Világszerte makacsul drága az élelmiszer a családok és az alapanyagokra egyre többet költő kávézók és éttermek számára. Az AP Kenyában, Magyarországon és Pakisztánban készített pillanatfelvételeket arról, hogyan küzdenek meg a helyzettel az emberek.
Egy Nairobi külvárosában található étterem spórol a csapati – a pelyhes, rágós kenyai lapos kenyér – méretén, hogy spóroljon a sütőolajon. A pénzszűkében lévő pakisztániak kénytelenek nemet mondani a húsra, mert nem futja rá. Magyarországon egy kávézó levette az étlapról a hamburgert és a sült krumplit, mert túl drága az étolaj és a hús.
Az élelmiszerárak világszerte tartósan, fájdalmasan magasak.
Érthetetlen módon.
A világpiacokon ugyanis a gabonafélék, a növényi olaj, a tejtermékek és más mezőgazdasági nyersanyagok ára folyamatosan csökken a rekordmagas szint után. De az áresés nem érte el a boltosok, utcai árusok és a megélhetésért küzdő családok való világát.
Kihagynak néhány étkezést, hogy kijöjjenek a pénzből
„A legtöbb napon nem engedhetjük meg magunknak az ebédet és vacsorát, mert ki kell gazdálkodnunk a lakbért és az iskolai tandíjat” – mondta Linnah Meuni, egy négygyermekes kenyai anya.
Azt mondja, hogy egy két kilogrammos csomag kukoricaliszt kétszer annyiba kerül, mint amennyit naponta megkeres azzal, hogy zöldséget árul egy bódéban.
Az élelmiszerárak már akkor is magasak voltak, amikor Oroszország tavaly februárban megtámadta Ukrajnát, ami megzavarta a gabona és a műtrágya kereskedelmét és még inkább felhajtotta az árakat. Globális szinten azonban ez az ársokk már régen véget ért.
Az ENSZ szerint az élelmiszerárak 12 hónapja folyamatosan csökkennek, amihez hozzájárult a Brazíliában és Oroszországban elért jó termés, valamint egy törékeny háborús megállapodás, amely lehetővé tette a Fekete-tengeren keresztül történő ukrán gabonaszállításokat.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének élelmiszerár-indexe alacsonyabb, mint amikor az orosz csapatok bevonultak Ukrajnába.
Mégis, a túlzó élelmiszerárak – amelyeket az emberek kénytelenek megfizetni, mert nem nagyon van más választásuk – még mindig emelkednek. Ezzel aránytalanul nagymértékben hozzájárulnak az Egyesült Államokban és Európában, valamint a fejlődő világ küszködő országaiban fájdalmasan magas inflációhoz.
Összefonódva: az egész világon érezni az élelmiszer-inflációt
Az élelmiszerpiacok annyira összefonódtak, hogy „bárhol is legyünk a világon, érezzük a hatását, ha felmennek a globális árak” – mondta Ian Mitchell közgazdász, a Center for Global Development (Központ a Globális Fejlődésért) nevű szervezet Európa programjának társigazgatója.
Miért olyan nehezen kezelhető az élelmiszerárak inflációja, különösen ott, ahol számít – a bazárokban, az élelmiszerboltokban és a konyhaasztalon?
Joseph Glauber, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának korábbi vezető közgazdásza megjegyzi, hogy az egyes mezőgazdasági termékek – narancs, búza, jószágok – ára csak a kezdet.
Az Egyesült Államokban, ahol az élelmiszerárak múlt hónapban 8,5 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest, szerinte „a költségek 75 százaléka azután jelentkezik, hogy a termék elhagyja a farmot. Ezek az energiaköltségek, az összes feldolgozási költség, az összes szállítási költség, az összes munkaerőköltség.”
E költségek közül sok az úgynevezett maginflációba ágyazódik, amely nem tartalmazza az ingadozó élelmiszer- és energiaárakat, és amelyek makacsul nem hagyják kiszűrni magukat a világgazdaságból. Múlt hónapban 19,5 százalékkal, az Egyesült Királyságban pedig 19,2 százalékkal voltak magasabbak az élelmiszerárak az Európai Unióban az egy évvel korábbihoz képest, ami közel 46 éve a legnagyobb növekedés.
Glauber szerint az élelmiszer-infláció „csökkenni fog, de csak lassan, nagyrészt azért, mert a többi tényező még mindig elég magasan áll”.
A drágaság oka a háború előtti időre nyúlik vissza
Mások – köztük Joe Biden amerikai elnök – egy másik okot is felfedezni vélnek: a fúziós hullámot, amely az évek során csökkentette a versenyt az élelmiszeriparban.
A Fehér Ház tavaly arra panaszkodott, hogy mindössze négy húsipari vállalat ellenőrzi az amerikai marhahúspiac 85 százalékát. Hasonlóképpen, a sertéshúspiac 70 százalékát és a baromfipiac 54 százalékát is csak négy cég ellenőrzi. A kritikusok szerint ezek a vállalatok kihasználhatják piaci erejüket az áremelésre – és ki is használják.
Glauber, aki jelenleg a Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet vezető kutatója, nincs meggyőződve arról, hogy az agrárgazdaság konszolidációja a felelős a tartósan magas élelmiszerárakért.
Szerinte a nagy agrárvállalatok természetesen profitot termelhetnek, amikor az árak emelkednek, de a dolgok idővel általában kiegyenlítődnek, szűkös időkben csökken a nyereségük.
„Jelenleg számos piaci tényező, alapvető tényező magyarázza, hogy miért van ilyen mértékű infláció – mondja. – Nem tudnám azzal magyarázni a helyzetet, hogy csak egy maroknyi hústermelőnk van.”
Szerinte az Egyesült Államokon kívül az erős dollár a felelős azért, hogy az árak magasan állnak. A közelmúltbeli élelmiszerár-robbanások során, például 2007–2008-ban a dollár nem volt különösen erős.
„Ezúttal erős dollár és erősödő dollár a jellemző – mondta Glauber. – A kukorica és a búza árát tonnánként, dollárban jegyzik. Ha ezt helyi valutában számoljuk, az erős dollár miatt azt jelenti, hogy nem tapasztalták” az árcsökkenést, amely az árupiacokon és az ENSZ élelmiszerár-indexében is megjelenik.
Kenyában a kukoricaliszt ára a kulcskérdés
Kenyában az ukrajnai háború hatásaiból eredő élelmiszerhiányt tapasztalnak. A magas árakon felül az országot aszály sújtotta, az árak azóta is makacsul magasak.
A kenyai háztartásokban alapélelmiszernek számító kukoricalisztnek – amelyből az ugali néven ismert ételt készítik – az elmúlt évben megduplázódott az ára. A 2022-es választások után William Ruto elnök megszüntette a támogatásokat, amelyek célja az volt, hogy megvédjék a fogyasztókat a magasabb áraktól. Ennek ellenére ígéretet tett arra, hogy csökkenti a kukoricaliszt árát.
A kenyai molnárok tavaly akkor vásároltak búzát, amikor a világpiaci árak magasak voltak; emellett a nagyobb üzemanyagszámlákból eredő magas termelési költségekkel is szembesültek.
Válaszul az olyan kis kenyai éttermeknek, mint a Mark Kioko’s, emelniük kellett az árakat és néha csökkenteniük az adagokat.
„Csökkentenünk kellett a csapatink méretét, mert azután is szenvedtünk, hogy megemeltük az árainkat, mivel a sütőolaj ára magas maradt” – mondja Kioko.
Magyar kávézó: Goodbye, burger!
Magyarországon az emberek egyre kevésbé tudnak megbirkózni az EU-ban legnagyobb mértékű, márciusban 45 százalékos szinten álló élelmiszer-drágulással.
Hogy lépést tartson az emelkedő alapanyagköltségekkel, a Budapest központjában található Csiga Café mintegy harminc százalékkal emelte az árakat.
„Séfünk napi szinten szorosan követi az árakat, így a konyhai alapanyagok beszerzését szigorúan ellenőrizzük” – mondta az étterem ügyvezetője, Kelemen András. A kávézó még a hamburgereket és a sült krumplit is levette az étlapról.
Varga József, az AP által történelminek nevezett budapesti Nagyvásárcsarnokban működő zöldség- és gyümölcsárus azt mondja, hogy húsz-harminc százalékkal emelkedtek nagykereskedelmi költségei. Minden vásárlója észrevette az áremelkedést – egyesek jobban, mint mások.
„Akinek több pénz van a pénztárcájában, az többet vásárol, akinek kevesebb, az kevesebbet – mondta. – Jelentősen érezhető az embereken, panaszkodnak, hogy minden drágább lett.”
Kényszerű vegetarianizmus
Pakisztánban Mohamad Ali bolttulajdonos szerint néhány vásárló felhagyott a hús fogyasztásával, inkább zöldségeket és babot eszik. Még a zöldségek, a bab, a rizs és a búza ára is ötven százalékkal emelkedett.
A 45 éves özvegy, Zubaida Bibi a főváros, Iszlámábád külterületén lévő, vályogtéglából épült otthonában ülve meséli: „Sosem volt könnyű az életünk, de most minden olyan mértékben megdrágult, hogy nehéz lett megélni.”
Ebben a hónapban hosszú sorban állt, hogy a ramadán iszlám szent hónap alatt ingyenbúzát kapjon Sahbaz Sarif miniszterelnök kormányától. Bibi szobalányként dolgozik, és mindössze nyolcezer pakisztáni rúpiát (9700 forintot) keres havonta.
„Sok minden másra is szükségünk van, de arra sincs elég pénzünk, hogy élelmet vegyünk a gyerekeinknek” – mondta.
A nő öccsétől, Ser Hantól kap pénzt, hogy talpon maradjon, de ő is kiszolgáltatott: az emelkedő üzemanyagárak arra kényszeríthetik, hogy bezárja út menti teázóját.
„A növekvő infláció tönkretette a költségvetésemet – mondta. – Kevesebbet keresek és többet költök.”
