mi viszont a diákokkal már a tanév elejétől, azaz az azt megelőző szeptembertől kezdve az egyik órán a hajléktalansággal foglalkoztunk, így amikor ez az embertelen módosítás megszületett, szerveztem Pécsett egy flashmobot a diákokkal. Hiszen velük egy tanéven át erről a témáról beszéltünk” – folytatta.
A flashmobnak és az amiatt kialakult konfliktusnak az lett a következménye, hogy „a következő tanévre már nem kértek fel tanításra. Ők azt követően nem sokkal, 2019 őszén itt, Pécsett megbuktak, én azonban abban a tanévben már nem taníthattam, és azóta sem tanítok. És nem is óhajtok soha többé tanítani, ameddig ez a fajta oktatási rendszer van, amelyben a tanárt alattvalónak kezelik, megfélemlítik és megalázzák. Biztos, hogy nem megyek vissza tanítani, inkább elhagyom az országot, ha nem lesz más választásom.”
Az egyik tizedikes diák azt mondta, hogy ez már a második év volt, hogy tanította őket Tölgyfa Gergely. Nagyon sok minden át tudtak beszélni a tanárral, aki már tavaly is nagyon sok dolgon átsegítette őt személyesen is iránymutatásaival, tanácsaival. Most azonban nem tudják, hogy mi lesz velük, teljesen tanácstalanok, minden bizonytalan.
„Az a baj, hogy szerintem matektanárt sem találnának, ha keresnének, de drámatanárt meg főleg nem, úgyhogy most teljesen kilátástalan a helyzet” – mondta a 15 éves diák.
Ő annak idején azért ment a pécsi művészetibe, mert színész szeretett volna lenni, de most inkább a bábszínészet vonzza. (Megjegyzés: Tölgyfa Gergely bábozással is foglalkozott az elmúlt években.) A tanáraik engedetlenségéről azt mondta, hogy nagyon nagy űrt éreznek amiatt, hogy nincsenek, mégsem érzi, hogy őket, a diákokat cserben hagyták volna a tanáraik, másrészről viszont nagyon örülnek neki, hogy kiállnak magukért és a jogaikért, arra azonban mérges, és amiatt végtelenül szomorú, hogy olyan a helyzet, hogy a tanáraiknak nagyjából ez az egyetlen lehetőségük, rá vannak kényszerítve az engedetlenségre, ha változást és jobb körülményeket akarnak.
Egy másik pécsi „műszis”, egy 15 éves diák azt mondta: rá nagyon nagy befolyással volt Tölgyfa Gergely, mert ő volt az a tanár, akivel nemcsak az órai ismeretekről, de bármi másról is lehetett beszélni, tanácsot kérni, és nagyon sokan ki is kérték, és mindig jó iránymutatást kaptak tőle. Nagyon nehéz egy ekkor támaszt, egy ilyen formátumú tanárt elveszíteni.
Tölgyfa és öt másik tanár már hetek óta nem tanított, december 5-e után az iskolába sem ment be. Azaz az elmúlt hetekben sem volt már tanáruk. Hogyan élték ezt meg? Mint mondta, ez valóban így van, és olyan tanárok mentek el, akik nagyon fontos szerepet játszottak az életükben. Emiatt az elmúlt hetek elképesztően nehezek voltak a számukra, sőt kicsit depressziósak is, lelkileg nehéz volt kezelniük.
Az iskolában hivatalosan nem volt szó Tölgyfa kirúgásáról, mert igazából az utolsó tanítási nap előtt történt, de az egyik tanárukkal beszéltek erről, röviden elmondta, mi történt.
Egy, a pécsi művészetibe járó diák édesanyjával is beszéltünk, aki elkísérte lányát a flashmobra. Ő attól is tart, és szerinte a diákok is, hogy Tölgyfa a sorban csak az első volt, és újabb elbocsátások jönnek, és mivel elsősorban a dráma szakon tanító oktatók az érintettek, a szak megszűnése vagy átmeneti megszüntetése is veszélyt jelent.
Az, hogy évet kell ismételni, vagy ha nem is ismételni, hanem jövőre, a normál tanrend mellett utólagosan pótolni, és plusz az idén esedékes, de elmaradó vizsgákra is felkészülni, az szerinte és a diákok szerint is majdnem biztos. Már így is maradtak el a középiskolában a dráma szakon vizsgák, sőt éppen azt követő napon lett volna öt vizsgájuk, amikor Tölgyfát kirúgták. Abból csak kettőt tartottak meg, de abban a lelkiállapotban, amibe a tanár kirúgása után kerültek, kellett felmenniük a színpadra, és teljesíteniük a diákoknak azon a két vizsgán, amelyet viszont megtartottak az év utolsó tanítási napján. Ők, szülők kaptak tájékoztatást az iskola vezetésétől az elmúlt hetekben arról, hogy mi történik és mi történhet, de mivel nyilvánvalóan még van egy csomó bizonytalanság, ezek még nem biztos és pláne nem kiforrott tervek. Ráadásul addigra már a diákok és a különböző közösségi médiás csoportokból a szülők is tudták az információk javát.
Az édesanya azt mondta, hogy ő is érintett Tölgyfáék és a tanárok problémájában, ha maga nem is iskolában tanító pedagógus, de hasonló állásban van. Szerinte azt nem értik meg – és itt elsősorban a hatalom embereire célzott –, hogy végső soron a gyerekekkel szúrnak ki. Ő megérti a tanárok problémáit, és tudja, hogy a tiltakozásra vannak kényszerítve, de szülőként aggódik, a saját gyermekéért és a többiekért is. Arra hívta fel a figyelmet, hogy itt ráadásul nem egy átlagos iskoláról és nem átlagos diákokról, hanem művészeti gimnáziumról van szó, amelybe fogékony, a művészetek iránt érdeklődő, nagyon érzékeny gyerekek járnak, akik szívvel-lélekkel vannak jelen az iskolai hétköznapokban.
